XIX. Földalatt

933 66 13
                                    

Newt bátortalanul lépkedett be az ódon külsejű kastélyba. Meglepetésére nem az fogadta, amire számított. Sehol egy pókháló, vagy régi bútorzat, amit vastag por lepne, esetleg omladozó falak. Helyette bézs márványlap terült szét, ameddig a szem ellátott. Oldalvást egy széles kanyargós lépcső vezetett fel az emeletig. Makulátlan tisztasággal találta szembe magát, amit felettébb gyanúsnak vélt, főleg, hogy egy lelket sem látott, csak Sarah és Emma volt a helyiségben.

- Mi a baj? - Sarah a fiú félszegségét észrevéve intézte hozzá kérdését, ami a hatalmas térben enyhe visszhangot vert.

- Nem erre számítottam, ennyi. - zárta is le Newt a témát.

- Gyere. Megmutatom hol rakhatod rendbe magad, utána bemutatlak valakinek. - Emma negédes hangsúllyal, a fiú hátamögött szólalt meg, amire ő kétségbeejtő arckifejezéssel és apró bólintással válaszolt.

- Tudjuk, hogy félsz most, de el kell hinned, nem akarunk bántani. - tette Newt vállára a kezét Sarah.

A szőke fiú sebeit két ismeretlen férfi látta el, az egyik földszinti szobában, miután alaposan lezuhanyozott, amire nagyon régen nem volt lehetősége. Orvosi eszközök vették körül, az ágy amin elhelyezkedett, nem hatott tipikus betegágynak.
Fájt neki mindenhol, főleg a hasán lévő lyuk kezelésénél szorította össze fogait.

- Bocs kölyök, de muszáj fertőtleníteni. Viszont akárki is varrta össze, profi volt. Már belehaltál volna. - a vöröses hajú próbált kommunikálni a fiúval, akinek a gondolatai ezután Prue-ra terelődtek.

"Hol lehetsz Csillagszemű? Bár tudnám. Amint kiderül, mit akarnak, lelépek, nem érdekelnek...és megkeresem! "

- Mégis mi ez a hely ahol vagyok? - Newt próbálta kipuhatolni a két ápolótól, de ők félszemmel csak egymásra sandítottak. - Nem hallják?! Kérdeztem valamit? - itt már erélyesebben mordult rájuk, amire a két fickó felegyenesedett, felkészülve bármire.

- Higgadj le! Nemsokára jön valaki, aki választ ad! Mi nem lettünk felhatalmazva erre! - válaszolt a hosszú hajú, 40 év körüli férfi.

- Na én elhúzok innen! - ordította a fiú a képükbe, majd megindult az ajtó felé nagy lendülettel. A két férfi lefogta mindkét karját olyan erővel, amiből nem bírt szabadulni. - Engedjenek el!

- Maradj már! Mondtam, hogy... - a hosszú hajú nem fejezte be mondanivalóját, mikor hirtelen az ajtó felé kapta a fejét, ahogy a vöröses hajú és Newt is.

Egy alacsony, idős, őszhajú férfi jelenléte zavarta meg a dulakodást. Faragott botjára támasztotta magát. Tekintete szigorú volt, és épp elég, hogy a két férfi elengedje Newt-ot.

- Kövess! - a fiúra nézve mindössze ennyit mondott,olyan határozottsággal, amilyenre csak bólogatás volt a válasz és ellenkezés nélkül teljesítette a kérést.
Az öregember botja, lépkedésének ütemére visszhangozva koppant a márványpadlón, ahogy haladtak a folyosón. Falakon festmények felakasztva, melyet Newt végignézett, majd az egyiknél megállt, amiről egy nyugodt ábrázatú hölgy köszönt vissza.
Megfordult az öregember, elmosolyodva figyelte a fiút.

- Mona Lisa.

- Hogy? - Newt nem értette először mit mond az aggastyán.

- A festmény. Ő Mona Lisa. Évszázadokkal ezelőtt festette egy művész, Da Vinci. Ezt is sikerült megmentenünk. Erről majd később, itt a lift, szálljunk be.

Newt láthatóan kiakadt először is azon, hogy maradt meg épen ez a kép, utána azon, hogy számára észrevehetetlen módon a falból egy gépezet segítségével előtűnik egy lift.

- Bököttek. - óvatosan egyik lábát téve a másik után, beszállt a dobozba.

- Készen állsz arra, hogy megtudd mi folyik a Földünkön? - felnézett a fiúra, mivel ő kisebb volt nála.

- Igen. Ezt szeretném már rég. - határozott arckifejezés tűnt fel nála, majd a felvonó megindult. Lefelé. - Legalább megtudhatom a nevét? Mert
maga nem túl beszédes.

- Elég, ha Carlos-nak hívsz. Mindenki így szólít. Hm..megérkeztünk. - Newt úgy érezte, mintha a lift egy tapottat sem mozdult és máris itt vannak.

Ideges lett, vajon mi várja az ajtón túl ami lassan nyílni kezdett. Minden idegszálában remegett.
" Ezt nem hiszem el! Álmodok?"

Newt nem mert kilépni. Egy hatalmas hangárszerű létesítményben találta magát. Emberek, katonai egyenruhában sürögtek-forogtak, mások orvosi köpenyt viseltek és látszólag kísérleteztek egy-egy hosszú asztalnál és közben egy gigantikus méretű kivetítőt bámultak, amin számok és képek bukkantak fel.

- Izgis, igaz? - vigyorgott a kisöreg a jéggé dermedt fiúra. - Mélyen a föld alatt vagyunk. Itt senki nem talál ránk. Ide menjünk be, foglalj helyet.

Newt így is tett. Az asztalon egy akta fogadta, ami nagyon vaskos volt. ÁRNYÉKZÓNA-A5-NEWT/PATRICK WITHE. Ez állt a paksaméta borítóján.

- Ez meg...mi? - nem merte feltárni, mi is rejlik benne, miután meglátta az írást rajta. Pedig erre vágyott elsősorban. Kereste az összefüggést abban, amit Emma is mondott.

"Patrick? Így hívott Emma is. Én lennék? Nem! Nem lehet!"

- Lapozd fel, ez a te anyagod. Azért ilyen vastag, mert két szervezet eredményei és kutatási anyaga van benne. Az egyik az általad is ismert VESZETT. A másik pedig mi, az Árnyékzóna. Ez egy olyan....

- Tudok róla, - szakította félbe Carlos-t - akik foglyul ejtettek, ők beszéltek nekem erről. Valami szert belém oltottak mielőtt az Útvesztőbe dobtak, ezért gyógyultam meg. Gondolom meglepi, hogy ezt legalább tudom. - apró mosollyal nézett az öregúrra, aki látszólag meglepődött.

- Nos. Igen. Kukkants bele.

A szőke remegő kézzel kezdett neki a lapozgatásnak.
[Eredeti név: Patrick White]
[VESZETT általi: A5-ös alany, NEWT.]
[Származás: Nagy Britannia / Egyesült Királyság]
[Szülők: Charles White és Elizabeth White]

És olvasta, nézegette a képeket, analizálta a leírtakat. Akaratlanul is kicsordult a könny a szemeiből.

- Elvették az életemet!!! - Sírva üvöltötte tele a helységet. Ököllel verte az asztalt idegségében és közben csak egy szót hajtott- Miért?! Miért?! Miééééért??!!

- Jöjjenek! - kiabált ki az ajtón Carlos és már három katona ott is termett, igyekeztek lefogni a fiút, aki önkívületi állapotba került. Mikor már nem bírtak vele, egy injekciós tűt nyomtak a karjába, aminek tartalmától szép lassan elalélt.

- Mi legyen vele, Carlos? - kérdezte az egyik egyenruhás. Az öregúr tanácstalanná vált, majd hosszabb - rövidebb gondolkodás után kiadta a parancsot.

- Vigyétek a Kamrába és kötözzétek le. Elkezdjük a kiválasztást. Nincs több idő... Menet közben elmondjuk neki a továbbiakat....

Árnyékzóna - (Newt) Where stories live. Discover now