Vissza a múltba

166 9 21
                                    

Amikor megérkezett a Földre, első útja Bannerhez vezetett. Átölelte barátját, aztán megragadta két vállát, és nevetve a szemébe nézett: - Loki életben van. El sem hiszed mi minden történt velem az elmúlt napokban.

Kezet ráztak, és Thor megkönnyebbülten sóhajtva idézett fel magában néhány mozzanatot. - Azért volt néhány pillanat, amikor azt hittem, hogy Tonynak lett igaza, de az öcsém már csak ilyen. Kiismerhetetlen. És tudod ki van még életben?

Bruce-nak elképzelése sem volt.

- Valkűr, Dühös lány, emlékszel 142-es. Vad és kezelhetetlen, semmit nem változott, de Loki majd betöri. Ebben nem kételkedem. Egyszer mindent elmesélek barátom, de a lényeg, hogy Loki megmenekült.

Közben beértek a nappaliba, ahol Jane kivételével mindenki ott volt. Az arcuk nyugodt volt, és kedélyesen beszélgettek, mintha nem történt volna semmi. Sok mindenkit elvesztettek, most mégis vidám beszélgetés és nevetgélés hallatszott. Thor Jane-t kereste, és Natasha a fejével intett, hogy a szobájában van. Amikor Thor elindult fel a lépcsőn, Stark utána kiáltott, hogy maradjon.

- Tony, hagy menjen. Rengeteg megbeszélni valójuk van - csitította le Nat.

- De nem érünk rá, indulnunk kell, mert minden egyes másodperc késlekedés veszélyes lehet! Mi van, ha Thanos már megneszelte hogy mit terveztünk, és amíg a kövek nála vannak, addig simán megakadályozhatja, keresztbe tehet nekünk, és nekünk csak ez az egy dobásunk van.

Mindenki egyetértett, mert a gondolat, hogy Thanos az Univerzum bármelyik szegletéből pillanatokon belül meg tud jelenni, rémülettel töltötte el őket.

- Tarzan - kiáltott Thor után Stark -, kábé fél percet kapsz! Ha nem jössz, én megyek fel érted, rendben?

Thor közben felért a lépcső tetejére, visszanézett. Annyira megkönnyebbült a lelkiismerete, hogy most még Stark beszólása sem hozta ki a béketűrésből. Világgá akarta kiáltani, hogy az öccse él, hogy vannak még asgardiak, maroknyian ugyan, de élnek. Jane-nek akarta elmondani, akarta, hogy a nő is osztozzon az örömében. Halkan kopogott az ajtaján, és belépett a sötétbe.

Jane aludt, az éjjeliszekrényen lévő kis lámpa halvány fénye megvilágította az arcát. A szeme alatti sötét karikákból Thor tudta, hogy amíg ő távol volt, ezek itt éjt nappallá téve azon dolgoztak, hogy a gép elkészüljön.

Thor az ágy mellé térdelt, és nézte az alvót. Megsimogatta az arcát, és késztetést érzett, hogy felébressze, de aztán halkan felállt és kiment a szobából. Tudta, a neheze még csak ezután jön, hogy meg kell győznie a többieket arról, hogy neki feltétlenül mennie kell, és arról is, hogy kit kell keresniük.

Ennek pedig senki nem fog örülni.

Stark komolyan gondolta, amit mondott, mert már a lépcső alján állt, amikor Thor kilépett az ajtón, és halkan betette maga mögött. Amikor elindult lefelé, mindenki őt nézte, és már nem csak a Bosszúállók voltak ott.

Tony középen állva vázolta a lehetőségeket, hogy a gép működik, igaz még nem próbálták ki, mert nem tudtak a hálózatból akkora energiát kinyerni, amire szükségük lenne.

- Apáméknak a Tesseracttal majdnem sikerült, de csak majdnem. Sajnos a Jocka már nincs meg, de mint megtudtam, ennek köszönhetjük, hogy te még élsz, barátom. - Tony hátba veregette Thort. - Ez duplán is jó, mert a birtokodban van az erő, ami megadja a szükséges energiát. Te ugye elég jól bánsz a villámokkal? Ez azonban nem elég. Nekünk nem mindenfelé csapkodó istennyila kell, hanem koncentrálnod kell és legalább harminc másodpercig meg is kell tartanod. Egy villám energiája több gigawatt is lehet, de az energia mértéke attól függ, hogy meddig tart a villám. Menni fog? - Tony felsóhajtott, amint látta, hogy Thor ebből egy szót sem értett. - Bruce, kérlek, segíts.

Új Asgard (befejezett) Where stories live. Discover now