IV. Támadók

1.3K 81 0
                                    

Esteledett. Prue egyre jobban kezdett fáradni és igencsak laposakat pislogott,éhsége még  tovább rontott a helyzeten. Az autó lámpáival megvilágított utat sem látta tisztán. Newt nagyokat szuszogva, az ablaknak dőlve elaludt. Kissé elmosolyodva figyelte őt. "Most milyen békés, senki nem hinné el, tegnap még buggyant volt. Vajon álmodik?" ..."Mindjárt leragad a szemem, találni kellene egy helyet. Hátha lesz élelem is". Mire ezt kigondolta, megakadt a szeme egy elhagyatott épületen.
- Ez az! - kicsit hangosabbra sikerült újongása,minek hatására Newt fel is ébredt.

- Hol vagyunk? - álmos fejjel, kócos hajjal, amit bőszen helyére próbált igazítani, pillantott ki a szélvédőn a fiú.

- Bocsi, ha felébresztettelek, de muszáj megállnunk, álmos és éhes vagyok - beljebb hajtott míg végül az épület előtt leállította a motort.
Jobban szemügyre véve látni lehetett, hogy régen szálloda volt, rengeteg ablakkal, amelyből csak pár darab maradt épen,amit a Hold fénye kísértetiesen világított meg.  Növényzettel benőtt  falak és a széles duplaajtós bejárat felett kinyúló előtető sem mutattak szép látványt. Egy félig kettétört kőtábla mutatta valaha volt nevét:  OTEL   PAN     . Ez a pár betű állt rajta.

-Itt akarsz aludni és kajálni? Tudsz te valamit az itteni életről kislány? - nyugtalanul szegezte a kérdést Prue-nak, hisz átélt egysmást, így nem volt alaptalan az állítása. Idegesen fészkelődött ülésében, hol a lányra, hol lehetséges szállásukra pillantva. Előtört belőle a pánik, amiről azt hitte, soha többé nem tér vissza.

- Ugyan, miért? Ez csak egy romos régi épület, mégis mi lehet bent? Maximum konzerv étel és ruha, ami nem árt, mert ezt le kell venned magadról és aludni is kell valahol - de valamiért mégis idegesítette a fiú viselkedése, látta rajta, hogy kétségek gyötrik.

Hogy miért??? - egész testtel a lányhoz fordulva folytatta - A buggyantak ilyen helyekre menekülnek, nem beszélve arról, hogy sok a lázadó csoport, akik szintén ilyen helyet választanak búvóhelynek. Ja és lőfegyverünk sincs, csak egy bökött fémrúd, meg egy tőr! Kajára meg végképp ne számíts!! Szerintem most tűnjünk el! - erőteljesen rivallt Prue-ra szemforgatva.

"Ez sült bolond, ugyanmár! Úgy látszik egy kicsit kerge maradt", "És milyen szó az, hogy BÖKÖTT?" - Nevetséges vagy, Newt, ugye tudod?

- Prue! Inditsd be a kocsit és menjünk! - egyre erőszakosabban nyomult a lány felé,de ő makacskodott, azért sem nyúlt a slusszkulcsért. "Ez a csaj nem hisz nekem! Tipikus burokban felnőtt városi bökött liba", "Szerintem azt hiszi a vírus beszél belőlem" - Kérlek, Prue! Hallgass rám! - már úgy tűnt sikerült hatnia rá, és kezébe vette a kocsikulcsokat az indításhoz, mikor a Newt felől lévő üvegen kopogtatás hallik.

Mindketten lassan, óvatosan fordították  fejüket a hang irányába. A fiú megugrott, mikor észbekapott, hogy egy puska csövével néz farkasszemet. Baloldalra kapva a fejüket, látják, hogy ott is áll egy ember. Szemben, a szélvédőnél pedig ketten fognak rájuk pisztolyt. "Négy felfegyverzett alak. Túlerőben vannak. Miért nem hallgatott rám.. Basszus!"

Newt nem tudta véka alá rejteni, hogy mennyire dühös most,és igazán mérges szemekkel fordult Prue felé, aki kapkodta a levegőt félelmében, de a fiú úgy vélte, rúg még bele egyet abba a nagy egojába: - Na, ki is a nevetséges bökött lány?!

                                                            ***
A támadók arcát maszk fedte le, így egyáltalán nem lehetett rájönni kilétükre. Ruháik szakadtak voltak és koszosak. És úgy tűnik, mindösszesen négyen vannak. Ez még mindig rossz arány Prue-val és Newt-tal szemben, akiknél pisztoly sincs, ráadásul a fiú sebesült. Az esélyek így még tovább romlanak, ahhoz, hogy most kihúzzanak onnan. Szerteszét lőnék a kocsijukat, 3 méterre sem jutnának el.

- Én.. én.. ne haragudj! - kétségbeesve, fátyolos szemmel kért bocsánatot a lány. "Mekkora idióta vagyok, hogy nem hallgattam Newt-ra"
- Már késő. - dobta oda megvetően, szájhúzogatva a fiú az amúgy is riadt Prue-nak.
Mire feleszméltek volna, a sofőroldali ajtót a férfi már fel is tépte.
- Szállj ki, most! - üvöltött, mire a másik támadó már közvetlenül Newt arcába tolta a pisztolyt. - Te is öcskös! Nyomás!
Eleget tettek a támadóknak és felemelt kézzel másztak ki.

A férfi, aki a megtántorodott fiút tartotta sakkban, észrevette, hogy valami nem stimmel.  - Mi van veled, kölyök? - a hasán lévő kötésre bökött, amitől Newt felszisszent. -Hm.. Nézzétek meg a rakteret! - utasította a szélvédőnél álló embereket. Közben végigmérte a fiút és a közelebb hozott lányt is. -Csak ti ketten vagytok?! - a szőke fiú feltartott kézzel, rezzenéstelen arccal bámult rá, egy szót sem szólt - Ez igent jelent- gúnyos nevetése tompulva hallatszott ki a maszk alól. Intett ujjaival, majd alaposan tetőtől - talpig megmotozták mindkettőt.

Prue-nak eszébejutott a két ampulla. "Még szerencse, hogy nem találták meg."

- M a helyzet, találtatok valamit? - kiáltott a jármű hátulja felé.

- Ezt nézd meg a saját szemeddel Eddie! - fejét csóválva, tarkóját vakargatva lépett elő a pasas.

-Gyere és tartsd addig szemmel őket, megnézem. - a férfi elindult hátra, hogy lássa mi van ott.

Newt le sem vette szemét a fegyverről, amit rátartott a fickó, agya eközben a szökésen járt: "Meg kell lógnunk valahogy. Talán a megfelelő pillanatban sikerülhet."  - ahogy rápillantott Prue-ra,nyomban letett erről - "Túl rémült. Esélytelen. Biztos rátettem egy lapáttal a félelmére azzal, ahogy beszéltem.. Nem, ez valami más. Mintha attól félne, hogy megtalálnak nála valamit, de mit?"... "Inkább meghúzom magam, baja eshet, ha hülyeséget csinálok"

Míg ezen rágódott, egy véres, szakadt dzseki landolt az orra előtt, felismerte, az övé volt. "Végünk. Azt hiszik a VESZETT-TŐL vagyunk"

- Elviszünk benneteket a Parancsnokhoz, remélem erre van jó mesétek gyerekek! - köpte oda, mint kiderült, Eddie. - Lóduljatok! - mind a négy fegyveres közrefogásával terelték őket be a nagy festett üveges bejárati ajtón.

Árnyékzóna - (Newt) Where stories live. Discover now