Simon mondja...[Befejezett💙 ]

7

Ricky

Őszintén szólva sose kedveltem különösebben Ericet, mivel még az én mércémmel mérve is egy tahófalvi bunkó, de eddig nem volt sose igazán összetűzésünk. Eddig. Most viszont az öklöm úgy robban az arcába, hogy leesik a székről, és bár tudom, hogy ebben a pillanatban mindenki minket bámul, az se tud érdekelni. Dany az enyém, és nem hagyom, hogy egy ilyen jött-ment parasztfavi fasszopó taperolja. Ha csaj lenne, eszébe se jutott volna, persze.
-Ha még egyszer hozzá mersz érni, egyesével tépem le az ujjaidat és nyomom fel a seggedbe, világos? – kapom el a pólóját, ahogy feltápászkodna. Hiába Eric már felnőtt férfi, az köztünk lévő erőviszonyok egyértelműek.
- Ricky, gyere... Egyél valamit, levegőzzünk... - Dany érintése a vállamon olyan kijózanító, mint egy hideg zuhany. Még mindig dühösen engedem el Ericet, és felegyenesedem. Nem, nem akarom bajba keverni, főleg nem azzal, hogy lebuktatom magunkat.
-Mi a fasz bajod van neked, Colemann? - sziszegi Roddy bátyja az arcát tapogatva, ami már kezd feldagadni.
-Dany a haverom. Nem azért hoztam magammal, hogy neked legyen kivel szórakozni. És csak úgy mellesleg tudom, hogy a nővéremet sose dugtad meg. - vigyorgok rá gyilkos pillantással. - Missy könnyű csaj, de egy bizonyos szint alá sose süllyedt. Gondolom, a többi kalandod is legalább ennyire igaz. - erre Roddy vidáman felröhög, és Bart is követi, de Alec komoly pillantását a hátamban érzem. Ő nem olyan hülye, mint a másik kettő, és nagyon úgy néz ki, hogy feltűnt neki, hogy valami nem stimmel.
-Amúgy se törődj Rickyvel. - legyint Bart. - mostanában tiszta zizzent. Nem csajozik, nem szív, és még tanul is.
-Ja. Tuti felszedett valami kórista kislányt. - röfög Roddy, aztán úgy pillant Danyre, mint akinek hirtelen felvillant a fejében a villanykörte. - ez az! Tate! Te biztos tudod, kivel jár Ricky. Ezért lettetek haverok, mi?
Látom, hogy Dany egy pillanatra elsápad, ahogy a neve elhangzik, de aztán szinte megkönnyebbülten sóhajt fel.
- Nem láttad? Ott voltál. Esthernek vallott szerelmet, ő pedig kórusba jár – mosolyodik el.
-De Esther a te csajod. - vakarja a fejét Roddy zavartan. Nála ez már a bonyolult kategória, túl sok összefüggés van benne.
- Csak vicceltem – forgatja a szemét szöszim. -  Éhes vagyok. Csinálok egy szendvicset. Valaki még?
-Én megyek. - morgom, és Alec is felpattan, magával húzva Beccát.
-Mi is megyünk. – gyanakvó pillantást vetek rá, de felém se néz, Becca derekát átkarolva duruzsol valamit a fülébe, amitől a lány elpirulva felkuncog. Úgy tűnik, jól sikerült a karácsonyi családi bemutatkozás. Mondjuk valahol arra tippeltem volna, hogy Becca szülei mindent összevetve rendesek, hiszen a lányuk is az.
A konyhában aztán Dany és a lány neki állnak tevékenykedni, mi pedig csak leülünk az asztalhoz. Alec rágyújt, aztán rám mered, és mielőtt hozzá vághatnék valamit, hogy még véletlenül se mondja ki, ami a fejében jár épp, megteszi a nagy kinyilatkoztatást.
-Oké, Ricky. Engem nem fogsz átbaszni. Köztetek van valami, igaz?
- Két méter levegő? – vágja rá azonnal Dany kissé félszegen, ahogy megken egy kenyeret, és talán csak nekem tűnik fel, hogy megremeg a keze.
Csak meredek Alecre, mi közben Becca kezében megáll a kenőkés, de ő csak nem hagyja ennyiben.
-Ugyan már, Ricky. Azóta ismerlek, mióta három évesen összeverekedtünk a homokozóban. Azt hiszed, nem tudok a titkos kis kalandjaidról? Hogy nem tűnt fel, milyen helyek közeléből szedlek össze néha? Arról nem is beszélve, hogy mióta „jóban” vagytok - mutatja az idézőjelet az ujjaival - totál máshogy viselkedsz. Rá se nézel a csajokra, és még engem is majdnem szétvertél, amikor beszóltam rá. Te meg. - pillant most Danyre. - ne vedd sértésnek, de úgy nézel Rickyre, mint egy szerelmes kamaszlány. Már akkor feltűnt, amikor le kellett vetkőznie az osztály előtt. Jobban meresztetted a szemed, mint Rachel, pedig az a csaj totál Ricky-fan.
Ezzel most nem tudok vitatkozni. Ritka, hogy nem találom a szavakat, de most a döbbenetem túl nagy. Alec tudja, hogy én? És mióta? És miért nem mondta?
Kinyitom a számat, aztán be is csukom. Ez most nem megy. Helyettem Dany szólal meg.
- Remek... – suttogja lerakva a kezében lévő holmikat. - Elmegyek mosdóba – motyogja, és a megadott irányba indul, az arcán olyan fájdalmas kifejezéssel, amit nem akarok látni. Megígértem, hogy megvédem. Mindentől. És a mindenbe ez is beletartozik.
-Várj már. - kapom el a karját, és visszahúzom. Az ölembe. Aztán kihívóan nézek Alecre. - és most mit akarsz csinálni? – ha kell, erőszakkal is megvédem a titkunkat. Becca a párja mögé lépve a vállára teszi a kezét. A hangulat pattanásig feszül, és akkor Alec vállat von, és beleszív a cigibe.
-Amit eddig. Semmit. Ha valamit megtanultam az elmúlt időben, az az, hogy mindenki azzal jár, akivel akar, és senkinek semmi köze hozzá.
Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, és a feszkó ahogy jött, el is tűnik. Becca biztatóan ránk mosolyog, aztán visszatér a szendvicsekhez, miközben Dany hozzám bújik, és átkarol.
-Kösz. – motyogja, mire Alec vállat von.
-Nincs mit. Te is segítettél nekem, pedig kicsit se voltunk jóban. – vigyorodik el.
-Szerintetek mi ez az egész Simon-dolog? – pillant ránk Becca, miközben apró virág formájúra vágja a hűtőben talált paradicsomot.
-Nem tudom. – sóhajtok fel tanácstalanul. – De ti is látjátok, hogy valami... Nem okés.
- Olyan hihetetlen, bármi is legyen. De, amit most Eric is mondott – Dany aggodalmasan pillant rám. - Az talán ad támpontot. Csak mindenki megy a saját feje után, mint valami idióta csorda! Blanc is... Nem hallgatott a szóra, neki mindenképp bosszút kellett állnia! – forgatja a szemét, de látszik, hogy még mindig nehezen beszél róla.
-Te megpróbáltad. – néz rá Becca együttérzőn.
-Abszurd ez az egész. – morogja Alec maga elé. – én még mindig nem tudom elhinni, amik történtek. Blanc, Victoria, Kelly...
Ekkor lépteket hallunk a garázs felől, mire Dany gyorsan felpattan az ölemből, és visszamegy a pult mögé. Pont időben, mert a következő percben felbukkan Roddy és Bart.
-Tök gáz, hogy Eric így játszotta az eszét. – morogja Roddy, és leveti magát mellénk. – bocs a bátyám ferde hajlamaiért, Tate.
- Öhm... Nem gond. – rázza meg a fejét, majd pár pillanatnyi szünet után hozzá teszi - Isten mindenkit szeret. – elvigyorodok, mire megsemmisítő pillantást vet rám.
Az este hátra lévő része említésre méltó történés nélkül telik, aztán amikor Alec és Becca lelépnek, mi is elpályázunk. Elkísérem Danyt, hogy aztán a házuktól nem messze, egy játszótér bokrai közé bújva még vagy fél óráig csókolózzunk a sötétben.