Megzavarodott Elmék

Megzavarodott Elmék - Bújj, bújj zöld ág

Másnap Mike civilben várt az autójában ülve. A kormányt piszkálta idegesen. Mindketten tudtuk, hogy ez nem csak egy kis terepszemle lesz.
Miután az autóba ültem, Mike még gondolkodott valamin.
-Baj van?-kérdeztem.
-Nem. Csak gondolkoztam.
-Min?
-Hát.-sóhajtott-Tudod, bele sem gondoltam bele abba, hogy pár nap alatt meg is találjuk a tettest.
-Azért én nem bíznám el magam.
-Mégis miért ne tehetném?
-Ez egy egész szervezet vagy mi. Nem egy embert kell elkapnunk, hanem... nos.. ki tudja mennyit. Ez a Parker nevű személy távirányítóval irányítgatja a kamerákat. Ha erre képes ilyen könnyen, akkor ki tudja mit tehet még meg.
-Óvatosnak kell maradnunk nyílván. Indulhatunk?
-Igen.
Az autó elindult. Mike-kal átbeszéltünk mindent. Tudnunk kellett, hogyan szólítsuk meg a gyerekeket és hogyan a felnőtteket. A kisgyerekek mindent elhisznek, így könnyű manipulálni őket, ezt az évek során kitapasztaltam. Ha egy körülbelül 4-5 évestől megkérdezed, hogy: ,,Ugye láttad azt a szellemet a sarokban?'', akkor 100%, hogy azt válaszolja ,,Igen.". Kis korban még hisznek a télapóban, fogtündérben és a mumusban, így ha a tettes a bizalmába férkőzik, ráveheti arra is, hogy azt mondja amit csak akar mondatni vele.
Nem volt hosszú az út, hamar odaértünk. Megbeszéltük egymással, hogy Mike fog beszélni.
Miután a kiskapun beléptünk, felmentünk a színes lépcsősoron és bekopogtunk a 'Nyuszi csoport' szobába.
Az óvónő kinyitotta az ajtót és a folyosóra lépett elénk. Mike mosolyogva nyújtotta a kezét.
-Jó reggelt! A nevem Mike Johnson. Rendőr vagyok.
-Lisa Walberg. Örülök a találkozásnak. Miben segíthetek?
-Ő itt a társam, James Green. Tudja tegnap kaptunk innen egy telefonhívást. Részleteket tartalmazott a kávézóban történt gyilkosságról. Tudom, rettenetesen hangzik, de kérdezhetünk egy pár kérdést a gyerekektől?
-De uram, nekik nincs telefonjuk... Óvodások. Ha lenne, akkor sem tudnák bepötyögni a számát, mert még nem tanulták őket.
-Tisztában vagyunk vele, de kérem engedje, hogy beszéljünk velük. Nem kérdezünk semmi felzaklatót, csak a munkánkat szeretnénk végezni.
-...hát legyen. De ígérjék meg, hogy a nem lépnek át határokat.
-Megígérjük, Miss Walberg.
Bementünk előtte a terembe, a gyerekek néma csendben figyeltek.
-Gyerekek, hadd mutassam be nektek Mike Johnson és James Green rendőrbácsikat, szeretnének veletek külön külön beszélni.
Mike leguggolt a földre, hogy körülbelül egy magasságban legyen a gyerekekkel.
-Lehetne egy olyan kérdésem, hogy van-e köztetek Parker nevű?
Az egyik kisfiú jelentkezett.
Most én is leguggoltam és rámosolyogtam.
-Hogy hívnak kisöreg?
-Kai Parker uram.
-Hívj nyugodtan James-nek.-mosolyogtam, amit ő is egy mosollyal viszonzott.
Mike-ot lefoglalták a kisgyerekek. A jelvényét mutogatta és csak intett nekem, hogy beszélhetek Kai-jal.
Félrehívtam és egy kisszékre ültettem.
-Tudnál mesélni magadról Kai?
-Mint az emberek a TV-ben?
-Pontosan.
Elővettem a tollam és a szájához tartottam.
-Tegyünk úgy, mintha ez egy mikrofon lenne, jó?

A gyerekek imádják felnőttnek hinni magukat, Kai rögtön mosolyogni kezdett, látszott rajta, hogy feloldódott teljesen, ami 100%-ban az előnyömre szolgált.
-Akkor felteszem az első kérdésem Mr Kai Parkernek! Uram, megmondaná mi a kedvenc színe?
-A kedvenc színem a zöld!
-És mi a kedvenc étele?
-Hmm.. Pizza vagy spagetti, mindkettőt szeretem.
-Mi a kedvenc itala?
-A kóla!
-Hogy hívják az anyukáját és az apukáját?
Egy kissé elkomolyodott, de a gyerek lelke nem hagyta, hogy szomorú lehessen.
-Anyukámat Ariel Clemence-nek, apukámat viszont nem ismerem. Anyu azt mondja ő is Parker, de a nevét nem mondja el.
-Van testvéred?
-Igen van kettő. Az egyik Yvie, a másik Caitlyn.
Caityn Parker... Olyan ismerős ez a név.
-Mondhatok egy titkot?-kérdezte suttogva.
-Igen, persze.
-De ígérd meg, hogy titokban tartod!
-Kisujj eskü.
A kisujjunkat összeláncoltuk pár másodpercre, majd elengedtük és a fülemhez hajolt.
-Anyu azt mondja Caitlyn már a menyországban van, de én gyakran látom. Anyunak elmondtam, de nem hisz nekem. Ugye te hiszel nekem?
Hát persze! Caitlyn Parker az eltűnt lány, aki után 5 éve nyomoztunk. Nyom nélkül tűnt el, én valahogy éreztem, hogy nem halt meg, de fölöslegesen már nem akartak nyomozni utána. Senki sem tudta bizonyítani, hogy meghalt, de azt sem, hogy él. Szegény édesanyja reményvesztett és összetört volt.
-Persze, hogy hiszek neked!-tettem a kezeim a vállaira.-Mikor láttad legutóbb?
-Hááát. Amikor bejött hozzám és megkért valamire.
-Mit kért tőled?
-Caitlyn azt mondta tartsam titokban, vagy többé nem láthatom.
-Én rendőr vagyok Kai, nyugodtan elmondhatod. Súgd meg és kettőnk közt marad. Ha pedig Caitlyn kérdezi, megmondhatod neki, hogy nem mondtad el senkinek.
-Hát jó...
A fülemhez hajolt újra.
-Felhívtunk egy bácsit. Caitlyn odaadta a telefont, azt mondta mondjam azt, amit a fülembe súg.
-Emlékszel még mit mondott?
-Nem. Csak arra, hogy egy vers volt.
-És miért tetted meg amit kért?
-Mert azt mondta a bácsi gonosz és, ha nem mondom el neki a verset, akkor elkapja őt és elviszi.
Hihetetlennek tartottam, hogy Caitlyn a saját kisöccsét használta rongynak, hogy feltakarítsa a mocskát.
-Tudod hol van Caitlyn?
-Nem.
-Milyen ruhában volt tegnap?
-Feketében.

-Kávé illata volt?
-Honnan tudtad???-csodálkozott Kai.
Kívül mosolyogtam, belül viszont a gondolataim uralkodtak. Caitlyn ölte meg Ethel-t, ő irányította a kamerákat a kávézóban és valószínű, hogy ő végzett Shawn-nal is. Ez az egész neki olyan, mint egy macska-egér játék és ez esetben ő a macska. Élvezi a figyelmet, nem fél bemocskolni a kezét és rettenetesen meggondolt minden lépése. Tudta, hogy képes lennék megtalálni valahogy egy héten belül, ezért egy kis kitérőt tett és elvezetett a kisöccséhez, aki nem is tudja, de követet játszik a tervében. Ha őt használja, akkor átadhat bármi üzenetet, de nem hallom a hangját, nem látom az arcát és nem ismerem fel a kézírását sem.
-Milyen ember a nővéred?-kérdeztem tőle a lehető leghalkabban.
-Ő a legjobbfej ember az egéééész világon! Mindig segít, ha baj van és nagyon okos.
-Mondd csak, anyukád szereti a nővéred?
-Hát..-hajtotta le a fejét.-sokat vitatkozott vele, Caitlyn azt mondta, hogy minden rendben, de én tudom, hogy baj volt. Egyszer láttam, hogy anyu megütötte.
Caitlyn tehát elszökött otthonról, és édesanyja a rossz kapcsolatuk miatt inkább holtnak akarta látni, mint élőnek. Ilyen esetet tanulmányoztam, de még nem dolgoztam vele. Akkor az utam mégse ért véget...
Egy pár napra leálltam a nyomozással, miután Mike-nak elmondtam mindent, amit csak kiderítettem. Valahol értette, hogy szükségem van egy kis testi és lelki kikapcsolódásra a több napos álmatlan éjszakák után. Nem történt ezidő alatt semmi különleges, amíg egy délután váratlan hívást kaptam. Arra számítottam, hogy ismét egy Caitlyn-báb fog hívni, de nem... Egy olyan személy hívott, akiről már egy ideje teljesen megfeledkeztem...

Sziasztok!
Igen, Ari ismét megköszöni, hogy még mindig olvassátok a sztorijait. ♡
Na de most írok nektek egy kis SPOILER-t, szóval aki allergiás az ilyenre, azt megkérem, hogy ne olvassa ezt el!
⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠⚠
Tehát a gyilkosunk megvan, de vajon egyedül dolgozik, vagy van segítsége? A következő részben egy régebbi elhanyagolt - de mégis főszereplőnek szánt - karakterrel fogtok megismerkedni, aki a későbbiekben kulcsfontosságú szerepet fog betölteni.
További jó olvasást mindenkinek! Holnap már az Oppa and Me következő része is fel lesz rakva.
Ölel: Ari ☆