A hazugság gyűrűje

18. fejezet

Sziasztok!😘

Elnézést a kis késői fejezetért, de az egyetemen voltam egész nap és még most értem utól magam. Sajnálom.

Nos ez az utolsó fejezet. Már csak egy epilógus van hátra, ami arra való tekintettel, hogy az már csak egy kiegészítő rész, fejezet, valószínűleg még a héten fel fog kerülni. Erről majd a profilomon láttok egy üzenetet.

Jó olvasást kívánok nektek az utolsó fejezethez!

Skyler💓

18. fejezet

Kamilla

Azt hittem, hogy a rosszullétek majd abbamaradnak, de mikor másnap reggel kinyitottam a szememet, és megpróbáltam volna megfordulni Ádám karjában, hirtelen arra eszméltem fel, hogy nagyon hányingerem van. Egy ideig próbáltam nem gondolni rá, hátha elmúlik, de nem bírtam tovább. Ádám azonban csak szinte az utolsó pillanatban engedett el, amikor már szinte ráztam a karját.

Abban a szent pillanatban, ahogy elengedett, kiszaladtam a mosdóhoz, és rögtön a vécékagyló felé hajoltam. Azt hiszem, hogy az összes kaja kijött belőlem, amelyet tegnap ettem. Azaz a csodálatosan finom ebéd most már nem a gyomrom tartalmát képezte. Közben érzékeltem, hogy Ádám a hátam mögött áll, és az egyik kezébe fogja a hajamat, a másikkal pedig a hátamat simogatta.

Amikor éreztem, hogy a gyomromban már semmi sincsen, akkor lehúztam a vécét, majd a csap elé bandukoltam, és megmostam az arcomat hideg vízzel meg a számat is kiöblítettem egy picit. Viszont nem volt nagyon erőm, ezért miután végeztem, lehuppantam a mosdókagyló mellé.

Kezdett egyre jobban idegesíteni ez az egész, és egyre többször jártak a fejemben anyám szavai. Tudtam, hogy hiába a karácsony, anyám azt is elintézi, hogy az ügyeletes orvos nézzen meg, és ha az ő gyanúja igazolódik be, akkor... Akkor nem tudom, mi lesz. Márpedig eddig eléggé úgy tűnt, hogy neki lesz igaza. Hányinger, szédülés, rosszullétek... És most jövök rá, hogy már pár hete a menstruációm sem jött meg.

A fenébe!

-Angyalom, jól vagy?-fogta meg a kezemet, mire kissé kábán, de bólintottam.-Figyelj csak, én nem nagyon szeretnék várni, bevinnélek a kórházba kivizsgálni, mert nagyon nem tetszik, hogy most már hánysz is.

-Nyugi, anya már tegnap azt mondta, hogy elvisz, amikor megint rosszul lettem tegnap-mosolyogtam fel rá, hogy egy picit megnyugtassam, pedig lélekben én is ugyanolyan szarul voltam, és aggódtam.

-Elkísérlek titeket-mondta idegesen.

-Rendben, de te maradj addig apánál, amíg a doktor úr megvizsgál, oké?-kértem, mert semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy ott legyen, ha mégis olyan derülne ki. Amikor szóra nyitotta a száját, a kezemet ráraktam.-Semmi ellenvetés, kérlek!

Végül bólintott, de láttam rajta, hogy nem igazán tetszett neki, hogy távol kell tartania magát azon idő alatt, amíg én az orvosi szobában leszek, és épp kézhez kapom azt az információt, amely vagy megváltoztatja az életünket örökre vagy egyszerűen csak eltipor mindent, amit eddig ismertünk, amit eddig éreztünk.

Ahogy egy picit erőre kaptam, felkeltem, fogat mostam, majd a tőlem telhető legjobb kinézetet varázsoltam magamnak, és egy egyszerű kötött pulcsit vettem fel, fekete nadrággal, és fekete csizmával. Amíg én elkészültem, Ádám váltott pár szót Will-lel, de amikor én is és anya is a nappaliban voltunk, abbahagyták a beszélgetést, és a férjem mindkettőnket a kocsi felé terelt.

Anyán láttam, hogy ugyanolyan ideges, mint én, pedig ő még nem is tudta, hogy reggel újból rosszul lettem. Ádám előtt nem is nagyon szerettem volna megvitatni a dolgokat, úgy gondoltam annyi idő pont elég lesz, amíg be nem kerülünk az orvoshoz a vizsgálatra. Ennek ellenére láttam anyán, hogy minél hamarabb tud beszélgetni velem, annál hamarabb fog megnyugodni.