SZJG Cortez szemszöge

(Remény) Szeptember 5

Unottan néztem ki a repülő ablakán,miközben a zenelejátszómat nyomkodtam.Momó jófej srác,bár kissé unalmas.Egész sok helyen voltunk,ami őszintét megvallva engem nem igazán hozott lázba.Ennek ellenére látva Momó izgalmát nem tudtam nemet mondani az unalmasabbnál unalmasabb épületek nézegetésére.Élmény volt.

A nyaram erősen eltelt kategóriába sorolható.Jó volt találkozni a haverokkal,ismerősökkel.Mindent megtettek,hogy jól érezzem magam,én pedig mindent megtettem,hogy azt mutassam jól érzem magam.Majdnem,de komolyan majdnem sikerült.Egy valami viszont őrjítően hiányzott.Pontosabban egy valaki.

A telefonom rezzent egyet,én pedig ösztönösen felkaptam és azonnal feloldottam.Lehunytam a szemem,és kifújtam a levegőt.Megint nem ő írt.Úgy érzem magam mint egy kislány,aki epekedve vár arra,hogy a szerelme írjon neki.Mindezt ahelyett,hogy írnék neki én.Semmi reakciót nem küldött felém.Ahogy általában nem is szokott.Én pedig,ha őt nem érdekli ennyire a dolog akkor nem fogom zaklatni.

Ricsi:Vajon főhős szerelmesünk min töprenghet?

Me:Haha.

Ricsi:Csalódott voltál mi,hogy én írtam?

Me: Annyira azért nem.

Ricsi:Egész nyáron nem tettél semmit.

Idegesen megráztam a fejem,és már pötyögtem is a választ.

Me:Nem mintha ő megerőltette volna magát.

Ricsi:Mint egy óvodás!:D

Me:Mint egy kapcsolati tanácsadó!:D

Ricsi:Tessék?:D Annyira azért ne szaladj előre.

Me:Igaz.:)

Ricsi:Talán,ha nyáron írtál volna neki már beszélhetnénk kapcsolati témákról

Feszengve néztem a telefont.

Me:Hívlak ha leszálltam.

Ricsi:Okey

Igaza van.Úgy viselkedtem/viselkedek mint egy idióta.

Ricsi:Csak,hogy el ne felejtsd Neményi már nincs képben.

Hitetlenül meredtem a telefonra,majd elröhögtem magam.Ricsi nagyon szívén viseli azt ami valójában nincs is.De még csak azt se mondhatom,hogy kialakulóban van.

------------------

Leszállni a gépről egy igazi megváltás volt.Nem maga a repüléssel,sokkal inkább az emlékekkel volt bajom.A szüleim és köztem erős kötelék van(vicc az egész),és ezt mint mindig most is bebizonyították.Dobtak egy sms-t mi szerint érezzem jól magam az iskolában,és ha esetleg meggondolnám magam akkor itt van pár iskola neve.Röhögve gondolkodás nélkül töröltem ki az üzentet. Még mindig próbálkoznak.Szánalmas ez az egész.Szánalmasak a szüleim.És én magam is szánalmas vagyok.

Hamar kiszúrtam a nagyiék kocsiját,szóval oda siettem hozzájuk.Már hiányoztak azért.

-Cortez!-Ölelt át nagyi boldogan,és összekócolta a hajam(?),én pedig röhögve nyomtam egy puszit az arcára.

-Már kezdtem megőrülni kettesben ezzel a nővel-Ölelt meg nagyapa,én pedig elröhögtem magam.

-Túlélted a bevásárlásokat?-Kérdeztem őszintén átérezve a helyzetét.Igen,amikor itthon vagyok én szoktam bevásárolni a nagyival,ezzel is kímélve nagyapát.Ez annyiról szól,hogy tolom a kocsit a nagyi után,ő pedig mutogatja,hogy mi kell,én pedig leveszem őket,és berakom a kocsiba(Azért ne neki kelljen emelgetnie,na:D).Nagyi otthonosan érzi magát,én pedig a másodperceket számolom.Ilyenkor néha felmerülnek bennem öngyilkos gondolatok,de szerencsére mindig végzünk,mire megtehetném..Aztán átmegyünk a következő üzletbe.