Pinkberry ❤{vhope fanfiction}❤

1. rész

- Haza mész? érdeklődik Jimin utolsó óránk után.

- Igen, fáradt vagyok- húzom el számat.

- Kis p*nci...

- Kapd be...- nevetek fel.

- Nem békülök- nevet fel ő is.

- Na de no homo- szól közbe Kook is.

- Bolondok vagytok- könyvelem el még mindig nevetve.

- Tae- lép mellém Jimin- mit gondolsz az új tanárról? Tudom hogy nem a szíved csücske az infó, de csak jó lesz már egy ilyen tanár.

- Jaja, tök jó fej, meg vicces.

- Persze, az- vágom rá. Nehogy már ők is belezúgjanak, mint a lányok. Tiszta gáz. Az út további részében csendben hallgatom ahogy a két lökött valami játékról beszél.

- Sziasztok- köszönök el a buszmegállóban.

- Szia- mondják egyszerre, de aztán folytatják a felettébb érdekes társalgást. Chh, na persze.

A buszon sikerül ablak menne ülnöm. Szeretem nézni ahogy elhaladunk az épületek mellett, van időm elmélkedni a napomon. Egész jól indult az évem, de inkább lekopom. Idén is minden tantárgyból brillírozni fogok, kivéve persze azt a köcsög infót... Aj hogy rohadna ki a bele annak aki kitalálta. Pár percig csak bámulok ki az ablakon, aztán meghallom a bemondóban a következő megállót, itt szállok le. Felállok helyemről és megkapaszkodom az egyik csőben, megnyomom a leszállást jelzőt. Hátulról valaki nekem jön, majd neki esik a rúdnak amit fogok. Rátehénkedik kezemre és erősen megszorítja azt.

- B*szki- adok hangot sérelmemnek.

- Elnézést- hangjától még a gyomrom is megremeg, óvatosan hátra fordulok és meglátom őt, ahogy teste hozzápréselődik táskámhoz, karja pedig az enyémhez. Még mindig szorítja kezem és enyhén meglepett tekintetemre elmosolyodik.

- Rád emlékszem- mondja végül- volt ma órám veled.

- I...igen, tanár úr.

- Remek, jó a memóriám- oldalra dönti fejét, nekem meg hevesebben ver a szívem. Mi a f*Sz van velem? A busz hirtelen megáll és kinyílnak az ajtók. Gyorsan elindulok a kijárat felé, de ő követ. Ne már hogy ő is itt lakjon...

- Akkor további szép napot- int egyet majd elindul.

- Magának is...- az ellenkező irányba sétálok egyenesen a házunk felé. Hát ez k*rva jó... ilyen mázlim is csak nekem lehet... geez. 

- Szia anya- kiabálom miután beléptem a házba.

- Szia Tae- hallom kellemes hangját valahonnan az emeletről.

- Merre vagy, anyu?

- A dolgozó szobámban, gyere fel nyugodtan, kicsim.

Elindulok a lépcsőn majd benyitok a szobába. Anya az asztalnál ül egy köteg papír felett.

- Már megint haza hoztad a munkádat?- ölelem át hátulról.
- Ez egy nagyon fontos ügy- mosolyog rám fáradtan- holnap lesznek a tanú vallomások, még meg kell írnom a beszédemet. 
- Csinálok neked teát- ajánlom fel neki.

- Az nagyon jól esne. Mindjárt befejezem aztán a tiéd vagyok.

- Oké- feljebb tolom orrnyergén a szemüveget aztán távozom a helyiségből. 

Felrakom egy edénybe a vizet forrni, majd felülök a pultra kezemben a teafilterekkel. Apa is mindig teát ivott, reggelihez, ebédhez és munka közben. Ő is folyton dolgozott, de nem hibáztattam, nem könnyű egy bíró élete. Nem volt könnyű az élete. Jövő hónapban lesz öt éve, hogy elveszítettük, jobban mondva megölték. Azóta ketten vagyunk anyával, nehéz neki is, állandóan dolgozik. Apa halála előtt is azt tette, de boldog család voltunk, nagyon boldogok voltunk. Gondolatmenetemet a víz forrása zavarta meg, gyorsan kikapcsolom a villanytűzhelyet majd beledobom a filtereket az edénybe. Benne hagyom pár percre, kiöntöm a már kész teát két bögrébe. Anyáéba két cukrot teszek az enyémbe csak egyet és egy kevés tejet- apa is így itta.