With You-Befejezett (WDW fanfic.)

7.rész ~ Sokk

Anya szól a telefonba...
Teljesen lesokkol amit mond.
-Szia kicsim
-Szia anya. Mi a helyzet?-kérdezem
-Én és apád...szóval mi...elválunk,-mondja bűnbánó hangon- a részleteket majd elmondom személyesen...Puszi. Szeretlek.-köszön el és leteszi a telefont.

Úgy le sokkolódtam, hogy már 5 perce csak bámulok magam elé és patakzik a könnyem. Azt tudtam eddig is, hogy nincsenek a legjobb kapcsolatban a szüleim, de hogy elváljanak...-könnyes gondolatmenetemből két engem átölelő erős kar és egy megnyugtató hang zökkentett ki. Ezek mind Corbynhoz tartoznak. Mellkasába fúrom a fejem és lelkileg összeomlok, a karjai közt. Ő csak szorosan ölel és megnyugtatóan símogatja a hátam.
-Ssss... nem lesz semmi baj Kora...ssss-csitítgat. Valószínűleg mindent hallott a telefon beszelgetésemből anyával.
-Ssss...nem lesz baj...-ölel szorosabban.
Szegénynek már teljesen átázott az inge a könnyeimtől. Zokogásom csillapodik, felemelem a fejem és egy biztonságot adóan mosolygó Corbyn ölelésében találom magam. Már 10-15 perce nyugtatgathat, ugyanis Emmy és Jonah sehol, de most per-pillanat nem is érdekel merre vannak.
-Köszönöm-suttogom inkább Corbyn mellkasának, mint magának Corbynnak.
-Nem kell-nyom hosszú megnyugtató puszit fejem búbjára, majd még szorosabban ölel. Én vissza temetem az arcom mellkasába, majd olyan szorosan ölelem vissza, ahogy csak tudom. El kezd nyugtatóan ringatni. Ringatózom vele.
Néhány percig így voltunk, amíg meg nem nyugodtam. Kibontakoztam öleléséből, majd megálltam, összekulcsoltam kezeinket és lábujjhegyre emelkedtem.
-Köszönöm-nyomtam puszit az arcára.
-Mehetünk?-kérdezte még mindig azon a megnyugtató hangján.
-Igen-bólintottam-Hol vannak Emmyék?-kérdeztem.
-A park egy közeli részén-válaszolta titokzatosan.
-És miért hagytak itt minket?-kérdeztem értetlenül.
-Mert Jonah megkérdezte, hogy előre mehetnek-e. Én pedig rábólintottam, mert látszott rajtad, hogy az a telefon beszélgetés nem tett jót az édes kis lelkednek-felelte séta közben.
-Értem...de hova megyünk?-kérdeztem egy kis gondolkodás után.
-Meglepetés-felelte.
-Jó-mondtam még kissé sokkoltan.

1-2 perc séta után be is értük Emmyéket, akik a parkbeli labirintusba mentek éppen be.
-Várjatok Jonah!-szólt utánuk Corbs, majd futásnak eredtünk.
-Sziasztok-köszönt Jonah. Emmy egyből meg is látta, hogy nem volt minden rendben...
-Uram Isteeen! Kora te sírtál??-borult a nyakamba, amitől a mögöttem álló Corbynnak dőltem és ezért meg is ölelt, hogy el ne dőljünk oldalra Emmyvel.
-Óóó csoportos ölelés? Én is jövök!-ölelte át Emmyt Jonah.
-Jó-egyezett bele Emmy.
-És igen, sírtam. De itt volt Corbyn élő zsepinek, vagyis az inge.-kuncogtam el magam, mihez mind a hárman csatlakoztak.
-És mi az a meglepi?-kérdeztem.
-Hát az, hogy...-itt Jonah rá is szorította a kezét Emmy szájára.
-Csak én nem tudom?-kezdtem újra elszontyolodni.
-Még csak a felét tudja, a többi neki is meglepi-feleli Jonah.
-Még, hogy a felét! Csak annyit tudok, hogy el kell jutni a labirintus közepébe, ami a labirintus lényege!!!-puffogott barátosném, mire mindannyian felnevettünk.
-Akkor? Megyünk?-türelmetlenkedtem.
-Mehetünk-kulcsolta össze kezeinket Corbyn.
Be is léptünk a labirintusba...

A mai résznek itt lenne vége. És boldog szülinapot a mi kis Corbyn Besson-unknak. November 25. El sem hiszem, hogy ma lett 20 éves a drága! Boldog Szülinapot Corbyn!😍😘❤💋