¬van, amikor úgy érzi az ember, ki kell szellőztetni a fejét. el kell mennie messzire, ahol nem éri bántás. nincsenek rossz családi körülmények. nincs bánat. nincs fájdalom. legalábbis a vedégeknek. egy hely, ahova belépve megváltozik minden. egy he...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fiú tenyerét a lány ajkain kezdte pihentetni, másik kezével nem engedve nyaka szorításából. Bridgitnek tízszer gyorsabban vert a szíve, mint általában, szemei tágra nyíltak. Bebizonyosodott érzése, miszerint Jerome végzett szüleivel.
A vörös lassan elemelte a lány ajkairől kezét, hiszen látta, hogy nem szeretne segítségért kiáltani, jól tudta, hogy úgysem hallaná senki.
- Miért tetted ezt? - kérdezte a lány remegő ajkakkal, mikor Jerome engett Bridgit nyakának szorításából
- Ne csináld már! Szerintem tudod te azt. Na mindegy. Most nem ezért jöttem. - engedte el torkát, majd megragadta a lány csuklóját. Bridgit felszisszent az erős kéz érintésétől, a fiú erősen megmarkolta kezén a szúrás nyomokat. - Ez mi? - meredt a lány karjára, amely fáslival gondosan körbe volt tekerve.
- Csak egy baleset... Miért jöttél? - türelmetlenkedett Bridgit. Rettenetesen félt a fiútól, minden olyan váratlan volt számára. Azt hitte, hogy végre nyugodt élete lehet, ám pont abban a pillanatban tűnt fel a mosolygós fiú.
- Tudod, drága Bridgit, te is hasonló sorsú gyermek vagy, mint én. Mikor elsőnek találkoztunk tudtam, hogy benned is van egy fajta szikra, ami bennem is. Hasonlítunk. - engedte el a lányt, majd sétálni kezdett a tiszta szobában. - Nekem kell egy segítő, hiszen nem maradhatok egyedül, most, hogy az Arkhamban voltam, egy király vagyok a sok gyogyós között. Arra gondoltam, te talán segíthetnél nekem. De nehogy azt hidd, hogy barátok vagyunk. Egy rossz húzás, és meghalsz. - nevetett fel a viháncoló fiú. A lánynak lefagyott az agya, azt sem tudta mit tegyen. Nem szeretett volna egy őrült fiú cinkos társa lenni, ő korántsem érezte úgy, hogy hasonlítana Jeromera. Félt a fiútól, nem mert neki ellentmondani, így tanácstalan volt.
- Nem tudom mit mondjak... Nem számítottam erre. Tudod, én boldogabb életet élnék, ha csak egyedül lennék, társak nélkül. - motyogta Bridgit szinte suttogva, ám Jerome füleit hegyezve meghallotta a lány szavait.
- Igazán? Inkább élnél a világ végén egyedül, mint egy remete, és halnál meg egyedül, hatvan macskával, mint hogy velem jönnél és buliznánk egyet? Hidd el, nem bántalak, csak akkor, ha rossz kislány vagy. Szóval ne legyél rossz kislány. - mosolygott egyre szélesebben a vöröske. Bridgit továbbra sem szerette volna belevonni magát ebbe a dologba, de úgy érezte nincs más választása, nehezen vallotta be magának, de igaza volt a fiúnak. Kell egy kis tűz az életébe, kell neki egy szikra, amit meggyújtva kibontakozhat.
Nem szeretett volna bűnöző lenni, de úgy gondolta, megúszhatja bűnözés nélkül is. Pár percig még átgondolta a dolgokat, rendbe rakta a fejében a cikázó gondolatokat, majd döntött.
- Na? Velem jösz, vagy itt maradsz? Ha itt maradsz, rossz vége lesz... - nevetett a fiú.
