Megzavarodott Elmék

Megzavarodott Elmék - Felhős égbolt

Reggel legalább ötször nyomtam ki az ébresztőm, nem volt szinte semmi motivációm elhagyni az ágy melegét.
Sokáig tartó forgolódás után felkeltem és a konyhába sétáltam reggelizni. Elkészítettem az elmaradhatatlan kávét és egy kis tojást sütöttem, amit francia pirítós kíséretével fogyasztottam. Tusolás és fogmosás után futni készültem. Northwoodban nincsenek jó futóhelyek, így Eastwood partján kötöttem ki.

Egy kis nyújtást követően lassú kocogásba kezdtem.
-Hé Mr Green!
A nevem hallatára megálltam és megfordultam.
-Miss Jones, igaz?
-Magának csak Victoria.-mosolyodott el.
Tegnapról emlékeztem rá. Ő is abba az osztályba jár, akiket tegnap ki szerettem volna kérdezni.

-Segíthetek valamiben?-kérdeztem.
-Tudja.. Tegnap nem volt alkalmunk beszélni. Eltűnt, mielőtt bármit is mondhattam volna.
Körülnéztem, majd kicsit közelebb sétáltam hozzá és halkan hozzászóltam.
-Ezt nem itt kéne megbeszélni. Gyilkosságról van szó.
-Pontosan tudom, hogy miről van szó és azt is, hogy ki tette..
-Mégis ki volt az?-húztam alrébb, hogy mégcsak véletlen se hallhassa meg senki.
-Azt hittem nyomozó létére hamarabb rájön... Természetesen Juno tette.
-Mégis miért ölte volna meg a barátját?
-Csak az exe volt, Mr Green. Figyeljen.. Juno lehet, hogy ártatlan kislánykának tűnik, de sokkal több annál. Juno az álcázás mestere már 5. óta és nem gondolom fairnek, hogy senki sem látja olyannak, mint amilyen. Juno egy aljas csaló és egy féltékeny...nőszemély, aki mindent megtett volna azért, hogy holtan láthassa Shawn-t.
-Figyeljen, csak azért, mert nincs odáig Juno-ért, a gyilkossággal való vádlással messzire menne. Átgondolta ezt rendesen? Ha Juno ártatlan, akkor magán lesz az a lemoshatatlan folt ezentúl. Mindenki úgy fog magára tekinteni, mint aki minden ártatlant megvádol.
-...látja? Hatással van magára is.. Behálózta Juno..
Hátat fordított és elsétált. Még nincs 18 éves, biztos a tinédzserkor tart még neki.
Lefutottam a köreimet és hazatértem. Egy zuhanyzás után átöltöztem a munkaruhámba és a legközelebbi kávézó fele tartottam. Itt Northwoodban gusztustalan a kávé, de hatásosabb, mint egy tűnyi adrenalin. Nem túl zsúfolt, árnyékos hely nyugodt környezetben. A dolgozók nos.. Northwoodiak.. Mondjuk úgy, hogy nem félnek kimondani az igazat.
-Kérsz még kávét James?-kérdezte az egyik itt gyakorlatozó diáklány.
-Nos. Igen, még kérek egy kicsit.
-Máris hozom!-kapta ki a csészét a kezemből.
-Barbara! Ne udvarolj a nyomozónak, nem miattad jár ide.
A lány csak elpirulva intett a kezével.
-Ne haragudj, tudod, hogy teljesen beléd esett..
-Tiniszerelem.. Majd megunja.
-Soha!-kiabált a lány a pultból a cukrot keresve.
-Balra az első fiók és, ha azt szeretnéd, hogy ne hagyja itt a kávézónkat, akkor nem tapadsz rá bolhaként.
-Olyan mogorva vagy Ethel...
Megkaltam a kávét és belekortyoltam, majd a pult fele fordultam. Pont, ahogy gondoltam. Barbara a fejét támasztva elpirulva figyelt furcsa tekintettel az arcán.
Megemeltem a poharat felé jelezve, ez nem olyan undorító, mint a többi.
Kihúzott háttal, bamba tekintettel ment mosogatni. Lenéztem az asztalra, hogy a kanállal rendesen elkeverjem a csésze alján leülepedő cukrot.
-Ez meg..
Körülnéztem. A kávézóban én vagyok az egyetlen vendég és a dolgozók egyike sincs most elől. Egy kis cetli volt a csészealjon. A csészét az asztalra tettem, a papírfecnit pedig felvettem és kihajtogattam.
"Drága Juno,
Tudom ez nem az én műfajom, de rettenetesen hiányzol és mindent megteszek annak érdekében, hogy újra átölelhesselek. Sajnálom, hogy ismét bántottalak, tudod, hogy csak szeretetből és aggodalomból teszem. Kérlek bocsájts meg, amiért olyan kíméletlen vagyok veled, a rohamok egyre gyakoribbak..
Találkozzunk az Eastwoodi múzeum galériájában, ott nem bánthatlak.
Szeretlek.
D"
Csak bámultam a cetlit. Mégis hogyan kerülhetett hozzám? Nyilván nem nekem szánták. Nem tudtam, hogy kérdezzem-e meg Barbarát, vagy hagyjam ki belőle. Annyit tudtam, hogy ez nem az utolsó nyom lesz. Ha ezt valaki hozzámjuttatta, akkor nyilván azt szeretné, ha tudnám mi a teljes történet. Valaki segíteni szeretne, de nem túl sokat. Tipikus macska-egér játék, amiben én vagyok az egér.
-Hé James!
A cetlit gyors a kabátzsebembe tömtem és megfordultam.
-Igen?
-Minden rendben?
-Miért ne lenne?
-Olyan sápadtnak tűnik.
-Biztos a fáradtság miatt.
-Igyon még egy kávét!-nevetett.
Elindult vissza a pultba, de megállítottam.
-Ethel! Sokan járnak ide?
-Ez miféle kerdés lenne? Tán' csak nem nyomozol megint?
-Egy magánnyomozó mindig nyomozni szokott.
-Nem tudom hogy jön ide a kávézóm, remélem nincs semmi baj.
-Nem, nincs, csak adatokat gyűjtök.
-Meg kell mondanom, nem ez a legforgalmasabb hely a városban, rajtad kívül kevesen járnak ide, pedig nem vagyunk olyan szörnyűek.
-Van itt kamera?
-Van egy, de kicsit rosszul veszi fel a helyet. Van amikor percekig nem kapcsol be...
-Miért nem cseréltétek ki?
-Mert nem törnek be és nem láttam hasznát annak, hogy többszáz dollárért egy újat veszek.
-Megnézhetem a felvételeket.
-James...azt mondtad, hogy nincs semmi baj..
-Nincs is, csak nyomozok.
-Őszintén...
Sóhajtottam egyet.
-Shawn McNiel.. utána nyomozok.
-De hiszen ő meghalt!
-Igen, de nem találták meg a tettest...
-Na álljunk meg! Azt mondod lehetséges, hogy a kávézómban járt?
-Nem, dehogy! Vagyis.. nem tudom.
Ethel a szájához kapta a kezeit és leült a szemben levő székre.
-A raktárban vannak a felvételek.
A kötényéhez nyúlt és a zsebéből kivett egy kulcsot, majd nekem adta.
-Ez nyitja a raktárt. A felső polcon van minden eddigi felvétel, magaddal viheted őket, csak kérlek derítsd ki, hogy mi folyik itt. Nyugtass meg azzal, hogy nem járt itt a gyilkos.
-Megígérem, hogy utánanézek minél hamarabb, te cserébe ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, hogy nyomozok ez után. A rendőrség nem tud róla és nem szeretném, ha kiderülne.
-Ígérem, hogy sírba viszem a titkod.
A kávémat be sem fejeztem.
Egész délután a felvételeket néztem, de semmi. Olyan, mintha valaki egy távirányítóval irányítaná a kamerát kedve szerint. Az egyik felvételnél feltűnt, hogy a szék elmozdult. Valaki ült benne. Ugyan az a szék volt, ahol ma ült egy lány. Nem emlékszem rá annyira, viszont idegesnek tűnt és mielőtt bementem volna a kávézóba, kiszaladt és eltűnt. Egyedül a pénz maradt az asztalon és egy virágba hajtogatott szalvéta.
Az utolsó felvételhez értem. Egy héttel ezelőtt készült körülbelül ugyan ebben az időszakban. A szék ismét elmozdult és az asztalon a pénz és a szalvétavirág maradt.

Vagy a lány irányítja a kamerát, vagy valaki a lányt próbálja elrejteni a kamera elől. Gyomor idegem volt, meg kellett kérdeznem Ethel-t, hogy ki az a lány. Rettenetesen gyanús volt. Az órára tekintettem. 18 perc és zárnak. Gyors autóba ültem és odahajtottam. A kávézóban egy égő világított, lenyomtam a kilincset és bementem. A csilingelő hang zengett a helységben, de egy hangot sem hallottam.
-Hahó! Ethel! Beszélnünk kell.
Hátra mentem, óriási rendetlenség, összetört csészék és csészealjak, kanalak és szalvéták mindenhol. Elővettem a pisztolyom és felhúztam. Lassan közeledtem a raktár fele, majd hirtelen berúgtam az ajtót. A fegyvert leengedtem és az egyik kezem a fejemhez fogtam.
Ethel a falra volt szögezve, körülötte mindenhol vér és szalvétavirágok. A nyakából még most is ömlik a vér, de kizárt, hogy élne. A szemei felfele néznek, egyik keze maga mellé van szögezve, a másikkal felfele mutatott. Követve az ujját a plafonra nézek. Valami feketével a következő szöveg van felírva:
,,A sírba vitte a titkod''
Annyira lesokkolt a látvány, hogy megfelelőképpen reagálni sem bírtam, és megszólalni sem voltam képes. Csak egy helyben álltam és figyeltem, ahogy a szalvétarózsák egyre ütemesebben szívják fel a körülöttük levő vértócsákat..

Heló kedves olvasók! Nesztek mégtöbb vér 😂 Tudom, nem írok túl ütemesen, de nem mindig vág fejbe az ihlet, így a tempóm változó. Át kell gondolnom 20x is a sztori menetét, mert később nem írhatom át tetszés szerint. Nem írom meg előre egyik részt sem, azaz úgy írom, ahogy az eszembe jut. (Néha kicsit nehéz az eddig megírtak alapján továbbhaladni.)
Remélem ti is annyira élvezitek az olvasását, mint én az írását! 😊
Köszönök minden pozitív üzenetet!❤
Ölel: Ari ☆