Angyal Krónikák 1. - Azrael, a Halál angyala ✔(Átírás alatt)

31. fejezet: Békés napok

Lucifer belépett a házba és Azrael-re nézett kíváncsi tekintettel. Az előbb elhangzott dolgokon merengett és azon, hogy honnan olyan ismerős a Sofia név.

Azrael a Pokol urára nézett elgondolkozva, hiszen nemrég az Úr olyan dolgot osztott meg vele, amit még most se tudott felfogni.  A Lucifer szívét lezáró pecsétet egy olyan lány törte fel, akire nem emlékszik. Milyen szomorú ez az egész. Szeret egy lányt, de nem tudja, hogy szereti.

Ő nem tudta, mi történne, ha elfelejtené Lizzyt és soha nem is akarta megtudni.

- Miről beszéltetek az előbb? -kérdezte közelebb lépve hozzájuk Lucifer. - Mintha a Sofia nevet hallottam volna. Ki az a Sofia?

- Nos, Azrael szerint én vagyok Sofia. Ez az igazi nevem - mondta Emily nagyot sóhajtva.

- Sofia? Ez a neved? Azrael, ez biztos? - fordította fejét a barátja felé.

- Igen. Michael mondta el, aki személyesen is ismerte Emilyt, amikor még angyal volt. A Mennyei Sereg harcosa volt - mondta Azrael és Lucifer elgondolkozott. - Nos, én elmondtam amire rájöttünk, úgyhogy ha nem gond elrabolom most Lizzyt.

- Hova viszel? - kérdezte a lány kíváncsian.

Azrael a lány füléhez hajolt, akinek teste rögtön reagált a férfi közelségére. Egyszerűen még mindig nem tudta felfogni, hogy a férfi ennyire vágyik az ő társaságára.

- Oda megyünk ahol kettesben lehetünk, ahol nem zavarhat minket senki és csak egymás közelségét élvezhessük. Így anyád is egyedül maradhat Luciferrel - suttogta a lány fülébe a csábító szavakat Azrael és Lizzy bólintott.

- Menjünk - mondta Lizzy, majd elköszöntek és kilépve a házból Azrael a karjaiba emelte, majd elrepült vele arra a helyre ahol elkezdtek közeledni egymáshoz.

Lucifer eközben a nőt nézte és még mindig nem tudta miért ismerős számára a Sofia név.

- Szóval Sofia a neved és angyal voltál Michael seregében. Azt hiszem most már értem, honnan voltál ismerős számomra. Michael angyalaival sokszor találkoztam és nem mindig épp kellemes ok miatt - mondta kuncogva a férfi, majd Emily elé lépett. - Szóval, most hogy megtudtuk a nevedet és azt hogy ki voltál, már csak az itt a kérdés mi történt veled, hogy végül halandó lett belőled. Kiderítsük együtt, szépségem?

Emily a férfira nézett, aki kedvességével már megint elérte azt, hogy meg akart bízni benne és boldogan omlott volna a karjaiba oltalmáért. Mindig ez történt és nem tudott ellene semmit tenni.

A férfi, mióta csak megjelent az életében teljesen felforgatta addigi nyugodt életét. Évekig el volt azzal a tudattal, hogy soha nem fognak visszatérni az emlékei a múltjáról. Azonban Lucifer megjelenésével már akarta tudni kicsoda ő. Akarta az emlékeit, hogy boldog lehessen.

Lucifert nézve tudta hiba lenne ennél is közelebb engedni magához, de egyszerűen nem tudta távol tartani magát tőle. Felállt a kanapéról, ahol eddig ült és Luciferhez lépett.

- Rendben, derítsük ki, mert tényleg tudni akarom végre ki voltam és mi történt velem - mondta Emily és Lucifer megfogta kezét és megcsókolta azt.

- Ígérem, szépségem, kiderítjük mi történt veled, hiszen ez az én érdekem is. Mivel azt mondtad nem akarsz velem lenni addig, amíg vissza nem térnek az emlékeid, így jobb ha gyorsan a végére járunk, hogy utána az elmerülhessek veled az élvezetekben - mondta vigyorogva Lucifer és a nőnek már ettől melege lett pedig csak megemlítette a élvezetet.

- Milyen piszkos a fantáziád - forgatta meg a szemét a nő. - Ha csak ezért segítesz, ne fáraszd magad, mert soha nem fogom teljesen átadni magam neked, te perverz ördög, úgyhogy mehetsz is ha csak azért jöttél - mondta Emily mérgesen, majd sarkon fordult volna, de Lucifer elkapta a karját és szorosan magához vonta. - Nem hiszem el, neked ez a mániád, hogy folyton ezt csinálod? Eressz el!