Absurd Love

4. fejezet

Fél óra múlva megérkeztünk Londonba és GPS-szel megkerestük a szállást. A környék szép volt, egy park mellett volt az épület amelyet aranyos virágok díszítettek. Bementünk a recepcióra és kikértük a szobakulcsunk. Ledobtuk a táskánkat a földre és valósággal berontottunk a szobánkba, Bettyvel közösen osztoztunk meg a hatalmas franciaágyon.

-Stipi stopi enyém a bal oldal- kiáltottam és ráugrottam az ágyra.

-Nekem mindegy, csak ne horkolj este.

-Én nem szoktam!

-De szoktál majd levideózlak.

-Szerintem inkább holnapra tartogasd a tárhelyed- mosolyogtam rá.

Visszamosolygott és rádőlt az ágyra. Kipakoltunk a bőröndökből és vacsora után lementünk sétálni. Bejártuk a belvárost és megnéztük a koncert helyszínét is. Betty nagy bánatára Harry még nem volt ott, valószínűleg még a hoteljében van, hiszen a koncert csak holnap lesz. Felhívtam anyuékat, már az érkezéskor is, de lefekvés előtt is beszelni akartam még velük és ők is velem. A lelkemre kötötték, hogy nagyon vigyázzak magamra és én ezt századjára is megígértem.

~

Reggel 8-kor a szemünk szinte kipattant és teljesen felpörögtünk, pedig a koncertre csak este 8-kor akartunk elindulni, szóval még 12 óránk hátra volt.

-Reggeli után nem megyünk be a városba? Tegnap láttam egy jó fagyizót.-érdeklődtem.

-Jaj tényleg anya még este te is mondtad, hogy láttad.

-Igen, csak az a baj, hogy eléggé fáj a fejem és nem vagyok túl jól. Elengedlek titeket egyedül is, ha vissza találtok és persze nem álltok szóba senkivel és nem ültök be a kocsiba, ha azt mondják, hogy haza hoznak.- mondta fájdalmas arccal Mrs Hill.

-Mért ülnénk be egy idegen kocsiba?

-Nem tudom előfordulhat.

-Hát szerintem meg csak egy hülye ül be egy idegen kocsijába na mindegy, adsz akkor pénzt?

-Persze, de maximum 1 órára gyertek haza.

-Feltétlenül na szia!

Felkaptuk a cipőnk és már rohantunk is kifelé. A liftben csináltunk pár idióta tükrös képet mer ez elmaradhatatlan és természetesen mikor valaki beszállt egyből abba hagytuk és röhögni kezdtünk. Ha idegen városba vagyunk valahogy mindig felszabadultabbak vagyunk, talán mert vélhetően nem találkozunk soha többé.

-Mi lenne, ha sétálnánk a parkban egy kicsit?- kérdeztem Bettyt.

-Rendben, lehet erre is lesz fagyi. Tényleg tudtad, hogy a hupikék törpikékbe törpillát is bele darálták?

-Hülye vagy- röhögtem fel.

-Jaj annyira várom már az estét.

-Hát már én is egyre izgatottabb vagyok. Kíváncsi leszek mennyire leszünk közel Harryhez meg szeretném nézni közelebbről is.

-Hoppá! Neked ezek szerint bejön?

-Hát amúgy nem rossz. Annyi képet meg videót küldtél már róla, hogy megszoktam.- mondtam ártatlanul nézve rá.

-Aha persze, de majd mehetünk dupla randira, mert nekem Nial volt a kedvencem.

-Rendben.- mondtam és ahogy egymás szemébe néztünk elröhögtük magunkat.

Kis idő múlva találtunk egy fagyizót a parkban és vettünk egy-egy gombócot. Én epreset, Betty vaníliásat evett. Miközben ettünk megcéloztuk az óriáskereket, azaz a London Eyet. Végig gyalogoltunk a parkon, átmentünk a zebrán és pár háztömb után megérkeztünk.