Élet a Szent Johanna gimi után

CHAPTER II.

December 18, Szombat

Nehezemre esett felfogni, vagy egyáltalán elfogadni azt, hogy Cortez a rengeteg nyelvvel a fejében egy egyszerű zene boltban dolgozik. Természetesen támogattam, de akkor sem akartam elfogadni. Hihetetlen esze van, a nyelvérzékéről pedig ne is beszéljünk. De egy zene bolt? Könyörgöm!
A tegnapi kirohanásom – ami hozzátenném, teljesen jogos volt! – után egy szót sem szóltam Cortezhez. Nem érdekeltek a magyarázatai, nem akartam hallani őket.
Ma reggel mikor fürödni készültem összefutottam vele a folyosón, de mielőtt elkaphatta volna karomat, gyorsabban szedtem a lábaimat és így előbb csaphattam be magam után a fürdőszoba ajtaját.
– Reni, mégis meddig akarod ezt csinálni? – kopogott a fa ajtón és közben megmozdult a kilincs, mígnem teljesen lenyomta azt.
– Fenébe –morogtam, mikor tudatosult bennem, hogy már esélyem sincs kulcsra zárni azt az átkozott ajtót.
És amit igazából el akartam kerülni - nyílt az ajtó, majd egy kócos, szanaszét meredező haj korona bukkant fel a láthatáron. Pár pillantás lepergése alatt csusszant be a résen és csapta be az ajtót. Szegény, mi ma csak bántalmazni tudjuk.
– Jó reggelt – mosolygott rám ezer wattos mosolyával.
Idegesen fújtattam egyet, majd megnyitottam a csapot, hogy legyen elegendő meleg vizem mire a fürdéshez jutok. Cortez még mindig az ajtónak döntve hátát bámulta minden egyes rezzenésemet, amit hamarosan aztán meg is unt.
– Kimennél? Szeretnék fürödni, mert ma dolgozok. Úgyhogy kérlek.. –sandítottam az ajtóra, de ő továbbra sem mozdult meg.
– Reni, sajnálom, oké? – túrt hajába idegesen.
– Persze, oké –bólogattam bőszen. – De nekem akkor is sietnem kell, mert el fogok késni. Cortez, légy szíves menj ki.
Nem szólt semmit, csak hallatott egy "Hah" nevetést és végül elhagyta a helységet.

A forró víz eleinte égette bőrömet, de mostanra egész elviselhető lett. Mint mindig, a fürdés maga most is jó volt, de a fejemben történő dolgok nem tetszettek igazán.
Lehet, hogy túljátszottam a megbántott barátnő szerepét? Agy: Nem, szerintem nem. Szív: Igen, ez egyértelmű. Cortezt biztosan nagyon megbántottad. Azt teszed vele éppen, mint amit a szülei tesznek vele nap mint nap.
Jézusom. Valóban olyan lennék mint a szülei?!
– Reni..
Akkorát sikítottam hirtelen, hogy pár másodperccel később Justin és Jean-Luc rontott be az ajtón azt kiabálva, hogy mi történt.
– Khm. Semmi. Forró volt a víz – dugtam ki fejemet a "függöny" mögül, ők pedig fura, kételkedő tekintettel slisszoltak ki, vissza eddigi teendőikhez. – Mi a fenét művelsz? – fordultam Cortez felé, kezeimmel próbálva eltakarni testemet.
– Rájöttem, hogy elfelejtettem szólni, hogy ma nem kell bemenned melózni. Aztán rájöttem, hogy én is akarok fürödni. Utána pedig rájöttem, hogy veled akarok fürödni. Végül pedig rájöttem, hogy muszáj lesz megbeszélnünk ezt az egészet, még akkor is, ha csak én beszélek és te továbbra sem szólsz hozzám – fogta meg kezeimet, az én arcom meg lángra kapott. Anya szült meztelenül álltam előtte, de feltűnt, hogy ő is. Vagyis éppen Ádám és Évásat játszunk. Remek.
– Hogyhogy nem kell dolgoznom?
– Mindig sikerül a lényeget megfognod – forgatta meg szemeit, miközben ujjait a tusfürdő köré fonta. A szívem hevesen én kezdett verni a kelleténél, a gyomrom összezsugorodott, a torkom is kisebbnek érződött. Tenyerére nyomott egy adagot, majd kezeit vizes bőrömre helyezte. – Tudom, hogy szólnom kellett volna a terveimről, de féltem, hogy csalódtál volna bennem, arról meg nem is beszélve, hogy Arnoldnak igaza lett volna. Tudom, hogy..
– Ne magyarázkodj. Nem kell. Sajnálom, hogy tegnap úgy viselkedtem ahogy, még akkor is ha szerintem jogosan viselkedtem így. De legközelebb azért szólj, ha drasztikus változásokra készülsz – fontam habos kezeimet nyaka köré.
– Akkor nincs harag? – emelte rám sötétkék szemeit, huncut mosollyal.
– Nincs. De cserébe ma csak az én filmeimet fogjuk nézni – haraptam ajkamba, mikor közelebb hajolt felém.
– Zsivány húzás. Nagyon rafinált – húzta el száját nevetve. – Nem bánom, de most meg akarlak csókolni.