A hazugság gyűrűje

Epilógus

Sziasztok!

Hát ez is eljött. Hamarosan hozok még nektek egy Írói utószót, abban a sorozat ettől a részétél végleg elbúcsúzom. Persze, a szereplőktől nem, hiszen fogunk még találkozni velük.😁

Jó olvasást,

Skyler💓

Epilógus

Ádám

Egy ideig fel sem fogtam Kamilla szavait. Igen, féltem, igen megijedtem! És igen rohadtul tudtam, hogy ő nem Lívia volt, de el kellett mennem kicsit levegőzni. Lehet nem jó ötlet volt minden szó nélkül itt hagyni, de akkor annyira le voltam döbbenve, hogy meg sem bírtam szólalni, és tudom, hogy ezzel megbántottam Kamillát, de kellett egy kis idő, amíg végül felfogtam, hogy mit jelent ez nekünk.

Úristen! Újra apa leszek, de most végre tényleg a karjaim között tarthatom a kicsit. Játszhatok vele, érezhetem a szívdobogását, megtaníthatom beszélni, járni, nevelhetem a saját tudásom szerint, ott lehetek mellette, míg felnő. Láthatom, ahogy belép az óvoda kapuján, érte mehetek az iskolába, láthatom, ahogy színpadra áll az ünnepi műsorok alatt, ahogy nyolcadikból elballag középiskolába vagy gimnáziumba, végül onnan felvételizik egy egyetemre. Az pedig, hogy ő mit szeretne tanulni, az ő döntése lesz. Csak legyen boldog. Mi pedig az anyjával boldogan figyeljük majd, ahogy igazi felnőtt válik belőle.

Persze, ha valaha is megbocsájt nekem. Meg kellett győznöm, hogy tényleg szeretném őt is és a babát is.

Már éppen kezdtem volna előadni a nagy monológom, amikor magam elé pillantva észrevettem, hogy már nincs bent.

A fenébe!

Pánikolva szaladtam ki a felhajtóra, ahol még ott állt a beindított motorú kocsi, de láttam az ablakon keresztül, hogy Kamilla lassan elindul vele. Ezt viszont nem engedhettem, így a kocsi elé vetődtem. Hát mit ne mondjak, fájt egy kicsit, amikor az autó belecsapódott a testembe, és én hátraestem. Azért eléggé lüktetett az oldalam, de nem volt túl nagy a becsapódás, mivel Kamilla nem nyomta meg a gázt annyira.

Tappancs a következő pillanatban már ott volt mellettem, és az arcomat nyalogatta, amely meglehetősen felébresztett a kábulatból. Hallottam, ahogy az ajtó csapódott, a motor pedig megállt.

-Úristen, Ádám-térdelt le mellém idegesen.-Jól vagy?-kérdezte aggódva.

-Jól leszek, de el kellett neked most mondanom valamit-nyögtem ki kicsit még nehézkesen.

-De Ádám...-kezdte volna tovább az aggódást.

-Most hadd mondjam el ezt neked, légy szíves-kértem halkan, mire egy ideig csendben volt, de végül bólintott. Én pedig felsóhajtottam, és belekezdtem.-Igen, berezeltem. Voltam ilyen helyzetben, és félek, hogy elveszíthetlek téged is és a gyerekünket is. De többet nem akarok menekülni, az elmúlt hónapok voltak életem legjobb hónapjai, és őszintén minden reggel veletek akarok kelni és veletek akarok elaludnimosolyogtam rá, és felemeltem a kezemet, hogy letöröljem a könnyeit.Veled és azzal a gyerekkel, aki a hasadban növekszik. Többé nem akarok a múltban élni, a múlt miatt félni. Többé nem leszek érzéketlen, még egyszer nem esek vissza. Te húztál ki. Az elmúlt hónapokban végre boldog voltam, és miután visszakaptalak szinte a halálból, hálát adtam az istennek, hogy még élsz, hogy elmondhatom, hogy mennyire szeretlek. Most pedig az a gyerek van a hasadban, aki az enyém is, és bár először megijedtem, most már tudom, hogy kell nekem ő is. Mindketten kelletek, és tudom, hogy az előbb megbántottalak, és azt hiszed, hogy nem kelletek nekem, de igenis szükségem van rád is és a kicsire. Ti vagytok az életem. Itt már csak az a kérdés, hogy ti akartok-e engem-mondtam, miközben felültem.