Back to the Past [Harry Styles FANFIC] - befejezett (2013)

3. fejezet: Egy kiló vakolat

- Tehát megkaptad az állást! – ez volt az első mondata apámnak, mikor másnap, szombat délben kikecmeregtem a szobámból.

- Igen.

- Mikor jöttél haza?

- Fél hat körül.

- És milyen volt? – érdeklődött Dona, aki szintén a nappaliban volt, csakhogy a laptopját bújta.

- Elment. – válaszoltam neki egy vállrándítással.

- Milyenek az emberek?

- Wesley, drágám, már mondtam, hogy Kate nagyon kedves nő. Biztosan sokat segített Carrie-nek. – intette le apám kérdését Dona.

- A nevem Caroline. – rá se néztem a nőre, csak öntöttem egy csésze kávét, és belekortyoltam – Kate-en kívül dolgozik ott más is. Van egy-két nagyképű ribanc, de a pincérek nagyon rendesek, és mindenben segítettek.

- Volt valami gond? – érdeklődött Dona a laptopja felett rám nézve.

- Nem vagyok kislány, el tudom intézni a dolgaimat.

- Carrie... - szólt rám apa. Nagyon jól tudta, hogy milyen érzéseim vannak a barátnője iránt, mégis mindent elkövetett annak érdekében, hogy valahogyan megbékéljek vele.

- Apa! A nevem Caroline! – kiáltottam rá – Nem pedig Carrie. Utálom, ha így hívnak. – igazából soha nem zavart igazán, ha így hívott valaki, mert már megszoktam, és már nem fájt. De ez a tegnap este után megváltozott. Örök életemben a teljes nevemen hívtak, egészen addig, míg meg nem ismertem Harry-t. Ő volt az, aki elkezdett Carrie-nek hívni, amit imádtam, és onnantól fogva, mindenkinek úgy kellett neveznie. Aztán miután megtörtént az a dolog, már senki nem merte kiejteni a száján a „Carrie" nevet. Apa pár éve megint elkezdett így nevezni, de mivel már nem érdekelt az egész dolog, nem is foglalkoztam vele. Most viszont... Előjött az összes régi emlék, minden fájdalom. A rengeteg sírás, és önsanyargatás.

- Mikor mész legközelebb? – kérdezte Dona úgy, mintha mi sem történt volna.

- Holnap este. Kétnaponta kell mennem.

- És mindig éjjel dolgozol?

- Mivel ez egy night klub? Gondolom, tudod mit jelent. – válaszoltam a szokásos lenéző hangnememben.

- Igen, drágám, Dona tudja. – bólintott apa, és láttam rajta, hogy kezd ideges lenni a viselkedésem miatt. De szerintem ezt igazán megszokhatta volna.

- A szobámban leszek. – szólaltam meg egy kisebb gondolkodás után, majd úgy tettem, ahogy mondtam.

Visszafeküdtem az ágyamba, és az ölembe vettem a laptopomat. Felmentem a közösségi oldalaimra, ahol volt pár jelölésem. Az újdonsült munkatársaim voltak azok, jobban mondva Annie, Gale és Toby. Visszajelöltem nekik, és szinte öt másodperc múlva jött is egy üzenetem.

Annie Cross

Szia! Na kipihented magad?

Caroline Peterson

Szia! Igen, legalábbis azt hiszem. Nem olyan rég keltem.

Annie Cross

Emlékszem, hogy én az első nap után estig aludtam, felkeltem enni, aztán vissza az ágyba másnap reggelig.

Caroline Peterson

Lehet, hogy én is beájulok hamarosan.

Annie Cross