láss meg ー Junhao

열둘 ; TWELVE

♬ 10cm - My Eyes ♬

✕ xu minghao ✕

- J-jun... Látlak Téged.
Hangom remegett.
Mindent láttam. Láttam Jun kétségbeesett arcát, vékony testét, fehér pólóját, ami rá volt feszülve az izmos testére. Már biztosan ez a fehér szín, amiről Taehoon beszélt?
Pár percig néma csöndben figyeltük egymást, meg se bírtunk szólalni. Egyszer csak becsukta maga mögött az ajtót és hozzám futott. Kezeibe vette az arcomat. Láttam, ahogy az arca elvörösödött, szemei nagyobbak voltak a sírás miatt. Vicsorított, nem bírta abbahagyni a sírást.
- M-minghaoh, h-hiszenh teh... - könnyezett még jobban.
Homlokomat az övére döntöttem és kezeimet a kezére raktam.
- Látlak, Jun. - mosolyogtam, az én szemeimbe is egyhamar megjöttek a könnyek. - Igazán helyes srác vagy, jelentem ki neked.
- Ezt tudom. - vittük viccesre a helyzetet. Félig lehunyta a szemeit és közelített felém az arcával. Elég jól tudtam, hogy mire készül. Becsuktam én is a szemeimet, mire Jun ajkait éreztem meg az én ajkamon. Lassan csókolt, majd megengedtem, hogy behatoljon a nyelvével az én számba. Karjaimat a nyaka köré fontam.
Pár percig csókolóztunk, mire szóltam Jun-nak, hog ideje lenne abbahagyni.
Megsimogattam az arcát és a hajába túrtam. Vigyorogtam rá, talán a csodás dinó fogaimat is kivillantottam.
- Nagyon szeretlek, Jun.
- Én még annál is jobban. - összekulcsolta az ujjait a derekamon. - Akkor... ezután mi lesz?
Kissé lefagytam e mondat hallatán, talán a levegőt is visszafojtottam. Hát nem együtt leszünk?
- N-nem tudom. - mondtam meg neki az igazat. - Talán... Utáznunk kéne valamerre?
- Ha nem vernek meg a nap végén. - gúnyosan nevetett fel, amire megsimogattam az arcát.
- Látom a sebet... Megverem. Hol van? Hogy néz ki? - hadartam el a dolgokat.
- Ne, ne. Téged szétver. - fogta le karjaimat, amik már fightoló módban voltak. - Ha nekem ekkora sebet okozott, akkor neked még nagyobbat fog.
- Honnan tudod, hogy nem tudok harcolni? Leher, hogy előző életemben nunchuk mester voltam. - bólogattam.
- Te ezen gondolkodtál? - nevetett fel.
- Sok időm volt. - hajoltam ajkaihoz közelebb, már súrolta az enyéim az övéit. - E sok idő alatt erre is vártam.
- Hát, itt az a bizonyos idő. - ezeket már az ajkaimra mondta és újra egy csókcsatát váltottunk egymás között.
Azt hiszem ez eddig a legszebb napom az egész életemben. Köszönöm, Wen Junhui.

✕✕✕

- D-de vajon bírni fognak? - mondtam aggódódan Jun-nak, míg a hátizsákomba pakoltam be pár cuccot a kórházból.
- Nyugi, Seungkwan és Joshua a lehető legjobb barátaim. Nem kell aggódnod, mindenkivel próbálnak jóba lenni. - simogatta meg a hátamat.
- Próbálnak, ha? - húztam fel a szemöldököm míg ránéztem. - Amúgy is... Akkor hol fogok élni? - dobtam hátamra a hátizsákot. - Nálad az kizárt.
- Keresünk valami apartmant. - vont vállat. - Anyámat úgyse érdekli.
- Nagyon megutáltad. - jegyeztem meg neki. - De hogy ennyire...
- Szerintem ezek után te is megutálnád. - kulcsolta össze kezeinket majd egy puszit nyomott a homlokomra. - Inkább menjünk, mielőtt Seungkwan megölne minket.
- Máris halott leszek miután találkozok vele. - rázott ki a hideg a gondolattól.
Nevetett majd kivetettük magunkat a szobából. Még lassan hagytuk el utolsó pillantásokat vetettem rá.
Ez volt az a szoba, ahol eddigi életemet éltem. Ez volt az a szoba, ahol mindent érzésemet kifejezhettem magamnak. Ez volt az a szoba, ahol megismertem Jun-t.

✕✕✕

- Szóval... - mért végig Seungkwan.
Idegesen álltam Joshua és Seungkwan előtt, rideg mosolyom mindent elmondott rólam. Lassan mintha megismerném Jun szüleit, akik mindjárt kicsapnak, hogy nem vagyok megfelelő nekik.
- Ming - szólalt meg Josh.
- Hao - fejezte be Kwan. - Hm.
- Baj van vele? - dugta zsebre kezeit Jun s idegesen a lábaival tapogott. - Minghao. - ejtette ki a nevemet minden betűt meghangsúlyozva. - Szép név szerintem.
- Nem tudok kínaiul. - nevetett fel Joshua. - Szívesen kommunikálnék veletek kínaiul, ha tudnék.
- Mért ilyenkor vagytok gecik? Mikor végre valakivel vagyok?
- Aj, csak boldogok vagyunk nektek! - csapta össze tenyerét Seungkwan. - Ezen is már hisztizel, wah.
- Wah. - emelte ki ezt a szót Joshua.
- Wah... - motyogtam el.
- Inkább az a lényeg, hogy most mit fogunk csinálni? - tárta szét kezeit Seungkwan. - Itt fogunk állni egyhelyben?
- Nem. - ráztam meg a fejem és egy nagy vigyorral Jun-ra néztem. - Egy kis hajókázás a Han Folyón?