Reggel, miután Renivel a sulihoz értünk, még mindig Andris állapota volt a téma, bár gyanítom, hogy most már kutya baja, mivel ismét aktív közösségi életet él. A koponyaröntgenes profilképéről nem is beszélve. :) Nem élvezhettük sokáig egymás társaságát Renivel, ugyanis a szerkesztőség termébe sietett. Fájó szívvel ugyan, de el kellet válnunk egy kis időre így adtam egy gyors puszit a homlokára ( fő a diszkréció ), s azzal el is viharzott. Mielőtt beindultunk volna a suliba még Ricsiék "vitáját" hallgattam, mivel Ricsi egy új zombis filmet akart nézni, Virág meg valami animációs, gyerekeknek valót. Pár perc múlva a teljes csapat, Reni és Kinga kivételével, bevonult az iskolába.
- Máday néni, csókolom! Hogy tetszett aludni? - intett oda Zsolti az ig. helyettesnek.
- Nagy Zsolt, inkább magaddal törődj! Én majd akkor alszom jól, ha már nem kell folyton rajtad tartanom a szemem! - ordította Máday. - Antai-Kelemen....veled most nincs semmi, kivételesen.- "dícsért meg", azzal indultunk is az osztályba.
Csütörtök lévén Vladárral volt az első óránk, így léggé meglepett, mikor Kinga mögött nem láttam Renit. Mire megkérdezhettem volna merre van belépett Vladár. Gyorsan írtam Reninek egy sms-t, hogy akármerre van siessen órára, mert ennek így nem lesz jó vége.
- Rentai merre van? Nagyon remélem nyomós oka van, hogy nincs itt!- csapta be maga mögött az ajtó a tanár.
- Együtt jöttünk ki a szerkesztőség terméből, nem tudom megint merre szerencsétlenkedik! - nézett unottan maga elé Kinga.
Ekkor betoppant az ajtón az emlegetett szamár, elnézést, vagyis Reni teletömve a keze kajával. Látszott rajta hogy erre egyáltalán nem szám számított, annyira lesápadt, hogy azt hittem ott ájul el.
- Ó, elnézést! - motyogta zavartan, látszott rajta, hogy kétségbe van esve. A tekintetünk találkozott, így megkérdeztem hogy hol a francban van a mobilja, mire nagy nehezen elmutogatta, hogy a táskájában, Na szép mondhatom. Pff.
A következő percekben a telefonom képernyőjét figyeltem, nem akartam Renit ennyire rémültnek látni, Vladár szemrehányásai miatt, így nem figyeltem. Egyetlen dolog ütte meg a fülem, amire aztán nagyon is felkaptam a fejem.
- Párizsban nem szeretik a renitenseket, mi lesz veled ott? - MI VAN??
- Mi? - kérdezte Ricsi álmosan.
- Te jó ég! - fogta Kinga a fejét.
- Rentai! Hát nem osztottad meg a társaiddal a jó hírt? - vigyorgott gúnyosan Vladár. Nekem erre más lesült a vigyor a képemről, azt hittem nem hallok jól! Milyen Párizs?! S ezt nekem miért nem mondta el??
Miután rengeteg értetlen szempár figyelte Renit aki könnyeivel küszködött, s mindenki össze-vissza kérdezgetett, hamarosan mindenkiben tudatosult, hogy bizony Reni Párizsban fog tovább tanulni. Na ekkor szabadult el a káosz. Reni folyton engem figyelt. Nem tudtam leplezni a csalódottságom, ezt ő is látta. Mindenki folyamatosan engem kérdezgetett, de egy hang sem jött ki a számon. Csak egy gondolat járt az eszemben: Miért nem mondta el?
A hatalmas káosznak Kinga vetett véget aki egy hatalmas beszédet tartott arról, hogy mennyire büszkének kell lenünk Renire akinek adatott egy ilye lehetőség. Ekkor mindenki magába szállt, s elgondolkodott ezen egy kicsit. Én persze mérhetetlenül büszke voltam rá, hogy ő, az én barátnőm, ennyire komoly lehetőséget kapott, az álmai megvalósításához, de ugyanakkor csalódott is voltam. Nagyon. Én mellette állok száz százalékosan, de most nem tudtam mit tenni. Vladár a helyére intette a kajával feltankolt Renit, aki csalódottan, hatalmas könycseppekkel az arcán ült a helyére. Éreztem, hogy a tekintetem lyukat váj a hátába, de nem tudtam ez ellen mit tenni, néma csendben ültem a helyemen. S ekkor megszólalt a csengő. Hurrá... A nyüzsgés elkezdődött s ekkor Reni hátrafordult, tudtam, hogy elkerülhetetlen a beszélgetés.
आप पढ़ रहे हैं
SzJG Cortez szemszöge
फैनफिक्शनSziasztok, az alábbiakban az én kedvenc részeimet olvashatjátok Cortez szemszögéből, remélem szeretni fogjátok. :) Ha tetszett várom a ti javaslataitokat is.
