Marion Capulet avagy Tybalt húga

30. Fejezet - Szabadság

Reggel összecsomagoltam a holmimat, hogy a válás után elindulhassak Mantovába.

                        *****

-Benvolio!-kiabáltam. Ott állt öt év után előttem. Átdobtam a hatàron a bőröndömet és futottam, majd a nyakáb ugrottam. Elkapott és felemelt a levegőben, majd óvatosan letett.

-Marion...el se hiszem! A feleségemmé akarlak tenni most rögtön!

-Benvolio...előbb kérlek vigyél el az otthonodba. Kicsi elfáradtam.

-Természetesen.-felelte majd felkapta a bőröndöm és elindultunk.

Mikor odaértünk a házához, megmutatta hogy mi hol van, majd elment leszervezni az esküvőt. Én meg addig kicsomagoltam, majd nekiláttam kitakarítani, mert szerintem Benvolio ez alatt az öt év alatt egyszer se csinálta.

-Már munkához is láttál?-mosolygott.

-Lehet hogy te szívesen laksz egy disznóólba, de én nem.

-Ma 10 kor megyünk. Összeházasodunk!

-Te jó ég!-borultam a nyakába.-Erre vártam mióta csak megláttalak.

-Én úgy szintén. Marion...nekünk szerinted még lehet gyerekünk?