Röpképtelen [Jungkook ff.] - Befejezett

21. - Megszokott

Angyali életemben, talán először álmodtam tudatosan. Mintha magamnál lennék, egy olyan világban, ahol nincs senki más, csak én, és valami mély és dörmögő hang, ami folyamatosan beszél hozzám. A kellemes meleg, ami az elájulásom óta körbeölel, már szinte megszokottá vált, ebben a pár percben, hiszen biztonságot adókisugárzása van. Nem tudom mi lehet ez, nem tudom, ki beszél, de egy biztos: Itt tudom használni a tűz elemét.

Kinyújtva kezem, tűzcsóvák ezreit vagyok képes előidézni, valamint csak úgy, mint a vizet, alakzatba idomítani. Cseppet sem voltam ideges, nem gondolkodtam azon, hogy esetleg fel kellene kelnem. Nyugodt voltam végre, és örültem, hogy még ha a képzeletembe is, de sikerült fájdalom mentesen előhívnom ezt az erőmet is úgy, hogy tudatomnál maradtam. Talán pont ezért cserélt velem Nathaniel, mert tudta, hogy amint megérzem ennek az erőnek a szépségét, rögtön tetszeni fog, hiszen hozzám tartozik.

Tudtam, hogy hamarosan fel kell ébrednem, elvégre a körülöttem levő világ halványan mosódni kezdett, mintha könnyekkel telt volna meg a szemem, amiket most ólomsúlyúnak éreztem, ezért hát lehunytam őket. Ahogy szépen apránként csöppentem vissza a saját világomba, úgy kezdtek érzékszerveim kiélesedni, így meghallottam Milor hangját, ahogy a távolban beszélget valakivel.

Amint a férfi is felszólalt, rögtön tudtam, hogy Taehyung az, ezért összeszedve minden erőmet felültem, a szemeimet azonban még nem tudtam kinyitni. Érdekes, hogy önkívületi állapotban voltam, mégis olyan fáradtnak érzem magam, mintha nem aludtam volna ki magam.

- Oh, felkelt.

- Dehogy, inkább alva jár. - bökte meg homlokomat minden bizonnyal Tae, majd visszalökött az ágyba, de a becsapódás miatt sikerült teljesen felébrednem, így kipattantak a szemeim, ismét felnyomtam magam, és mérges tekintettel rá meredtem. - Vagy lehet megszállta egy Démon.. Jungkook, te vagy az? - guggolt le elém, majd két keze közé fogva arcomat, vizsgálgatni kezdett, mire én csak ellöktem magamtól, és elmosolyodtam.

- Minden rendben? Azt hittem az a csaj kiszippantja a lelkedet a halottakéval.. - nézett rám Milor, én viszont rögtön megráztam a fejem.

- Félreismertétek. Nagyon kedves, csak kissé magányos..

- És? Sikerült? - kérdezte a legfontosabbat, én azonban csak úgy, mint a pusztító tűz idomítása után, most is a tenyeremre pillantottam. Taehyung-ot valószínűleg beavatta, amíg én lábadoztam, elvégre a férfi nincs összezavarodva, hanem ő is inkább kíváncsi szemekkel pislog rám, a válaszomra várva.

- Nos.. Találkoztam Nathaniellel.  Azt mondta, annak érdekében, hogy megmeneküljön a világunk, elveszi tőlem a pusztítás tüzét, és a helyébe odaadja az övét. - azt viszont nem tudom megnevezni, micsoda, elvégre csak annyit mondott róla, hogy az ellenségre súlyt le. Azonban azt már most érzem, hogy valami megváltozott a testemben, minden értelemben pozitív hatással.

- Milyen kedves tőle. Nem gondolod ezt gyanúsnak? - nézett rám felvont szemöldökkel a férfi.

- Őszintén szólva nem. Nathaniel meg van róla győződve, hogy azért van meg mind a négy elem felett a hatalmam, mert az én feladatom lesz majd megvédeni a többieket a Lidércektől.

- Van benne valami. - gondolkodott el Milor. Nem néztem rá, csak tudat alatt hitetlenségemben megráztam a fejem, mert még mindig nem akarom elhinni. - Elvégre te vagy a legerősebb itt. - már épp nyitottam volna a számat, mikor felemelte mutató ujját, és kivillantva foga fehérjét, gúnyosan megrázta a fejét. - Ne gyere nekem azzal, hogy nem tudsz repülni. Nem jelent semmit. A képességeid túltesznek ezen a hátrányodon. Mondjuk annyi eszed lehetett volna, hogy rákérdezel a röpképtelenségedre is.