Slytherin Prince |Drarry|✔✔

harmadik fejezet

—Te utolsó féreg! Gyűlöllek! –ragadta meg a borzas a szőke iskolatársa pizsamájának gallérját.

—Eressz el Potter!–sziszegte kelletlenül, lehúnyt szemmel Draco.

Tagadhatatlanul izzodt kettejük között a levegő, a mardekáros pedig jobbnak látta lehúnyva tartani pilláit, elkerülve a kínos pirulást. Mert igen, Draco feledtébb zavarbaejtőnek találta a helyzetet. Szidalmazta magát ezért, viszont élvezte, hogy halvány bőrét az előtte álló finom lélegzete csiklandozza. Harry is különösnek találta a kialakult szituációt. Alig 2 perce még bárkit meg tudott volna  ölni, akár egy pillantással, most viszont olyan volt akár egy kezesbárány. Furcsán érezte attól magát, hogy karjai között "fogva " tartja ősi ellenségét.  Tetszett neki, s ez megnyugtatta.

Agyában számtalan piszkosabbnál piszkosabb, szadista kép játszódott le, ettől pedig arca felvett egy másik színt, a mélyvörös árnyalatát, nadrágját pedig egyre szűkösebbnek érezte. Eközben Draco nem tudta mi tévő legyen.  Igazság szerint, felvetette magában az ötletet, hogy rángatózni próbál, azért hogy eresszék szabadon, vagy ordítozni kezd a célja érdekében.

De egyiket sem tette, mert egészen mélyen élvezte  kialakult, abszurd  helyzet. Agyában persze hallotta apja szidalmazó szavait, látta anyja szikrákat szóró tekintetét, viszont nem tudott koncentrálni rájuk. A malfoyos józanesze csődöt mondott.

A két fiú 2 perc után is még mindig ugyanabban a pozícióban állt, Harry Dracót a gallérjától fogva a falnál tartotta és esze ágában sem állt elengedni.  Egy mondatot skandált folyamatosan az agyában "csókold meg! csókold meg!" de Harry moccanni sem bírt. Draco pedig, egy Malfoyhoz képest, nem akart pofátlan lenni, hogy lekapjon valaki olyat, aki látszólag boldog párkapcsolatban él.

Harry minden félelmét kisöpörte agyából, egyre közelebb és közelebb hajolt, Draco lehúnyta a szemét, ajkaikat pedig már csak pár milliméter választotta el

—Itt meg mégis mi a jó franc folyik?–Ron Weasley, menj a pokolba...

Harry amilyen gyorsan csak tudta, ellökte magától a szőkét, aki ettől a falnak vágódott és fájdalmasan felnyikkant.  Harry aggódón ránézett és elhúzta a száját, de nem eshetett ki a szerepéből.  Ronnak el kellett hinnie, hogy nem történt semmi.

De hát végülis, nem történt semmi... Csak majdnem megcsókoltam Draco Malfoyt.  Az semmi, igaz?

Harry úgy látta jónak, ha ezt minél hamarabb elfelejti.  Így mindenkinek jó lesz.

—Áh  Weasley, már csak te hiányoztál. Tudod, a  drága Pottered nem bírja az elviselni az igazságot.–tápászkodott fel a földről Draco, majd amilyen gyorsan csak tudott, kislisszolt a prefektusi fürdőből.

—Hát ennek meg mi baja?–Ronald értetlenül fordult Harryhez, aki mérgesen fújtatva kirontott Draco után. -—Mi a baja van itt mindenkinek?–tette fel a vörös a kérdését, immár a kihalt fürdőszobában saját magának.

______________

   

 A majdnem csók óta pontosan 1 hét telt el. Ebben az időben Potter és Malfoy igyekeztek távol kerülni egymástól.  Dracot idegesítette a tudat, hogy képes lett volna még Ron előtt is lekapni Harryt.  Rohadtul zavarta, hogy kívánta azt a csókot. Harry pedig nem tudott a szőke szemébe nézni, mivel bántotta a tény miszerint,  földhöz dobta a Malfoy örököst.  Így hát mindketten jobbnak látták, ha csak az étkezőben és egy-két órán távolról nézhetik csak egymást.  Ez így kényelmes volt mindkettejük számára. Bár Draco magának sem vallaná be, viszont fájt látnia ahogy a kis Weasley lányka hogy falja azokat a puha ajkakat.  Draco meg tudta volna ölni a vörös démont.  Féken kellett tartania magát, nehogy a lány egy Crutiatus átokkal l6égyen gazdagabb.
Harryt pedig eszeveszettül zavarta, hogy már nem érez annyi szenvedélyt és vágyat kedvese iránt.  Idegesítette, hogy a lány élénk párnácskái helyébe másokét képzeli, bosszantotta, hogy már nem tudott úgy figyelni a lányra ahogy régebben. Ijesztővé vált számára, mégis tudat alatt tetszett neki ez a különös érzés. Egyik fiú sem értette a viselkedésük okát, vagy azt, hogy ez miért csak most alakult ki kettejük között. Lehet, hogy régebb óta ott volt köztük a szikra ami csak arra várt, hogy lángra kapjon.

Itt már csak az a kérdés, hogy lesz -e annyi bátorságuk, hogy ezt megragadva tüzet szítsanak.

______________

—Úgy utálom ezt az órát. –puffogott Ronald, amint újfent tanulnia és figyelnie kellett egy általa unalmasnak vélt órán.

Az arany trió egymás mellett ültek a tanteremben és halkan susmogtak.  Harry egy szót sem szólt, mindvégig egyetlen pontot figyelt tekintetével. Egyetlen szőke hajkoronát. S mivel tudat alatt gondolatai elkalandoztak, nem hallotta, hogy a Granger lány miként osztja ki Ront a tanulás fontosságáról.

—Gyerekek! –a magas, idősödő tanár hangja törte meg a csendet. —Nem kertelek,  vágjunk bele egyből a közepébe! Szóval, a mai órán találtok egy apró kis tükröt a padjaitok mellett . Kérlek titeket, hogy vigyázzatok rájuk, mert mágikusak és nehezen előállíthatóak. –oktatott a férfi. —Ha belenéztek ebbe a törékeny tárgyba, megláthattok egy apró utalást a jövőtök felé. Láthattok szempárt, tárgyat, bármit ami jelentősebb kihatással lesz majd a jövőtökre.

A diákok izgatottan vették kezükbe a mágikus tükröt, hogy belátást nyerjenek jövőjük rejtekébe.

Draco lazán emelte  fel a tárgyat, nem teketóriázott. Szürke szempárját rávezette tükörképére, de a látvány korántsem volt biztató. Füstfelhőt látott, majd egy sárkányt, aki Draco felé száguldott, mire a szőke hajú mardekáros elejtette a kezében lévő tárgyat, ami darabokra tört.

—Mr. Malfoy! Mit mondtam az óvatosságról? –a tanárúr sötét szemeit rávetette a sápadt fiúra, de amint meglátta annak ábrázatát, mindent megértett.

Draco jövőképe nem lehetett bizalomgerjesztő.

—Mindegy, nem lényeges. Az órának vége.

Miután mindenki kiiszkolt a teremből, Harry még ott maradt. Ő nem látott semmit, és ez nagyon meglepte.

—Elnézést kérek professzor.

—Mi a gond Mr.Potter?–nézett rá az idősebb férfi.

—A tükör.  Szerintem van valami gond vele, hisz nem láttam benne semmit. – a griffendéles  szavaira a tanárúr elképedt.

Nagyon ritka esetek egyike közé tartozott az, mikor a tükör  önszántából megtartja magának a titkait.  Így akarja megvédeni azt aki belenéz.

—Vigyázz magadra Harry.–azzal a férfi magára hagyta a meglepett sebhelyes fiút.