Megzavarodott Elmék

Megzavarodott Elmék - Isten keze

Felhívtam Mike-ot, amikor az élet újra visszaszállt belém.
-Azonnal tűnj el onnan James!
-Tudom, tudom...
-Adok neked 10 percet, hogy eltakaríts minden bizonyítékot, ami arra utalhat, hogy ott jártál.
-Mike, nem ma kezdtem, tudom mit kell tennem.
-Siess.-adta ki a parancsot, majd letette.
Óra indul. Tudtam, hogy a kamera mindent felvett, így kivettem a kártyát belőle és a zsebembe tettem. A cipőmről letöröltem azt a pár csepp vért, ami rákerült a raktárban. Vizet locsoltam egészen az ajtóig és az autómba szállva lassan vezettem hazáig. Amikor hazaértem, leoltott lámpák mellett néztem ki az ablakból. A rendőrautó-sereg fénysebességgel száguldott el a tömbházak között az ablak előtt.
Míg ők ott nyomoztak, én a lakásban kezdtem el kutatni. Egyértelmű, hogy valaki olyan ölte meg Ethelt, aki hallotta a beszélgetésünket, viszont képtelen voltam visszaemlékezni. Egyedül Barbara és a titokzatos lány voltak aznap a kávézóban, viszont a lány nem tartózkodott a helységben a beszélgetés idején.
A zsebembe nyúltam a videókártyáért, majd a saját kamerámba helyeztem és a gépemhez csatlakoztatva figyeltem minden másodpercét a felvételnek. Ez mind mai, ha a tettes rajta van, akkor egyedül is képes leszek megtalálni.

Egész este fent voltam és a felvételt néztem, amikor megpillantottam magam, amint elhagyom a kávézót. Ethel az asztalomat takarította.
"Szia Ethel!-köszönt el Barbara."
"Szia Barbara! Holnapra kiveheted a szabadnapot, ma túlóráztál úgyis."
"Komolyan mondod? Úristen! Köszi köszi köszi! Te vagy a legjobb főnök Ethel!-ölelte át."
"Na siess haza, mielőtt meggondolom magam.-nevette el magát Ethel."
Barbara szalutált mosolyogva, ezután kilépett a csilingelő ajtón át az utcára és időt nem pocsékolva haza indult.
Néma csend honolt a kávézóban. Ethel továbbra is az asztalokat törölgette. Egyre sötétebb lett, már közeledett a záróra. Az ajtó újra csilingelt és egy kapucnis alak sétált be. A kezei a zsebében voltak, az arcát egy maszk takarta. Ethel valamiért egyáltalán nem tűnt nyugtalannak. Letette a rongyot a kezéből és az alak fele fordult.
"Úgy tudtam megbeszéltük, hogy nem tereled ide a figyelmet..."
"Megváltozott a terv Ethel. A főnök azt mondta furcsa vagy mostanában."
"Az miért furcsa, ha nem szeretnék a rosszban benne lenni?"
"Változnak az idők, tudni akarja, hogy elég hűséges vagy-e. És persze ez a csapatunk lényege. Mióta vagyunk normálisak?"
"De hisz fogadalmat tettem, követem a halálba is."
"Nevetséges vagy. Elárultad, de még azt is pocsékul. Túl sok nyomot hagysz magad után."
"Mégis miről beszélsz?"
Az alak közelebb lépett, Ethel hátrébb.
"Ki az a nyomozó, hm? KI AZ?-kiabálta, majd az egyik csészét a falhoz vágta."
".....Ő egy nagyon jó barátom Parker.."
"Ó igazán? Akkor menjünk gyors a rendőrségre is pirospacsizni, vagy az FBI-hoz rögtön ipiapacsozni, jó?"
"Nem ti mondtátok, hogy szerezzünk kapcsolatokat?"
"Nem pont erre gondoltunk. A K.A. nem a jófiúkat gyűjti, gengszterekre, börtöntöltelékekre van szükség a csapatban. Bennük sosem lehet csalódni úgy, mint az olyan vénségekben, mint te. A te ereidben nem elég fekete a vér, hanem egyenest cukor van benne."
"..."
"Sajnálom Ethel. Nyugodj békében."
"NE!!! NEEEEEE! SEGÍT-..."
Az alak egy sokkolót nyomott Ethel mellkasához, amitől rögtön legyengült és elájult. Gond nélkül húzta át a raktárba, és a már halálra ítélt Ethelnek ennyit mondott:
"Szegény Ethel.. Pedig jól jöttél volna később, de semmi baj. Isten keze elér a barátodig is. Igaz?"
Váratlanul megállt és a kamerába nézett. Egy pillanatra felemelte a kezét és intett, majd továbbment. Itt állt le a felvétel.
Szótlanul néztem a sötét képernyőt. Rengeteg kérdésemre választ kaptam, de ezek semmit sem értek az új kérdéseim mellett.

Az ismeretlen alak hangja torzított volt, így semmit sem tudtam róla, csak annyi égett a gondolataimba, hogy a neve Parker. Ez lehet kereszt- és vezetéknév is. Lehetetlen utánanézni, mert biztosan sok találatot adna ki a keresés...
Váratlanul megcsörrent a telefonom.
-Haló?-vettem fel.
-...
-Halóóó?
-...
-Ki az..?
Halk zörejt hallottam, és kuncogást.
-Ha telefonbetyár vagy, akkor jobban teszed, ha nem hivogatsz többet. Egy másodpercembe kerül, mire megtudom honnan hívsz és ki vagy.
-Kicsike kávézóban ül az idős nő,
Kattog az óra, szalad az idő.
Vár valakire, vagy menekülni akar?
Sötét éj egy fényes, ezüst kést takar.
Az alak végül betér a kicsi terembe,
Nincs menekvés, bentragadt a verembe.
Az asszony nem szalad, nincs rá idő,
Így holtan, felvágott torokkal dől el a nő.
-...
A telefonba egy gyerekhang szólalt meg. Vérfagyasztó kicsi hangján egy furcsa verset mondott el..Ethelről....
Nem szóltam semmit, a kisgyerek sem. Letette a telefont.
A telefonom rögzített minden egyes szuszogást, többször is vissza tudtam hallgatni a hátborzongató sorokat. Csodáltam, hogy engem hívott fel az alak és nem a rendőröket. Szinte már "kiválasztottnak" éreztem magam.
Nem volt időm leállni és átgondolni mi történt, mert értékes volt minden egyes másodperc.
Lenyomoztam, hogy honnan szólt a hívás, és úgy éreztem, hogy nem bírom tovább a rejtélyfejtést. A hívást a NorthWood-i óvodából indították. Kizárt dolog, hogy kikérdezzem a gyerekeket. Nem szeretném, ha megijednének, vagy ha az óvónők felhívnák a rendőrséget igazoltatásért. Az időérzékem már teljesen elveszítettem, de tudtam kit kell hívni.
Mike privát számát kerestem ki a telefonomban és rögtön felhívtam.
-Haló?
-Haló! Mike! Egyedül vagy?
-Mi ez, a sikoly? (látnod kell a filmet vagy a paródiát, hogy megértsd a referenciát)
-Mike, nincs idő a viccekre. Azonnal ide kell jönnöd. Kizárólag privátban beszélhetünk.
Mike hangja hirtelen elkomolyodott.
-Máris indulok.
Miután Mike megérkezett, az ajtót kulcsra zártam és a függönyöket behúztam.
-Öhm. Nem tudom mire készülsz James, de ha gyertyákat is elkezdessz gyújtogatni, akkor lelépek.
-Hogyan? Neeeem, nem olyasmiért hívtalak ide.. figyelj. Ez az egész ügy olyan misztikus és filmbeillő. Nem tudom, hogy megtudom-e oldani..
-Most lelkizni hívtál ide? Az nem túl csajos?
-Ajj.. Istenem... Akkor kuss és nézd ezt végig.
Elővettem a laptopot és megmutattam neki azt a pár perces felvételt, amin én is és Ethel gyilkosa is rajta vagyunk. Szótlanul intett jelezve, hogy folytassam. Lejátszottam a telefonról a hangfelvételt, amin a kisgyerek a gyilkosságról szóló verset mondja el. Szinte láttam a libabőrt a karján.
-Ennyi.-mondtam.
-Nos.. Nagyon kedvelhet a gyilkos. Már verset írt a tiszteletedre.
-A Northwood-i óvodából hívtak. Ott van egy kisgyerek, aki látta a gyilkost..
-Hallani lehetett, hogy kuncogott, szóval nem félt, sőt viccesnek találta a gyilkost.
-Akkor valószínűleg ismeri. Utána kell nézni, hogy van-e Parker vezeték- vagy keresznevű gyerek az óvodában.
-Gondolod, hogy családtag?-kérdezte Mike.
-Érzem.
-Van egy őrült ötletem, ami bevállhat.
-Mégpedig?
-Velem jöhetnél keresgélni. Több rendőr ha ugyanazt állítja, akkor jobban megbíznak bennük.
Bepötyögte a telefonjába a 'Parker' nevet és csupán 6 találat ugrott fel. Büszkén ütögette meg a vállam, én pedig máris tudtam hova visz az első utunk a holnapi nap során.

Helóheló! Tudom elrontja az összképet ez az utóirat szerű, de mivel minden nap hálás vagyok a rengeteg pozitív visszajelzésért, ezért kénytelen vagyok írni egy köszönetet 💕 szóval ismét köszönöm a támogatást 😊🙏💖
A következő részben - ha minden összejön - több misztikus és rejtélyes dolog lesz, mint az eddigiekben, mivel egyre közelebb kerülnek a titokzatos K.A.-hoz. Ez szintén kiderül később mit takar, és kik a tagok 😌
Én előre megalkottam a karaktereket és a szerepeiket, szóval rettenetesen izgatott vagyok, hogy a következő 2-3 részben bemutathatom a 70%-át 😍
Addig is jó olvasást és remélem, hogy a továbbiakban is velem tartotok! 💋
Ölel: Ari ☆