A hazugság gyűrűje

6. fejezet

Sziasztok!😊

Nem mondok semmit igazából,  ugyanis ez a fejezet már megmutatja, mit is indított be az az említett kapcsoló. 😁 VIGYÁZAT: 18+-OS RÉSZT IS TARTALMAZ!
A jövőhét szerdán nem kaptok majd új fejezetet, mert egyetemi gólyatáborba leszek, de ígérem vasárnap bepótolom a kimaradást.

Jó olvasást,
Skyler😘

6. fejezet

Kamilla

Két hónap múlva. Az esküvő napja...

Ott álltam menyasszonyi ruhában, és ahelyett, hogy boldog lettem volna, belül még mindig az a féktelen düh mardosta a lelkemet. Már nem láttam kiutat a dolgokból, undorodtam az egésztől, és legszívesebben leléptem volna innen a fenébe. Ehelyett ott mosolyogtam, miközben a fodrászok, a sminkesek, a barátnőim, az anyukám és a jövendőbeli anyósom körülöttem sürgölődtek.

Azonban nem találtam a helyem. Már hetek óta nem.

Azon az estélyen számomra minden meghalt.

Ádámmal két szót, ha váltottam. Aláírtuk a szerződést, természetesen ügyvédek jelenlétében, elmentünk néhány elintéznivaló miatt pár helyre, azonban ekkor sem beszélgettünk túl sokat. A szüleink, és a barátaink voltak azok, akikhez inkább szóltunk, miközben egymás kezét szorongatva játszottunk egy szerepet.

De ott, az eljegyzési partin már tudtam, hogy számunkra ez a házasság csak egy mentőöv a saját helyzetükre, az érdekünk volt. Az együttélés, és minden egyéb azonban kihozza majd a régi sebeket meg az újakat is. Ezért mindent muszáj megtennem, hogy elkerítsem magam ettől a férfitól. Nem volt szükségem arra, hogy a begyógyult sebek hirtelen felszakadjanak, és kíméletlenül fájdalmat okozzanak.

Az estélyen Dávid olyanokat vágott a fejemhez, amely tönkretett mindent bennem. Elmesélt egy történetet, amit ezidáig nem hallottam, és jobb is lett volna, hogyha nem hallom. Emellett felnyitotta a szememet, és miután ezt megtette, gusztustalan módon megpróbált rávenni, hogy lefeküdjek vele a kis információmorzsa miatt. Én pedig ott álltam vele szemben dühösen és bepánikolva. Ekkor lépett mellém Ádám. Kihúzott a rossz helyzetből, és bár kezdetben nem hittem Dávidnak, Ádám szavai
után tényleg undorodni kezdtem az egésztől. Amikor emlékeztetett arra a nőre, már semmi nem akadályozott abban, hogy higgyek Ádám szavainak.

Bárcsak sosem ismertem volna meg Ádám és Lívia igaz történetét. Bárcsak ne mesélte volna el Dávid.

-Készen vagy, kislányom?-kérdezte a belépő édesapám, majd végigpillantott hófehér menyasszonyi ruhámon. Az egész teteje csipkés volt, alulról szétterült, és egy kisebb uszálya is volt. Tökéletes volt. Apa is büszkén pillantott végig rajtam, és szemében megjelentek a csillogó könnycseppek.-Annyira gyönyörű vagy.

-Köszönöm-léptem közelebb hozzá, és már én is majdnem elkezdtem sírni. Utáltam magam, hogy sírok a kialakult helyzet miatt. Miért nem mondtam már az elején nemet? Hát persze, a velem szemben álló férfi miatt. Csakis egyedül az apám számít. Senki más.

-Mennünk kell-mondta, majd hozzám lépve lehajtotta a menyasszonyi fátyolt, és a kezemet a karjára helyezte, és tudtam, ahogy kimondom az igent, elkezdődik a szenvedésem. Hiszen hozzá kell mennem egy olyan emberhez, akit bár szerettem, egy régóta el nem mondott történet miatt meg is utáltam.

Ádám

Nem értettem Kamilla reakcióját. Két hónapja nem lehetett hozzászólni. Én értem, hogy nem akarta ezt az esküvőt, hiszen én sem voltam oda az ötletért, de nem értettem, miért vált ennyire hűvössé. Eddig legalább dühös vagy lenéző volt, azonban most teljesen közömbössé vált. Mint egy szobor. Akárhányszor kellett valahova menni, sugárzó mosoly volt az arcán, de tudtam, hogy nem igazi.