24. rész

257 24 1
                                    

Eddig úgy érzem, hogy bárkivel voltam ilyen helyzetben, senki nem látott bele többet, mint haverság/barátság/lelkitársasság (megreformálom a gyönyörű nyelvünket). És most rettegek, hogy mi van akkor, ha Marcus félreértett valamit. Pedig kijelentettük, hogy ez csak barátság szintig mehet és mindig friendzone-ban fogjuk tartani a másikat. Ez most furcsa érzés.

De minden ilyen démont, aki megszállta az agyamat le kell győzni, mert én bízok Marciban és ha egyszer kijelentette, hogy ez barátság, és nem lesz következő szint, akkor az így is lesz!

 Na jó, most döbbentem rá, hogy az egészet csak beképzeltem... Nyilván én is ódákat zengtem róla tesómnak vagy barátnéimnek, mivel tényleg nagyon imádnivaló srác. Valószínű, hogy ez történt fordítva is. Biztos megkérdezték a srácok, hogy mi volt bent, aztán mesélt rólam. Ennyi. Nem kell ide több fejtörés.

Ahogyan ezt jól megbeszéltem magammal, azon kaptam magam, hogy már éjfél van. Hűűű éjfél. Szerintem az utóbbi 6 hónapban kétszer maradtam fent ilyen sokáig. Ez de szerencsétlenül hangzik. 24 évesen 8-9 vagy nagyon merész napokon 10-kor ágyba kerülni elég szánalmas, szerintem. Mint egy első osztályos gyerek. Na jó, lassan ők is 11-ig vergődnek és csak utána mennek alukálni.

Ez hülyén fog hangzani, de mintha újjászülettem volna, úgy ébredtem fel reggel hatkor. Igen 6-ig tudtam csak aludni, így is minden órában felkeltem, mert hiába voltam tisztában azzal, hogy csak a bevásárlásról késhetek le, mégis sokszor megébredtem és csak bámultam az órát, hogy C'mon! még aludhatok amennyit akarok, hogy kipihenjem végre magam. De aztán hatkor mégis felkeltem, megreggeliztem. Reggeli. Fél éve nem reggeliztem. Mondjuk most is csak csokis karikákat, amik tuti nem láttak kakaót soha. De jól esett nagyon.

Váltogattam a csatornákat, szürcsöltem a tejet és teljesen kikapcsolt az agyam. Az ezer éve nem látott mesék felturbózott, meganimált/3D-s változatát nézni elég nosztalgikus, de egyben lehangoló is volt. Miért jobb a szerencsétlenül mozgó kék törpök hada? Miért nem volt jó amikor csak rajzolva voltak? Ezután 3 óra „Veled is megtörténhet", „Korhatáros Szerelem", „Szulejmán" és „Survivor" ismétlés után tértem magamhoz. Akkor is csak arra a kis időre, míg a wc-re elmentem. Aztán leadták a Harry Potter-t. Azt hittem, ha 378541. alkalommal nézem meg, akkor nem fog annyira tetszeni. Hát tévedtem és még mindig elvágyódok az „Abszol Útra" egy kis shoppingra. Mondjuk amíg Angliában éltem, addig lépte-nyomon a Roxfort-ban érezhettem magam. Az utcák, a mindent elrejtő ködfátyol a borongós napokon, a beképzelt posh Malfoy-ok és a kis hófehér bőrű, vörös gyerekek mind arra emlékeztettek, hogy ez csak egy álomvilág.

Olyan 3 óra fele lehetett, mikor nekikészülődtem vásárolni. Elkezdtem bevásárlólistát írni, bár tudom mennyire felesleges.

Azt mondják, hogy ne vásárolj eszetlenül, éhesen vagy lista nélkül, mert akkor mindent bepakolsz a kocsiba, amit megkívánsz, meglátsz vagy csak mert akciós. De nem! Nekem mindig van listám. Mindig. Ha egy kenyér kell, akkor is megnyitom a jegyzeteket a telómon és felírom, hogy KE-NYÉR. De amikor belépek a boltba, akkor rájövök, hogy akármennyi időt tölthettem én a heti kaja és budget megtervezésével, ha az impulzivitásom felülkerekedik. Ezen sajnos nem tudok változtatni.

Ráadásul most lesz időm főzni, meg jön majd Boris is, szóval sok mindenből be kell tárazni. Végül inkább nem is csekkoltam le a végösszeget, csak fizettem gyorsan, mert nem akartam látni, mennyit költöttem a szotyi/kuki/keksz/ropi/popcorn hegyekre. Persze vettem húst, zöldséget meg gyümit is, nem csak egészségtelen cuccokat. Esküszöm! De ha egyszer a csajos este kezdetét veszi, akkor nincs megállás. Pláne ezeken a csodálatos, forró, nyári napokon. Kiülni a gangra szotyival meg egy kis ízesített sörrel. Ááá, nincs jobb ennél. Igen jöhet a sok lenéző tekintet meg a számonkérés, de alkoholmenteset iszunk csak! Komolyan!

Amikor az utcában haladtam komótosan a házhoz, éreztem, hogy valaki a kezem mellé csúsztatja az övét a szatyor fülében és megpróbálja kivenni a táskát a kezemből.

Társasházi Találka | Vecsei H. MiklósWhere stories live. Discover now