¬van, amikor úgy érzi az ember, ki kell szellőztetni a fejét. el kell mennie messzire, ahol nem éri bántás. nincsenek rossz családi körülmények. nincs bánat. nincs fájdalom. legalábbis a vedégeknek. egy hely, ahova belépve megváltozik minden. egy he...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Remegő kezekkel emelte szája elé az üveg poharat Bridgit, melyben víz hömpölygött. Jerome a kanapén ücsörgött, fütyülészve pásztázta végig a kicsiny ház minden szegletét. A lány lassan kortytolgatott az italból, azon sínylődve, hogyan tudná megmenteni az ifjú Bruce Wayne életét. Tudta, hogy a fiatal fiú fontos Selinanak, így kötelességének érezte azt, hogy segítsen rajta. Folyton azon törte agyát, miként tudná megelőzni ennek a tragédiának a bekövetkezését, ám agya valahogy sosem tudott dűlőre jutni ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
- Ha már ott vagy, hozhatnál valamit. Szomjan halok. - kiáltotta a vörös fiú renyhén. Bridgit nem szólt semmit, csak némán eleget tett kérésének. Egy határozott mozdulattal nyomta kezébe a kért italt, majd a fiútól a legtávolabbi székbe helyezkedett el, ami az ajtó felől feküdt. A fiú összevont szemöldökkel, félmosolyra húzva ajkait, révedt a lányra szemével, furcsállta a viselkedését. Nagyon gyanúsnak találta Bridgitet, ám ezt inkább nem hangoztatta, tudta, hogy nem tud tőle egy könnyen megszabadulni, Jerome egy határozott fiú volt, aki nem adta könnyen magát, mindig tudta mit akar, s tett is azért, hogy megvalósuljon, mit megálmodott.
- Miután megvolt ez a Wayne úgy, meg kell keresnünk egy fiút. Egy ideje keresem, de nem tudok rátalálni, bujdosós kis féreg. Mindig is ilyen volt... - mérgelődött a vöröske a lány tekintetét keresve, amit hamar megtalált.
- Hogy hívják? Hátha ismerem... - motyogta Bridgit. Nem állt szándékában segíteni neki, hiszen gondolta, hogy nem egy világmegváltó dolgot szeretne tenni a fiúval, csupán furdalta a kíváncsiság. Jerome felkuncogott, szemében rejtély csillogott.
- Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem ismered, és nem is segítenél, tudom jól, hogy csak hátsó szándékaid vannak velem szemben. - mosolygott fogait megvillogtatva Jerome. Bridgit torkán szokásosan hatalmas gombóc ült, melyet lenyelve vett egy mély levegőt.
- Ilyenkor hol vannak az eszelősök? - tette fel a kérdést Bridgit, ami eddig végig agyában motoszkált, és nem tudott rá választ adni. A fiú furcsállta kérdését, de megvonva vállát hamar választ adott rá.
- Mindenhol... Ilyenkor szét szóródnak a városban, megfigyelnek másokat, ha valami baj van, értesítenek engem. Miért érdekel? - förmedt rá a vöröske Bridgitre.
- Csak kíváncsi voltam... - vonta meg a lány jobb vállat, majd némán meredtek egymásra. Bridgit akarva akaratlanul is Jeromeot bámulta, szemei a fiú puha, vérvöröses ajkaira tévedt, majd végig mérte egész testét. Vörös tincsei lengén az arcába lógtak, ezzel egy kis ártatlanságot sugallva elragadó külsejéhez.
A szobában kínos csend honolt, míg a fiú a kezében heverő újságot olvasgatta, a lány mereven bámult maga elé, szinte a semmibe révedve. Jerome néha felkuncogott a gyilkosságokról szóló rovatot olvasva, Bridgir viszont egy árva szót sem szólva ült a székben, gondolkozva azon, miként juthatna ki ebből a kilátástalan helyzetből.
