Látatlan Kötelek

10. Rész

Ujjaimat tördelve fordultam vissza az előttem terpeszkedő nagy asztal felé, miután Seungcheolék elhagyták a helyiséget. Ijedten néztem az igazgatóra, mire lekicsinylően elnevette magát félelmemen.

- Ne aggódj, Jun! Nem foglak bántani. Legalábbis fizikálisan biztos, hogy nem.- mosolyodott el gúnyosan, mire tányér méretűre kerekedtek a szemeim.- Ne nézz így rám! Mondom, hogy nem kell félned.

- Az utóbbi mondata után ezt elég nehéz elhinnem.- vakargattam a tarkómat.

- Elnézést, ha megrémisztettelek.- dobolt ujjhegyével gurulósszékének karfáján. Nem akartam válaszolni, meg hát mit is mondhattam volna? Hogy semmi gond, bírom az ilyesmit? Hogy kicsit sem remeg a kezem, amiatt, hogy most mi az Istenért kellett nekem bent maradnom nála egyedül? Mivel látta rajtam, hogy nem szándékozom semmit sem mondani, kérdezősködni kezdett.- Mit gondolsz a bandáról?

- Hogy érti?- gyűrögettem pólóm alját.

- Szerinted jól kijön mindenki mindenkivel? Véleményed szerint meddig fog "létezni" a Seventeen?- tett fel egyből két kérdést, de nekem már ezeket is nehezen tudta feldolgozni az agyam. Nagyot sóhajtottam és próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy ne mondjak semmi olyat, amiből leszűrhet valamit, ami neki esetleg nem tetszhet.

- Szerintem a nagy létszám ellenére egy jó társaság lettünk és nem vettem észre, hogy bárki is neheztelne a másikra. Én úgy gondolom, hogy a végsőkig kitartanánk egymás mellett és mindenki nevében mondhatom, hogy ameddig csak lehet, szeretnénk egy bandaként "létezni".- hadartam el gondolataimat, nagyon ügyelve arra, hogy ne tegyek említést se arról, hogy az elmúlt egy hétben többet vitatkoztunk Minghaoval, mint egészen idáig, sem pedig a szorosra fűződött kapcsolatokról. Ha a videót olyan nagy undorral a képén nézte, akkor nem tudom mit szólna, ha kiderülne számára, hogy a csapat egy része boldog párkapcsolatban él egy másik taggal.

- Értem. És te kihez állsz a legközelebb? Remélem nem veszed személyeskedésnek, azok után, hogy ugyebár én is láttam a videót, de egy olyan személyt mondj, akivel még nem csókolóztál. Ugye van még ilyen?- kérdezte nagy szemekkel meredve rám, mintha azt várná, azt mondom majd, hogy sajnálom, ezesetben nem tudok senkit sem mondani. Idegesen bámultam rá és vártam, hogy csillapodjanak az indulataim, de aztán úgy döntöttem nem érdekel, lesz ami lesz.

- De igen, személyeskedésnek veszem. És bár nem tudom, mit gondol maga rólam vagy hogy eddig milyen képet alakítottam ki magamról a fejében, de úgy érzem tudnia kell, hogy nem vagyok egy hímringyó. És bár szinte rá nem is nézett és nem is szólt hozzá, biztosítom róla, hogy Minghao sem az.- nyugodtan beszéltem, mint ahogy meséket szoktak felolvasni a gyerekeknek, hátha ezzel egy aranyosabb köntöst kap mondanivalóm és nem lesz belőle semmi baj. Hiába éreztem magam magabiztosabbnak egy perccel ezelőtt, amint belekezdtem monológomba ez mind elszállt.

- Rendben, köszönöm a tájékoztatást.- motyogta, majd megköszörülte a torkát.- Na de most térjünk a lényegre, ami miatt itt kellett ugye maradnod.- igazította meg nyakkendőjét, ezután pedig asztalára támaszkodva, szinte suttogva folytatta.- Neked viszont azt kell tudnod, hogy nem szeretem, ha valakinek nagyobb a pofája, mint amit megengedhetne magának. Azt meg aztán végképp nem tűröm, ha valakinek egy olyan szorult helyzetben ilyen a viselkedése, mint amilyenben most te is vagy.

- Milyen helyzetben vagyok?- húztam össze magam nagyot nyelve.

- Estig itt ülhetnénk, ha a hibáidat és a hiányosságaidat mind-mind fel szeretném sorolni, tehát bocsáss meg, de ezt most kihagynám. De te még ezt tetézve pofátlan is vagy és csak lerontod a tehetségesebb társaid színvonalát. Esküszöm, sokkal egyszerűbb lett volna minden, ha már az elején elküldünk téged, mint ahogy terveztük és csak 12-en debütáltak volna. Dehát magunkra vessünk, nem igaz? Szokták mondani, hogy jobb később, mint soha... Nos, úgy vélem a később most jött el.

- T-tessék?- kérdeztem nagyokat pislogva, miközben könnyeimmel küzködtem. Nem, nem, nem, ez nem történhet meg!

- Jól hallottad. Itt a kiadóval kötött szerződésed,- tolt elém egy lapot, majd a rajta lévő piros szövegre mutatott.- itt pedig a "szerződés felbontva" nyomda. Vidd el, tartsd meg vagy égesd el, nekem édes mindegy, de holnap már ne lássalak a dorm közelében!