Amit senki más nem hall(V) ~ Befejezett

41.

*Eunmi*

Kezem a forró vízcsap alá tartottam, miközben vártam, hogy a kád egy bizonyos szintjét elérje a víz. Az egyik habfürdőt, amit Jiyeon ajánlott levettem és egy jó adagot belenyomtam a vízbe, várva hogy jó habos legyen majd felkontyoltam a hajamat és levettem a pólómat. Még éppen, hogy atlétában voltam, mikor hirtelen valaki kopogtatott az ajtón. Sietve kinyitottam azt, míg ruhában voltam s a legnagyobb meglepetésemre Tae állt velem szemben. Csak egy farmer volt rajta, felül azonban nem takarta semmi. Kissé eltátottam a számat, ahogyan végignéztem rajta és nagyot nyelve pillantottam vissza a szemébe. 

-Mit szeretnél? - kérdeztem és megdörzsöltem a karom kínosan. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy lehetek zavarban azok után, hogy két hónapja még rendesen rámásztam és saját akaratomból dobáltam el a ruháim. 

-Fürdeni fogsz? - pillantott be mögém, ahol még javában folyt a víz a csapból. Csak számat beharapva bólintottam, majd kissé döbbenten néztem rá, ahogyan elhaladt mellettem, be a fürdőszobába. Zavartan néztem, ahogy megáll mögöttem, karomnál fogva finoman elhúz az ajtóból, majd bezárja azt és elfordítja benne a kulcsot. 

-Mit csinálsz? - kérdeztem és összefontam melleim előtt a karomat, ahogyan vártam az események sorozatát. Tae nem szólt semmit, csak lekapcsolta a villanyt, ezzel sötétbe borítva a szobát. Nem mertem megmozdulni, mert nem tudtam mit akar, illetve hogy hol áll, így csak csendben hallottam ahogyan a két lábán lévő farmer összeérve zörög. Majd hirtelen fellángolt egy gyufa, ami megvilágította az arcát és a kezében lévő gyertyát. Elmosolyodtam, ahogyan figyeltem, hogy meggyújt vagy négyet és elhelyezi azt a kád különböző részein. Ahhoz képest mennyire aprók voltak méretben, meglepően nagy fényt biztosítottak. Tae elzárta a csapot és megköszörülve a torkát felém fordult. 

Egy lépést lépett felém majd megfogta az atlétám alját és óvatosan elkezdte felfelé húzni. Szívem szerint rámarkoltam volna a kezére, hogy megállítsam a mozdulatban, de nem tudtam vele megtenni, nem akartam neki csalódást okozni, így hagytam, hogy lehúzza rólam és ledobja a földre. Karjaim felemeltem és megtámaszkodtam csupasz vállain. Bár gyenge fény telítette be a szobát, tisztán láttam az oldalán a sötét foltot, amit a sérülésének tudhattam be. Eddig még nem láttam és sok erő kellett ahhoz, hogy ne sírjam el magam, hiszen közöm volt hozzá, nagyon sok közöm. Nagyot nyelve csúsztattam végig kezemet a folton, amire lehunyta a szemét és beszívta a levegőt, de nem lökött el magától, nem szólt bármennyire is fájt neki, csak hagyta hogy óvatosan cirógassam. 

Kezei lecsúsztak a derekamra, a nadrághoz, aminek az anyagával egy ideig elszórakozott, végül kigombolta azt és kissé lentebb tolta. Megfogta az alkarom, én pedig az aljára lépkedve folyamatosan toltam lefelé, míg el nem érte a hideg csempét a lábunk alatt. Egy szál fehérneműben álltam vele szemben, viszont ahogyan keze a melltartópántom csatjához ért, hirtelen a mellkasára hajtottam a fejem és megszorítottam izmos felkarját. 

-Én... - szólaltam meg halkan. 

Tae elengedte az anyagot, kezét pedig levette rólam, hogy a saját nadrágját is a földre küldje. Reméltem, hogy a sötétben nem látja mennyire ég az arcom. Hiszen csókoltam már, öleltem már, aludtunk már együtt, de ruha nélkül még nem láttam, nem is mertem lenézni a testén sehova, csak és kizárólag a szemébe néztem, ő pedig az enyémekbe. Egy pillanatra lehajolt, hogy térdem alá nyúljon, majd egy pillanat alatt megemelt és a mellkasához szorított. Megállt a mozdulatban, ahogy megérezte fájó oldalát én pedig aggódva csimpaszkodtam a nyakába. 

-Tae, tegyél le, ne csináld - ráztam meg a fejem, de nem hallgatott rám, csak óvatosan a kádhoz lépett velem és letett a forró vízbe. Egyből enyhültek feszült izmaim, ahogyan körül ölelt a forróság és kissé előre csúsztam, hiszen pontosan tudtam, mit akar ez a gyerek csinálni. Ahogyan gondoltam, lassan beült mögém, de a következő percben fel is szisszent.