Unicorn boy

18.

a laptopom megjavult, bár kedvem nincs, és ez a rész is szar és tartalmatlan, de nem akartam hetekig csak lenni és nem írni semmit.

so. 

Van a legtöbb embernek egy tulajdonsága, mégpedig az, hogy könnyen meg tudnak szokni helyzeteket, vagy csak beletörődni dolgokba.

Persze ez rossz, nem? Az utóbbi talán, de nekem ez jól jött, ugyanis nem szeretek a középpontban lenni. Nagyon nem.

Szóval a lényeg, hogy nagyjából egy-két hétig rágódtak a "Sean egy fiúval jár, akkor ő most meleg? Hogy jöttek ezek össze?" témán, aztán az élet folytatódott, ahogy annak lennie kell. Persze az az egy-két hét is beletartozott ebbe, de mégiscsak nyugodtabb, ha ülepszik a téma.

Szóval a kapcsolatunk első kezdeti nehézségét letudtuk. De aztán december lett, és a december karácsonyt lehet, és ajándékadást, amiben én szar vagyok. Nagyon szar. Egyébként is, mit adj valakinek, akinek mindene megvan?

Most ha ez valami nyálas film lenne, masnit köthetnék a fejemre, meg piros szalagot a testemre és lehetnék én az ajándék, de srácok, ne csináljatok ilyet, illetve ha nem érzitek magatokat egy romcomban, vagy ha a pasitok nem a nyálas romcomok megtestesítője, ne.

Mert én a szégyenben halnék meg, Sean pedig a röhögésben.

Oké, haladjunk.

A másik probléma pedig, hogy a szüleink mit se sejtettek a dologról. Se az övé, se az enyém. Mármint, anyumat biztos nem zavarta volna a dolog - ő egy igazán kedves és értelmes nő -, de ott van Mr.Faszfej(nem összekeverendő Mr.Már-nem-is-annyira-Rohadékkal!), a nevelőapám, aki mindent ellenez és megvet, kivéve saját magát. Meg az alkoholt.

Sean szülei pedig... őszintén, nem tudom. Nem merek rákérdezni, de amúgy még soha nem láttam őket. Karácsonyra hazajönnek, azt mondta, de nem hiszem, hogy bemutatni is ilyenkor tervez engem, főleg, mert a filmekben a pénzes gyerekek szülei mindig komorak és ijesztőek, mintha robotok lennének.

Szóval a december egy igen stresszes hónap, és az izgatottságon kívül egyfajta gyomorgörcse is támad az embernek miden egyes nappal, ahogy közelebb ér a 25-höz. De nem gond. Megoldom. Eddig mindent megoldottam. Vagy csak úgy történtek a dolgok, és megoldódtak. Csak kevesebbet kell foglalkozni velük.

- Hé, élsz még, Hercegnő? - gondolataimból Sean zökkentett ki, s én először egészen úgy festhettem, mint aki azt se tudja, hogy hol van.

Pedig tudtam. A buszon voltam, és az ablakon át néztem a szürke várost.

- Ne hívj Hercegnőnek - emeltem rá a tekintetemet, hogy még utoljára végigmérhessem őt a felkapcsolt lámpák sárga fényében, mielőtt leszállunk és gyalogolhatunk egy egész utcát a házig.

Sean aznap is jól nézett ki, persze vannak emberek, akik mindig jól néznek ki, szóval ez nem meglepő. Hollófekete haját egy sötétvörös sapka fedte, de pár tincs így is kilógott.

Szinte úgy nyúltam feléjük, hogy észre se vettem a saját mozdulatomat.

- Mi van? - vonta fel a szemöldökét egy olyan féloldalas mosollyal. - Úgy nézel rám, mint aki most lát először.

- Egy kicsit megnőtt a hajad - vontam vállat, aztán újra kinéztem az ablakon.

- És nem tetszik? Pedig már azon gondolkodtam, hogy megnövesztem és olyan buzis kontyba fogom, ahogy azt James szokta - mondta, majd színpadias hangnemre váltott. - De nincs mit tenni, ha neked nem jön be az ötlet...

Seannak aznap nagyon jó kedve volt. Egész nap a városban vásároltunk, meg moziban voltunk, meg ilyesmik. Randi? Ja, asszem. Mondjuk régen is sokat csináltunk ilyesmit, barátokként. Kivéve, hogy a barátok nem fogják egymás kezét. Mondjuk mi se sokáig tettük, mert kijelentettem, hogy vagy elenged, vagy eltöröm a kezét. Aztán kiröhögött valami olyasmit mondva, hogy "Ejnye, a póniknak biztos nem tetszene ez a hangsúly". De megtette.

Mintapasi. Komolyan.

Mikor beléptem a szobába, Sean szokásosan a laptopja előtt gubbasztott és valami videót nézett, meg vagy még három másik ablak is meg volt nyitva, valami online boltok, vagy ilyesmik.

- Nem mész zuhanyozni? -néztem rá felvont szemöldökkel.

- Dolgom van, majd megyek - vont vállat. - Nem akarsz csinálni valami kaját? És nézhetnénk lent valami filmet.

- Nem - dőltem le az ágyra. - Felőlem te filmezz vagy kockulj éjfélig, de nekem nincs ennyi energiám.

- Szóval csak úgy elmész aludni? - fordult felém a székkel együtt.

- Te ülsz a gép előtt, nem én. Filmezni nem akarok. Elég volt a mozi - néztem rá összeráncolt szemöldökkel. - Nincs mit csinálnom - tettem hozzá, mire pár másodpercig engem méregetett, majd visszafordult a képernyő felé, és bezárta a megnyitott oldalakat.

- Jó, akkor lezuhanyzom, és utána játszunk valamit. Gyökér dolog szombaton nyolckor aludni - forgatta a szemeit, de a szája szélén továbbra is bújkált egy mosoly, ahogy egész nap is.

Vicces néha, hogy mások előtt mennyire játssza a komor rosszfiút, ilyenkor meg olyan, mint valami nagy gyerek. De az érmének is két oldala van. Ezt a kifejezést erre használják? Mindegy, értitek.

Úgy két perc telhetett el, mióta Sean elment zuhanyozni, én pedig ez idő alatt nekiálltam töltőt keresni a telefonomnak.

Imádtam a fiú szobáját, király volt, meg jó illatú, meg kényelmes, de mint a legtöbb ember, ő is tehetségesen tudott eltüntetni dolgokat ott, és legtöbbször a töltők estek áldozatul.

Szóval végignéztem mindent. De komolyan, mindent. Aztán végül az éjjeliszekrény egyik fiókjához jutottam, és...

Nos. Emlékeztek azokra a bizonyos "kapcsolat kezdeti nehézségekre"? Helyes. Mert volt egy, amit nem akartam megemlíteni, de azt hiszem, mégis megteszem.

Szóval ahogy kinyitottam a fiókot, egy csomag óvszert láttam meg, ami egészen biztos, hogy nem volt ott pár héttel ezelőtt, és nem azért maradt ott, mert mondjuk, felelősségteljes fiatal létére vette régebben valamelyik ex-barátnője miatt.

William Rafiel, tizenhat éves fiú, aki elvörösödött egy csomag óvszer látványára. Ugye ilyenek nem csak velem történnek?

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem gondoltam még a dologra, de valahogy akkor is elképzelhetetlen számomra, hogy egyszer majd Sean és én... és ezek szerint az az "egyszer" nem is lesz olyan sok idő múlva, nem? Ő akarja a dolgot? Hú. Járni valakivel tényleg stresszes dolog, főleg, ha még december is van.

Ha megfogadtok tőlem egy tanácsot, soha ne járjatok senkivel, és a karácsonyt se ünnepeljétek, oké? Az életetek sokkal kiegyensúlyozottabb lesz.