¬van, amikor úgy érzi az ember, ki kell szellőztetni a fejét. el kell mennie messzire, ahol nem éri bántás. nincsenek rossz családi körülmények. nincs bánat. nincs fájdalom. legalábbis a vedégeknek. egy hely, ahova belépve megváltozik minden. egy he...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bridgit abban a pillanatban realizálta a tényt, hogy hány ember élete forog kockán, és ezért csakis magát hibáztatta. Ő sem tudta megmondani, miért ő a hibás, ám ez az elmélet nem változott később sem. Ahogy kimondta Jerome szavait, miszerint a rendőrök több mint háromnegyede - kik Gordon és Bullock nyomozó segítségére siettek - már holtan fekszenek a koszos, vízes talajon, testüket pedig a hideg szellő öleli át, ezzel körbe vonva kihűlt testüket, Bridgitre szegezte pisztolya csövét, ezzel megfélemlítve a reszkető lányt. Kérlően tekintett a vörös fiúra, kinek arcára egy hatalmas, széles mosoly volt festve.
- Bocsánat, aranyom. - fúrta a hatalmas kékes szürke íriszeit a lány barna szempárába. Bridgitnek ideje sem volt könyörögni, hogy ne húzza meg a ravaszt, késő volt. A lány a fájdalomtól a földre huppant, a két nyomozó pedig idegesen kapott a lány után, ám mire fejüket a Valeska fiú felé emelték volna, Jeromenak már csak a hűlt helye maradt. Eltűnt. Hatalmas káosz uralkodott el a teremben, a nyomozók hol az udvarra, hol pedig a lányra szegezték rideg tekintetünket.
Jerome az ablakot kinyitva lebbent ki a nyíláson, majd egy nagy mosollyal arcán futott egyenesen, fej vesztve. Gordon nyomozó a fiú után szaladt, Harveyra bízva a két gyengélkedő egyedet. A férfi hamar segítséget hívott a rendőr őrs központról, ahonnan orvosok, és nyomozók tömkelege érkezett meg, segítséget nyújtva. Az ajtót feltépve lépett be a terembe egy tucat rendőr, mellette pedig Lee Thompkins és Edward Nygma. Mindketten értettek az orvosláshoz, így ők jöttek a betegek sebeit ellátni. Lee az idős Alfredhez haladt, kivel gyorsan fecsegni kezdtek, látszólag egész jól kijöttek egymással.
- Ez fájni fog. - jelentette ki Nygma a lánynak, mikor egy fertőtlenítő kendőt markolt kezében, majd gyengéden érintette hozzá a seb területéhez, minek csípő, égető fájdalmára felszisszent a lány.
- Egyfolytában fáj. - préselte ki magából ezeket a szavakat Bridgit. Már egy ideje csak némán meredt, most mégis csevegni kezdett a szemüveges, kecses fiúval. Habár Jerome meglőtte őt, mégsem érezte hibásnak. Nem haragudott rá, amit ha megtudtak volna mások, őrültnek hitték volna. Egy része ragaszkodott Jeromehoz, amit ő maga sem tudott megmagyarázni, miért. Hiszen ő egy őrült mániáus, melyik velejéig romlott részét találta vonzónak? Külsőre egy elragadó fiú volt, ám ha valaki megismerte megtudta, hogy valójában egy akaratos, eszelős fiú, aki képtelen mások iránt emberi érzelmeket táplálni. Képtelen szeretni. Bridgit nem tudta, hogy mi, vagy ki tette ilyenné, amilyen, de rettentően kíváncsi volt a fiú múltjára. Szégyellte azt, hogy ilyen kusza érzelmek fűzik a fiúhoz, sokszor elgondolkozott azon, talán tényleg igaza van, és tényleg hasonlítanak, melynek a gondolatától is összeszorult a gyomra. Viszont mégis furdallta a kíváncsiság - vajon hol lehet most a fiú, és vajon találkoznak mégegyszer, vagy örökké szétválnak útjaik?
