SZJG Cortez szemszöge

(Barátok)Január 21

-Cortez!-Dörömbölt az ajtómon nagyi.

-Eh?-Emeltem fel kábán a fejem a párnámról..Semmi kedvem nincs felkelni.Főleg nem iskolába menni.

-Talán ideje lenne felkelni-Fonta össze maga előtt a karját.

-Szerintem nem-Húztam a fejemre a párnám.

-C kelj már fel!-Szólt..Ricsi.

-Baszki,te miért vagy a házamban?-Emeltem meg a fejem nagy nehezen.

-Mert beengedett a nagyanyád?-Nézett rám kérdően,nagyi pedig azonnal elkezdett bólogatni.Unottan néztem rá.Most komolyan azt hiszi,hogy ösztönözni fog Ricsi jelenléte,és felfogok kelni?Láttam a remény enyhe szikráját mindkettőjük szemében..

-Oké-Vontam meg a vállam és megpróbáltam visszaaludni.Ezt kicsit benézték.

-C igazából azért jöttem,hogy elmondjam neked..Reni balesetezett.-Motyogta Ricsi.A szemeim szinte kipattantak,és rekord gyorsasággal felébredtem.

-Viccelsz velem.-Mosolyogtam kínosan,és elmondtam magamban egy néma imádságot,hogy tényleg csak egy idióta vicc legyen.

-Sajnálom-Sütötte le a szemét,én pedig elkerekedett szemmel néztem rá.A szám kiszáradt,és kétségbeesetten néztem nagyira,aki szomorúan nézett rám.

-Viccel?-Mutattam Ricsire hulla sápadtan,nagyi pedig megrázta a fejét..

-Az..Az nem létezik-Suttogtam,és lehuppantam az ágyra.

-Öltözz fel,bemegyünk a kórházba hozzá-Utasított nagyi,én pedig mindenféle ellenkezés nélkül 1 perc alatt felöltöztem,és már az ajtó előtt ácsorogtam.A telefonom megcsörrent..Ki volt hangosítva,de ez engem egyáltalán nem érdekelt.

-Nem érek rá.-Mondtam mindenféle köszönés nélkül Vikinek.

-Mivan?-Röhögött fel kínosan a telefon másik végén Viki.

-Jól hallottad.Nem érek rá.Szia-Nyomtam ki a telefont.

-Siessünk már!-Förmedtem Ricsire,aki nyugodtan eszegetett..Valamit.

-Minek?-Nézett rám kérdően.

-MERT RENI KÓRHÁZBAN VAN?!-Ordítottam rá,mire nagyiból és Ricsiből is kitört a nevetés.Néhány másodpercig pislogás nélkül néztem rájuk,aztán kínosan elmosolyodtam.-Igazán viccesek vagytok-Röhögtem el magam kínosan.Ricsi majdnem megfulladt annyira röhögött,nagyi pedig elkezdett könnyezni..Persze nem azért mert bánta a dolgot,vagy hasonló.Csupán annyira nevetett,hogy már majdnem sírt a nevetéstől.

-Nem érek rá-Vihogott Ricsi.

-Legalább kiderült ki a fontosabb neki.-Bólintott nagyi,én pedig halványan elmosolyodtam.

-Nyílt titok.Minek kellett ezt?-Sziszegtem,és elővettem a hűtőből a kólám.

-Mert nem akartál felébredni?-Kérdezett vissza nagyi.

-Jogos.-Gondoltam át a dolgokat,és így visszagondolva egész vicces fejet vághattam.De ez akkor is erős volt.

Ricsivel miközben az iskola felé sétáltunk szét röhögtük a fejünk.Mindenféle hülyeségről beszéltünk,és közben fogalmunk sem volt miről beszélünk.Csak úgy random faszságok az eszünkbe jutottak,és azokon röhögtünk.

Az iskolába érve persze azonnal megváltozott a hangulatom.Megcsillogtattam a "remekül vagyok" színészi tehetségem,és megpróbáltam nem két másodpercenként pillantani Reni felé.Nem beszélünk egymással,és ez idegesít.És,hogy miért idegesít?Mert Renivel kapcsolatban minden idegesít.