13. rész - Szétesve

37 3 0
                                    

A LAX repülőtéren Emmett és Cassidy vártak ránk, szégyenkezve néztem a bátyámra, de ő kedvesen mosolygott, majd megpaskolta a fejemet köszönés képpen. Cassidy szájon csókolta Haydent, majd a karjaiba zárt engem.

-De jó, hogy végre itt vagy! Aggódtam miattad.

-Köszönöm, hogy küldted a megmentő sereget, nagyon jó volt, hogy odajöttek, lehet, hogy egyedül máshogy tettem volna.

-Hogyan?

-Nem tudom Cassidy, nagyon ki voltam, illetve ki vagyok.

-Most már itthon vagy végre, mehetünk bulizni.

-Talán holnap, nagyon fáradt vagyok, pihennem kell!

-Na! Nem vagy te öregasszony!

-Holnap menjünk jó? Nem vagyok túl jó passzban.

-Éppen ezért kellene most jönnöd!

-Holnap jó lesz, de ma az ágyat választom és valami meleg vacsorát.

-Ha nem haragszol attól én még elmegyek bulizni! Srácok ti jöttök?

-Én is kihagyom, Dallassal maradok. - szólt Emmett

-Miattam ne hagyd ki, menj ha akarsz.

-Apa vár minket.

-Ennek nem örülök, jobb lett volna azt is holnapra halasztani.

-Ti azért jöttök? - kérdezte Cassidy a fiúkat

-Ki nem hagynám. - felelte Rottinger

-Legyen, megyek én is....bár öreg vagyok én már ehhez.

-Dehogy vagy öreg, na vigyük haza Emmettet és Dallast, aztán mehetünk!

Cassidyvel egymásba karolva mentünk az autóig, mögöttünk Emmett halkan kérdezősködött a történtekről, James mesélte el nagy hangsúlyt fektetve annak a résznek amikor Hayden behúzott egyet Damiennek. Hazáig csendben hallgattam a barátaimat, jó volt hallani, hogy itthon minden a régi, azaz majdnem minden a régi, hiszen Hayden és Cassidy jártak egymással. Apa az utcán állt a ház előtt és a szomszédokkal beszélgetett, nagy mosollyal nézett minket amíg kiszálltunk, láttam előre a dolgot, hiába vágytam a lakásomba ma éjjel itt kell maradnom. Cassidy és a fiúk nevetve, jókedvűen hajtottak el, integetve apámnak is. Emmett fogta a holmimat és elindult a házba. Integettem a szomszédnak, majd követtem őt. Az óceán ott terült el előttem, sötét volt, szinte láthatatlan, pedig az ég kékje még ott függött felette. Vettem egy nagy levegőt, hogy érezzem a só és a víz illatát. Lehunytam a szememet, a hullámok morajára figyeljek. Hallottam apa lépteit mögöttem, a kezét a vállamra tette, arra kényszerítve ezzel, hogy felé forduljak. Egy rövid öleléssel köszöntöttük egymást majd bementünk a házba. Emmett már terített, három tányér már az asztalon volt épp az evőeszközöket tette az asztalra, amikor felismertem a nyilvánvaló tényt.

-Anya nincs itthon? - kérdeztem apa felé fordulva

-Nincsen, New Yorkban van, ott van most....dolga, jut eszembe, megígértette velem, hogy felhívod amit hazaérsz. Ott a telefon a kisasztalon.

Leültem a kanapéra és megnyomtam a 4- es gombot, ami anya mobiljának számát tárcsázta, a második csengésre fel is vette.

-Szia anya, Dallas vagyok. Most értem haza.

-Szia! Milyen kár, hogy nem tudok ott lenni, olyan régen láttalak.

-Mikor jössz haza?

-Még nem tudom, egyenlőre sok dolgom van, tudod a tánciskola, az új diákok, nemsokára pedig készülünk a szokásos éves fellépésre. Elővételben már lehet rá jegyet kapni.

A Dallas  Hargreaves sztori  - A lány a kamerával [Befejezett]Where stories live. Discover now