"Engem nézett, én pedig őt, majd végeszakadt a szemezésnek, ugyanis Jungkook húga megcsókolt."
Taehyung kétségbeesetten keres magának partnert az utolsó iskolai bálra. Talál magának egy aranyos és kedves lányt, csak azzal nem számolt, hogy ezerszer...
Elhatároztam, hogy erős leszek és befejezem a Jungkookról való ábrándozást. Túlságosan feszült lettem a kialakult helyzettől, ami nagyon nem tesz jót nekem. Elkaptam a tekintetemet a fiúról, és néztem kifelé a kocsiból. Tipikus filmes jelenetnek tűnhetett egy külső szemlélőnek, de itt csak mi voltunk. Yeri, Jungkook és én.
— Oppa. — suttogja a fülembe az előbb említett lány. — félsz?
— Nem. — vonok vállat, és egyenesen a szemébe nézek. — kellene?
— Dehogy! A szüleim nagyon rendesek! Mint láthatod Jungkook sem utál téged, így biztosan együtt lehetünk! — kezd el beszélni Yeri saját magához híven, megállás nélkül.
— Úgy érted, hogy együtt mehetünk a bálra, nem? — nézek rá felvont szemöldökkel, ő pedig zavartan tekint vissza, még el is vörösödik, és egy aprót bólint. Nem szeretném megbántani, de nem adok neki reményt. Lehet, hogy kihasználom, de muszáj ehhez folyamodnom. Nem akarom megint átélni azt a megaláztatást, amit minden évben kaptam.
— Mi ez a rossz kedv? — szólal fel Jungkook és észre sem vettem, hogy megállt a kocsi. — gyertek. — nyitja ki a hátsóajtót és kirángatja a csalódott húgát. Ijedten nézek Yerire, mert nem tudom mennyire ért hozzá erőszakosan. Bár ahogy látom a lány szíve szerint sírna, amiért nem jövök vele össze. A bátyjára nézek megint, aki unottan bámul rám. Szépen nézünk ki mi hárman... Egy rámenős húg, egy nemtörődöm bátyj és, itt vagyok én aki kihasználja az embereket és egy rakás szerencsétlenség.
Miután beértünk a házba Yerit szinte kicserélték. Visszakapta a jókedvét és egyfolytában mosolygott. Bevallom őszintén, hogy kicsit megnyugodtam. Nem szeretném, ha szomorú lenne miattam. De azt tudnia kell, hogy semmi esélye nálam, ugyanis a bátyja milliószor jobban érdekelne. Amint ez a gondolat lejátszódik a fejemben, ijedten nézek körbe, mintha bárki hallotta volna, amin tűnődtem.
Hatalmas sóhajt engedek ki magamból, majd leülök az asztalhoz és várom a többieket. Yeri és Jungkook elmentek átöltözni, a szülők pedig csendben eszegetnek. Néha-néha hozzám szólnak, de sablonos kérdésekkel. Izgalmas ez az este, mit ne mondjak...
Yeri egy bő tíz perc után érkezik meg egy undorítóan rózsaszín ruhában. Próbálom pozitívan nézni a dolgot, de kiég a retinám ettől a színtől. Kezd bűntudatom lenni, hogy folyamatosan kritizálom a partneremet, aki megment a szégyentől, de magammal szemben hagyj legyek már őszinte.
— Jungkook merre van? — kezdik a szülők aktivizálni magukat, ugyanis elhangzott egy érdekesebb kérdés.
— Mindjárt jön. — válaszol Yeri. Én gyorsan megpróbálom összeszedni magamat, és eldöntöttem, hogy reakció nélkül nézek végig Jungkookon, aki a velem szemben lévő lépcsőn fog lejönni.
Öt perc sem telt el, amikor meghallottam a hangos lépteket. Éppen az üdítőmbe kortyoltam, de fél szemmel a fiúra néztem. Egy apró pillantást engedtem meg magamnak, az üdítőt pedig előszeretettel köptem rá az előttem ülő apukára. Jungkook túlságosan dögös volt full feketében, kicsit elegánsabban. Teljesen elvette az eszemet, és nem bírtam mást csinálni a bámuláson kívül. De egy gondom maradt, Yeri és Jungkook dühös apukája nézett vissza rám.
Most mit kellene mondanom?! "Bocsánat, de a fia túl jól nézett ki, és gondjaim lettek hirtelen?" — na biztos, hogy nem.
Helyette eljátszottam, hogy fulladozok, amire Yeri rögtön ugrott, és megpróbált segíteni a semmin. Javasolni kezdte a szájból szájba lélegeztetést, mire azonnal abbamaradt a köhögésem, és kínosan felnevetve közöltem, hogy jól vagyok, ne aggódjon.
Az este további része csak cikibb volt. Csomószor csendben ettünk, és mindenki nézett mindenkit. Yeri legtöbbször engem, én pedig Jungkookot, aki minden bizonnyal az asztal alatt telefonozott.
— Mennem kell. — áll fel az említett, én pedig ijedten nézek rá.
Ne menjen! Én nem bírom ki ezt a vacsorát nélküle! Senki nem szólal meg, ha elmegy kit fogok bámulni? A nudista szomszédot akire pont rálátok az ablakból, vagy mi?!
— Mégis hova? — döbben le Yeri. Jungkook kaján vigyorral néz ránk.
— Randim lesz. — és itt törtek össze az egy napja sem létező álmaim kettőnkről.
———— CIAOO! (Kezdem megszokni, hogy így köszönök nektek :D )
Köszönöm szépen a pozitív visszajelzéseket!
Kicsit (Khm...nagyon) féltem a reakcióktól, ezért jól esett amiket írtatok nekem!
Most pedig egy perc néma csend a kedvenc TaeKook fotómnak.:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
