HAIKYUU x READER [✔]

Kuroo x Reader🌸

AgotaWhite kérésééreee

Jó szórakozást a Dark Kuroo x readeremhez, ugyan úgy "Búcsú" címmel. WARNING! A rész tartalmaz gyilkoságot, gore-stylet, satöbbi....
Inspired by Harley's story
****

-Dr. [Vezetéknév], örülök hogy eljött.
- Részemről a megtiszteltetés, hogy itt lehetek - válaszoltál udvariasan új főnöködnek.
- Nos, remélem tudja hogy ezek nem egyszerű rabok. Skizofrének, Pszichopaták, őrültek, és érzelemmentes tömeg gyilkosok. Biztos magában?
- Már hogy ne lennék! Nem azért jártam tíz évig egyetemre hogy ne kapjak érte semmit! Pszichiáter vagyok, és a másod éves vizsga keményebb mint bármelyik rab itt! - néztél felháborodva felettesedre.
- Ahogy gondolja - biccentett meglepődve. - Az irodája balra lesz. Fél óra és küldjük az első fegyencet. Nem sok pszichiáter bírta. Sok sikert.
- Köszönöm - bólintottál, és elindultál az új irodád felé....

Fél év. Az idő, amennyit itt töltöttél. Bármelyik rab jött, te megpróbáltad gyógyítani. Mindenedet beleadtad, hogy kiszedd belőlük az igazat. És nem kevés siker volt. Egyre többen kezdtek el kijózanodni a gyilkolás mérgező gázából, a hangok egyre kevesebbet szólalnak meg a pszichopata betegek fejében, a skizofrének barátai és szeretői is lassan eltűnnek... Senki sem tudja hogy csináltad, ilyen röpke idő alatt, de megtetted. És végül egy nap, hírt kaptál egy emberről akit hoznak ide. Csak két embert ölt meg, de őket brutális módon. Amikor behozták az irodádba a féfit, magad ledöbbentél. Fekete haja, úgy állt mint valami groteszk kakasnak, szeme ürességet sugárzott, és a kezén ott volt a kísérője, a bilincs. Lefektették a kanapéra, és az asztalodra tettek egy pisztolyt vészesetre.
- Jó napot uram - mosolyogtál rá.
- Ne uramozz, felfordul tőle a gyomrom. Nincsenek emberi jogaim, egy szörny vagyok - forgatta meg a szemét.
- Akkor, hogy szólítsam? Jogai még mindig több van, mint nekem nyugodjon meg - biccentettél szarkasztikusan.
- Elég a Kuroo. És a magázást tartsa meg a ravasznak a kezében - felelte unottan.
- Elmesélnéd miért vagy itt? - kérdezted érdeklődve.
- Mert megöltem két embert, úgy amiért szörnynek vagyok beállítva - hadarta el, továbbra is üres tekintettel.
- És, hogy gyilkolta meg őket?
- Nem magának való történet - vetette oda.
- Sok történetet halottam már, szóval kiváncsian hallgatom miért tette ezt és hogy - néztél rá érdeklődve.
- Röviden... Megöltem két személyt az egyik a legjobb barátom volt, a másik a barátnőm. A barátnőm megcsalt a haveromért, és amikor megtudtam csak kinevetett, hogy ekkora lúzerrel ő nem bírt tovább együtt lenni. Egyik este, halottam hogy olyanokat suttog a haveromnak hogy "Sosem hagylak itt" "Ha még is, akkor benned fogok meghalni" valamilyen mély jelentése lehetett vagy nem tom'. Másnap este, mentem és megöltem őket. A fiú gyomrát felvágtam, és a gyomorsavába az lány darabjait bele raktam. Benne halt meg, elvégre is.
- Értem - bólogattál. Kuroo őszintén megdöbbent hogy nem szörnyűlködtél el. Csak bólintott, és itt realizálta, hogy kellesz neki. Egy ilyen nő, kell neki. Most.
- Mondta neked egy hang? Vagy valaki más? - kérdezted.
- Nem, én magam tettem, mivel akartam hogy a kis ex ribancnak teljesüljön a kérése - felelte mosolyogva.
- Értem - azzal a jegyzeteben kihúztad, hogy sem skizofréniában nem szenved, és nem is pszichopata.
- És, maga miért van itt? - kérdezte, amin meghökkentél, hiszen mindig csak te kérdeztél, és nem páciens.
- Mert itt akartam lenni - felelted közönségesen.
- És szeret itt lenni?
- Nem tudom - válaszoltál bizonytalanul, mire közelebb jött és feléd hajolt.
- És, szeret engem? - kérdezte, és szemében fény csillant. A szenvedély fénye. Megijedtél, és pisztolyod felé nyúltál, de elkapta a kezed.
- Na, mit érez irántam? Undort? Utál? Nem tudja elképzelni miért élek? Ha ha? Ha megtehetné, és ha akarja lőjön le! Tegye meg most! Mire vár?!
- Amit érzek... - szuttogtad, mire közelebb hajolt hozzád.
- Az szomorúság. Nem értem, hogy egy olyan remek embernek mint te, miért kell itt lenned. Láttam a papírokból hogy nagy röpis kariered volt... És most itt vagy. Úgy úgy sajnálom... - azzal megölelted. Kuroo szíve nagyot dobbant, és minden fájdalom amit érzett eltűnt. Csak egy ölelés... Ennyi kellett ahhoz, hogy a jégszívet megolvassa.
- Kigyógyítalak, és együtt elmegyünk innen egy olyan helyre ahol senki sincs. Megígérem - mosolyogtál rá.
- Megyek veled, és meggyógyulok. Megígérem - mosolygott vissza...
Talán elveszik az ígéret, talán nem... Ki tudja...