LÉLEKBEN SZÁRNYALOK - BEFEJEZETT

19

 Hogy hol vagyok? Nem tudom. Úgy érzem, mintha jeges vízbe dobtak volna. Mindenem sajog, és nem bírok megmozdulni.

-Magadnál vagy, emberlány?

Kérdezi Jeremy, de a válaszom csak erőtlen nyöszörgés.

-Nagyon ügyesen harcoltál.

Jegyzi meg bíztatón, ami mosolyt csal az arcomra. Tudom, hogy végtelenül szánalmas voltam, ahogy azt is, hogy ő is ezt gondolja.

Megpróbálom kinyitni a szeme, be csak a jobbat tudom. A másik bedagadt és fáj. A csillagos ég látványa tárul elém, de a képbe belerondít Jeremy feje. Aggodalmas tekintettel méreget, de mintha meg is könnyebbült volna kicsit.

-Hol vagyunk?

Kérdezem motyogva.

-A várfalon. Elvileg nem lehetne ide jönni, de itt nyugi van és senkinek eszébe se jutna itt keresni.

Válaszol.

Nehézkesen felülök és csak ekkor veszem észre, hogy végig Jeremy ölében voltam. Jó ég, mi a franc?

A karjaim bámulom. Fehér anyagot kötöttek köré, amihez jeget rögzítettek. Na szép... Azt hittem, ennyire nem tragikus a helyzet. El tudom képzelni, hogy akkor az arcom, hogy nézhet ki...

-Miért, ki keresne?

Fordulok felé.

-Hát, az Eva.

-Az ki?

-Nem ki, hanem mi. Ember Védő Alakulat... Nálunk már ez is van... Valaki értesíthette őket a viadalról és az utolsó pillanatban ránk törtek. Még szerencse, hogy fel tudtalak kapni, mert, ha hozzájuk kerülsz, nem mostanában mész haza.

Magyaráz, majd hátra dől.

-De most itt vagy, és ha te is úgy akarod, elmehetünk fagyizni.

Fordítja felém a fejét és elmosolyodik. Látszik rajta, hogy kicsit szégyelli magát, a bunkó énje teljesen eltűnt.

-Mi az a fagyi?

Teszem fel végre a kérdést, ami egész küzdelem alatt a fejemben járt.

-Nem hiszem el, hogy semmit sem ismersz...

Nevet, és a könyökére támaszkodik.

-Olyan, mint a gyümölcskrém, csak hideg.

Magyarázza, majd felpattan.

-De tudod, mit? Megyünk és akkor meglátod.

Lép elém és felemel.

Még mielőtt bármit is mondhatnék, kitárja a szárnyait, a fal széléhez sétál és leugrik.

-Jeremy! Ne!

Sikítok és a karjába kapaszkodok. Nem gondoltam volna, hogy ilyet fog csinálni. Válasz képen a szél süvít a fülembe, benne a nevetésével. Továbbra is zuhanunk. Lehet, hogy ő ezt élvezi, de nekem olyan érzésem van, hogy be fogunk csapódni és kilapulunk. Tudom, hogy ez lehetetlen, elvégre egy angyal karjaiban vagyok, de mégis félek.

Ki se nyitom a szemem, csak azt érzem, hogy végre szárnyra kap, majd landol valahol.

Egy macskakővel kirakott utcán sétálunk, a lámpák fénye sárgán világítja meg előttünk az utat.

-Na itt is lennénk!

Teszi csípőre a kezét Jeremy egy üvegfalas bolt előtt.

Benyit, mire egy apró csengő hangot hallok, a sötétségből pedig feltűnik egy dundi angyal.