Backstage /Jachary ff. / BEFEJEZETT /

5.rész

Helyesírási hibákért előre is bocsi.

"Mi van, ha ő írta az üzenetet és csinálta a fotókat?"

Habár, belegondolva Demon hagyott volna jelet maga után. Mindig büszkén viselte, ha valakit tönkrett. Persze ez nem azt jelenti, hogy ő nem lehetett.

Jack szemszöge:

Nagyon aggódom Zach miatt. A tegnapi koncert óta nagyon furcsán viselkedik, pontosabban furcsábban mint egyébként.

Átlátok rajta. Valamit nem mond el. A show előtt láttam, hogy valakitől kapott egy üzenetet. Ki fogom deríteni, hogy kitől. Már ki is terveltem az egészet.

Miután megreggeliztünk, felmentünk a szobánkba.

- Zach, elkérhetem a telefonod? Megígértem Islanak, hogy írok neki de lemerült a telefonom- magyaráztam neki, és tulajdonképpen ez volt a terv. Lemerítem a telefonom, hogy elkérhessem az övét. Igen, hazudhattam volna, hogy lemerült, de nem tudok neki kamuzni.

- Miért nem teszed fel töltőre? - nézett rám értetlenül.
- Corbs lenyúlta- mondtam és hálát adtam az égnek, hogy tényleg így van. Erről egyébként leszokhatna, de most elnézzük neki.
- Tessék- nyújtotta felém a telefonját.
- Köszi- mondtam, miután elvettem tőle a készüléket.

Beléptem az üzenetekbe, és csak, hogy hihető legyen tényleg írtam a húgomnak, hogyha szeretne beszélgetni most ráérek.

Szemeimmel gyorsan végigolvastam, hogy kiktől kapott üzeneteket és meg is találtam, amit kerestem.

- Hát ez? - néztem rá barátomra.
- Micsoda? - kérdezett vissza.
- Üzenet Zach, üzenet.
- Jó, de melyik?
- Hát ez-fordítottam felé a telefonját.

Mikor meglátta, hogy melyikről beszélek, rögtön lesápadt.
- Miért nem mondtad el Baba? - kérdeztem csalódottan.

- Féltem, és még mindig félek- vallotta be a sírás határán.
- Hé, figyelj. Együtt megoldjuk, de úgy nem tudok segíteni, ha nem mondod- fúrtam a tekintetem az övébe, közben összekulcsoltam a kezünket.

Hirtelen megcsörrent Zachy telefonja.

Mindketten lefagytunk, majd egyszerre fújtuk ki a bent tartott levegőt, mikor megláttuk, hogy csak Isla az.

Most őszintén valld be, hogy egy ilyen üzenet után te is megijedtél volna, ha valaki felhív.

- Szia - köszöntünk neki.
- Mizu gerlepár? - kérdezte a húgom.
- Semmi különös- hazudtam.
- Láttátok a híreket?- ennek hallattán Zach szorított egyet az összekulcsolt ujjainkon, ebből következtettem arra, hogy Ő már látta.

- Én még nem. Miért? - kérdeztem gyanakvóan.
- Rólatok írnak.
- Isla, most lepődjek meg? Egy banda vagyunk, akiknek van hírneve. Az lenne szomorú, ha nem írnának rólunk- értetlenkedtem.

- Nem, rosszul értelmezted. Úgy értem Rólatok - emelte ki az utolsó szót, mire leesett, hogy kettőnkről beszél.
- Micsoda? - kérdeztem egy kicsivel magasabb hangon mint általában.
- Jól hallottad, az újságírók azt boncolgatják, hogy vajon együtt vagytok-e.

- Zach, te tudtad? - tudtam, hogy tudta. Túl csendben volt, máskor meg be nem áll a szája.
- Igen- motyogta.

- Nem akartál estleg szólni? És most ne gyere nekem azzal, hogy féltél, mert ez most nem csak rólad szól, nekem is jogom van tudni róla! - akadtam ki, szerintem jogosan. Mégis úgy érzem túl messzire mentem.
- Jack higgadj le! - szólt rám a testvérem.

- Ez kb. olyan, mintha egy bombának azt mondanád, hogy ne robbanj fel- válaszoltam még mindig idegesen.

- Figyelj rám! Még megoldhatjátok, ha most bejelentitek, hogy igen együtt vagytok. Manapság nagyon kevesen olvasnak híreket, én is csak onnan tudom, hogy anya mondta. Szóval tegyetek ki instagramra, vagy bárhova egy posztot amiben elmondjátok az igazat- mondta Isla.