Pinkberry ❤{vhope fanfiction}❤

7. rész

A fehér falat bámulom és nem értem mi történik velem. És ami a legfrusztrálóbb az egész dologban az az, hogy senkinek nem mondhatom el. A barátaim valószínűleg megutálnának az iskola orvos meg addig faggatna míg el nem mondom hogy ki ez a bizonyos illető. Anya szintén nem tudhat róla, összetörne a szíve.
- Arról volt szó hogy csak inni jössz be- guggol le elém Jimin
- Nem érzem túl jól magam- kamuzok- azért maradtam bent.
- Úgyis ez az utolsó óránk- von vállát.
- Igaz- felállok és gyorsan felöltözök hogy minél hamarabb elhagyhassam ezt a helyet.
- Holnap- köszönök el tőlük és más megyek is ki az öltözőből.
- Holnap- köszönnek vissza egyszerre. Gyorsan kisétálok az iskolából, senkivel nem akarok találkozni, legfőképpen vele nem. Pár napig jobb lesz kerülnöm a tekintetét órákon. Igaza volt, nem helyes amit tettünk. Fülhallgatómat bedugom és bekapcsolok valami hangulatomnak megfelelő zenét. Felveszem a hangerőt, de még így is túl hangosak a gondolataim. Végigpörgetem magamban az előbbi jelenetet, szóról szóra, mozdulatról mozdulatra mindent az emlékezetembe akarok vésni. Szükségem van az emlékére, mert ő nem lehet más számomra, csak egy emlék. Aki minden nap elsétál mellettem a folyosón és leadja a tananyagot óráról órára.
Kis idő múlva olyan érzésem támad mintha valaki követne, megállok egy pillanatra és körbe nézek. Megpillantok egy autót pár méterrel mögöttem az úton, nem látom a sofőrt, túlságosan süt a nap. Tovább megyek, de az érzés nem hagy alább. Oldalra pillantva meglátom magam mellett az előbbi járművet, lassan lehúzódik az ablak és szembe találom magam az osztályfőnökömmel.
- Beszélnünk kéne- szólal meg
- Miről? -kérdem zavartan
- Arról ami történt
- Mi történt?- kérdem a forró kását kerülgetve
- Tudod jól mi történt fél órával korábban- forgatja meg a szemét, de aztán folytatja- kérlek
- Rendben- beadom a derekam ő meg kinyitja nekem az ajtót
- Szállj be
- Szóval?- fordulok felé már az anyósülésen ülve.
- Kösd be magad- parancsol a kormányt markolászva
- Nem megyek magával sehova- tiltakozom és az ajtó felé nyúlok, de ő bezárja azt a központi zárral.
- Azt mondtam kösd be magad!- hangja mélyebb a szokásosnál és szeme se csillog, mint általában.
- Igenis
Csendben ülünk az út alatt, csak a feldúlt lélegzetvételének hangja tölti be a teret. Félek tőle, ismét. Félve rápillantok, karján feszülő inge szinte szétszakad az alatta duzzadó izom miatt, alkarján az erek kékesen dudorodnak ki egészen a kézfejéig. Ökle csontos, hegekkel borított- ezt miért nem vettem még észere? Azon kapom magam, hogy hevesebben ver a szívem és nehezen kapok levegőt. Ha tovább nézem nagyobb gondjaim is lesznek, nagy és kemény gondjaim.
-Meddig akarsz még bámulni?- kérdi lágy hangon- nem mintha zavarna, csak vezetek és nem tudok rád nézni, pedig hidd el hogy nagyon szeretnék.
- Bocsánat- suttogom
- Mindjárt ott vagyunk
Igaza volt, befordultunk egy kisebb utcába és már ott is voltunk. Bementünk a kis méretű házba ami takarosan van berendezve.
- Kérsz valamit inni?- kérdi még mindig lágy hangon.
- Egy pohár víz jól esne
Kisétál a konyhába én meg az előszobában maradok, leveszem a cipőmet majd nézelődni kezdek. Megakad a szemem egy képen amit Hoseok van és egy nagyon csinos nő öleli. Ő a felesége? Nem tudtam, hogy nős. Basszus, így még nagyobb bűntudatom van.
- Mit találtál?- kérdi a fülembe suttogva
- Szép párt alkotnak- mondom elcsukló hangon, úgy érzem sírni fogok. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Hosszú idő óta először kezdek így érezni valaki iránt. Nem elég hogy az illető férfi és az osztályfőnököm, ezek mellé még nős is. Nekem ez nagyon sok.
- Vele?- kérdi nevetve
- Vele- felelem lehajtott fejjel
- Hé- megragadja a vállam és maga felé fordít. Felemeli az állam és könnyektől homályos tekintetembe néz.
- Hogy tehettük ezt?- kérdem arcomon végigfolyó könnyekkel.
- Megengeded hogy magyarázatot adjak?- kérdi mosolyogva.
- Persze- lehunyom szemem.
- Ő a húgom- szavai édes énekként csengenek fülemben. Elnevetem magam, de mégis zokogva hullok karjaiba.
- Mi a baj?- kérdi szorosan ölelve
- Kevés mentségem van az ellen, hogy magába szeressek- súgom fülébe.
- Úgy érzem már nincs miről beszélnünk- eltol magától és letörli könnyeimet- te még így is gyönyörű vagy.
Erre a kijelentésre elpirulok, de nem fordítom el fejem, mélyen szemeibe nézek és tekintetemmel szuggerálom hogy megcsókoljon végre.
- Megcsókolhatlak?- kérdi, de én nem felelek csak mosolygok és bólintok egy aprót. Lassan ajkaimra hajol és óvatosan hozzá érinti sajátját, lágyan csókol, semmit nem kapkod el, de nekem ez nem elég. Hajába túrva közelebb húzódom hozza, ajkainkat jobban összepréselve ezzel. Elmosolyodik és mohóbban kezdi falni ajkaim. Levegőért kapkodva elválunk egymástól. Hátra vetett fejjel élvezem ahogy végig csókol arcomon, államon, nyakamon egészen a kulcscsontomig.
- Nem akarom tönkre tenni a pólódat- suttogja felsőm nyakát húzva- inkább vedd le.
Szófogadóan leveszem a zavaró ruhadarabot és a padlóra dobom.
- Máris jobb- végig simít lapockáimon és gerincemen majd fojtatja bőröm behintését csókokkal. Mikor lejjebb ér letérdel és erősen hátsó felembe markol, csípőcsontomat csókolja majd mohón éles fogai közé veszi az érzékeny bőrt.
- Aucs- felszisszenek és hajába markolok. Gyors mozdulatokkal kicsatolja övemet és már szabadít is meg nadrágomtól.
- Ezt nem kéne- mondom inkább magamnak mintsem neki
- Igazad van- felegyenesedik de még mindig perverz félmosoly húzódik végig arcán. Kezeimet nyaka köré vezeti és combomnál fogva ölbe vesz.
- Inkább menjünk be a háló szobába.
- Nem így gondoltam- nézek mélyen szemeibe, de hiába mondom neki hogy ne, a testem azt mutatja hogy de. Nem válaszol csak pár méterrel arrébb belöki a háló ajtaját és az ágyára fektet. Így majdnem ruha nélkül elég kellemetlen a helyzet. Behúzza a függönyt ezzel félhomályt teremtve a helyiségben, majd az ajtóhoz lépve kulcsra zárja azt.
- Nem zavarja hogy fiú vagyok?- kérdem térdemet mellkasomhoz húzva.
- Egyáltalán nem- leveti ingét és úgy ül le mellém az ágyra.
- Ami ebben a szobában történik az szigorúan itt is marad- kezdi komolyan- nem beszélhetsz erről senkinek.
- Rendben- kicsit megijedek ezen a komoly hangnemen, nem merek ellenkezni.
- Nem kell félni- tenyerét arcomra teszi engem meg kiráz a hideg fagyos érintésétől- nem harapok, csak ha megkérsz rá.
Elmosolyodom, de még így se engedem el magamat.
- Van egy kis bor a konyhában, hozok, hogy ne legyél ennyire feszült.
- Az jó lenne
Pár perc múlva vissza is ér egy üveg bor és két pohár társaságában. Tölt egy egy pohárral. Miután megittam égeti a torkom aztán a gyomrom, de jó hatással van rám az alkohol.
- Jobb?- kérdi lábam simogatva.
- Sokkal- kinyújtom eddig felhúzott lábam és nyakát átkarolva ölébe ülök.
- Ezt már szeretem- játékosan nyakamba harap majd pár percnyi simogatás után hátamra fektet.
- Érdekes hogy mennyivel másabb vagy ha iszol- kijelentésére elmosolyodom és közelebb húzom magamhoz.
- Derítse ki meddig mehet el- apró csókot lehelek ajkára majd fejem oldalra döntve élvezem ahogy egész testemet bejárja kezével.
- Fordulj meg- parancsolja kemény hangon. Miért csinálja ezt? Megfordulok ő meg hátsó felemhez préselődik. Oké, én erre nem állok készen.
- Ne- mondom hangosan- nem akarom.
- Kérlek- megnyalja fülem. Egyik kezét férfiasságomon tartja másikkal végig simít mellkasomon és megragadja nyakam.
- Még nem akarom- mondom elcsukló hangon.
- Kérlek- hangja mélyebb és ijesztőbb mint eddig valaha.
- Nem- érzem ahogy torkomat már nem csak ő, hanem a sírás is folytatja.
- Rendben- csalódottan elengedi nyakam és én térdelő helyzetből teljesen az ágyra ereszkedem.
- Sajnálom- mondom halkan.
- Nem a te hibád- kínosan felnevet és már nyoma sincs az előbbi agresszív viselkedésnek. Nem felelek csak szorosan lehunyt szemmel várom a következményeket.
- De tudod tartozol nekem- hajamba túr, arra késztetve hogy felemeljem fejem- igyunk még egy kis bort.
Elveszem a poharat és gyorsan megiszom a tartalmat, hátha az enyhít remegésemen.
- Tartozom magának?- kérdem miután letettem a poharam
- Itt vagy a hálószobámban, majdnem meztelenül és nem csinálhatok veled semmit- felhúzza szemöldökét, és úgy néz mint aki céloz valamire és én nagyon is jól tudom mire. Tartom vele a szemkontaktust és úgy közeledem felé. Ismét ölébe ülök, de most nem karolom át nyakát, helyette meglököm vállát ő meg egy laza mozdulattal hátradől. Végig simítok felsőtestén és vállát megragadva támaszkodom meg. Hirtelen megragadja nyakam és lehúz magára, majd mohón falni kezdi ajkaim. Végigcsókolom arcát, nyakát és lejjebb haladva ismét szemeibe nézek.
- Látom értetted a célzást- ajkába harap és lenyomja fejem. Megszabadítom nadrágjától és fogammal lehúzom róla az utolsó ruhadarabot is. Csukott szemmel hajolok közelebb tagjához, hisz még a saját farkam látványát is utálom, nem hogy másét. 
- Nézz a szemembe- parancsolja még mielőtt bármit is tennék. Engedelmesen kinyitom szemem és tekintetem fel emelem rá. Szemei csillognak a vágytól. Tekintetünket összefonva túr hajamba és nyomja le fejem. Végignéztem hogyan változik tekintete és torzul arca míg kényeztetem, be kell valljam elég izgató látvány volt. 

- Hagyd abba- nyögi egy kis idő múlva. Elhajolok tőle és számat törölve értetlenül nézek rá.

- Sajnálom- kezdem riadtan- azt hittem jól csinálom. 

- Eszméletlen jó vagy- mosolyodik el biztatóan- csak a te érdekedben inkább én magam fejezném be. 

Már értem mire gondol, elég rendes dolog tőle. Végignézem ahogy befejezi amit elkezdtem, arcizma rándulásait, ahogy vállai beleremegnek a mozdulatokba és mellkasa egyenletlen mozgását. 
- Csókolj meg- kéri ködös tekintettel. 

Kérését teljesítve ajkára hajolok és lágyan csókolni kezdem. Egyik kezével hajamba túr másikkal pedig gyorsít a tempón. Nem telik bele sok időbe, nevemet ajkaim közé nyögve megy el. Elhajolok tőle és oldalamon fekve figyelem míg kimegy a mosdóba, majd vissza jön és bebújik a takaró alá.

- Gyere ide- felemeli a takaró sarkát én meg bebújok mellé. Mellkasára dőlve karolom át, míg ő mélyen hajamba szagol.
- Taehyung...
- Hm?- felemelem fejem, hogy szemébe tudjak nézni, de ő ahelyett hogy mondana valamit ismét megcsókol ami megmosolyogtat. Érzem ahogy ő is belemosolyog csókunkba. Jelenleg nem számít semmi, csak ő és én. Nem érdekel, hogy mennyi idős, sem az hogy férfi, és még az is hidegen hagy, hogy valószínűleg szadista. Jó érzés vele lenni. 

Félek, kezdek bele szeretni.