Még mielőtt elkezdenéd olvasni, szeretném leszögezni, hogy rengeteg "plusz rész" van benne, és teljesen a saját elképzelésemre alapult ez a rész. Ezért, hogy ha ez téged zavar, akkor ezt a részt semmiképp ne olvasd el!^^
----------------------------------------------------
AUGUSZTUS 29
-Na milyen?-Mutatott körbe a házon nagyi, én pedig egy laza mozdulattal ledobtam a bőröndömet és a sporttáskámat. Para, hogy az egész életem itt van ebben a pár bőröndben.
-Fasza.-Bólintottam feszülten, mire nagyinak összeszaladt a szemöldöke.
-Ebben a házban nincsen-Kezdett bele.
-Nincsen csúnya beszéd.-Vágtam közbe, befejezve helyette a mondókáját, Nagyi pedig egy rosszalló fejcsóválással nyugtázta. Nagyi fontosnak tartja, hogy ez a hely a "béke otthona" legyen. A békéhez pedig hozzátartozik (legalábbis szerinte) a "ne beszélj csúnyan" kártya is. Meg sok egyéb más (szerintem) unalmas és tökre felesleges tevékenység is. Ráadásul úgyse tartjuk be végül.
-Na, sokat változott a ház, ugye?-Mutatott körbe nagyi lelkesen, én pedig erősen koncentrálva próbáltam felfedezni akármilyen különbséget is. Nem is tudom mikor voltam utoljára itt.
-Ne lombozd le a nagyanyádat.-Sziszegte nagyapa a fogai között, miközben elment mellettem és gyengéden belekönyökölt a hátamba. Meghökkenve néztem nagyapa után, aki teljes világbékével az arcán huppant le a kanapéra, majd kezdett el olvasni egy random újságot ami a szekrényen volt.
-Sokat változott. Sokkal otthonosabb és szebb lett-Értettem egyet nagyival, miközben körbe néztem ismét a nappalin. Nagyi szeme a válaszom hallatán azonnal felcsillant,és vadul elkezdett magyarázni arról, hogy mikben változott a ház, azóta, hogy utoljára itt voltam. Én pedig mindeközben minden erőmmel azon voltam, hogy elfojtsam a nevetésemet. Semmit nem változott a ház.
-De a legnagyobb változás az, hogy végre itt vagy velünk. Így teljesen új lett a házunk.-Mondta nagyi lelkesen, én pedig hosszasan beszívtam a levegőt. Azt hittem, hogy amint átlépem ennek a háznak a küszöbét, egy új ember leszek. Kicsit csalódott voltam, hogy eddig nem éreztem semmilyen változást.
-Kérem vissza a régi házamat!-Kiabálta oda nekünk nagyapa, én pedig hitetlenül elnevettem magam. Pont visszaakartam szólni valamit, amikor is nagyi fura, rendkívül magas hangot adott ki. Amolyan sikítás féle volt.
-Képzeljétek-Kezdett bele túl lelkesen, én pedig azon gondolkodtam, hogy vajon mikor mehetek fel aludni. Lassan délután négy óra van, az időeltolódás miatt pedig mindig kimerülök. Hiába utaztam végig a fél életemet, minden alkalommal ugyanolyan fáradt vagyok.-Nem is meséltem még a szülői értekezletről.
-Nem is kell.-Mondtam furán, mire nagyi szemei elkerekedtek.
-Nem érdekel?-Kérdezett döbbenten, én pedig kínosan elhúztam a számat.-De hát új iskola,és..
-Tudod, hogy mennyire szeretlek.-Kezdtem bele óvatosan.-De a szülői értekezlet és az iskola az a két dolog, ami a legkevésbé érdekel a világon.-Sóhajtottam őszintén. Nem hazudtam. Valóban egyáltalán nem érdekelt egyik sem.
-És téged?-Kérdezte nagyi nagyapát megrökönyödve, mire nagyapa felpillantott a hatalmas újság mögül.
-Hát..-Tűnődött el hosszasan, miközben levette az olvasószemüvegét.-Mit szeretnél, azt, hogy őszinte legyek, vagy azt, hogy kedves?-Utalt rá óvatosan, hogy nem igazán érdekli a szülői értekezletem.

STAI LEGGENDO
SZJG Cortez szemszöge
Fanfiction"-Azért hívom el,hogy megnézzen minket.Illetve téged.Amikor gólt rúgsz,akkor ránézel Renre.Találkozik a tekintetetek,olyan nyálasan mosolyogsz rá,ahogy szoktál.Ren rájön,hogy szerelmes beléd,és bumm.Együtt vagytok-Mondta büszkén,nekem pedig a homlok...