19.rész

616 48 2
                                    

Helyesírási hibákért előre is bocsi.

"Bólintott, és innentől már az enyém volt az irányítás."

*Zach szemszöge*

Éreztem, hogy valaki felemeli a fejem, majd szembetaláltam magam egy gyönyörűszép szempárral.

- Baba, tudod milyen színű a szemem? - hallottam tompán Jack hangját. Bólintottam.
- Próbáld meg lemásolni a légzésem ritmusát- vont a mellkasára.

Az elején nagyon nehéz volt visszanyerni az irányítást a légzésem felett, de sokat segített rajta, hogy hallottam a szerelmem szívdobogását.

A látásom kitisztult, tisztán hallottam a hangokat. Ezekkel együtt az elmém is kitisztult, ennek hatására erős fájdalmat éreztem a hátamban, és az arcomon.

A könnyek maguktól folytak lefelé az arcomon, barátom pólóját áztatva.
- Shh, Zach. Nyugalom, már nem bánthat- suttogta a fülembe.

Karjaimat a teste köré fontam, és még jobban hozzábújtam.
Szirénázásra lettem figyelmes. Átnéztem Jack válla fölött. Láttam, ahogy Jonah lefogta John. Két rendőr jött be a házba.

- Johnson White, letartóztatom magát kiskorú zaklatásáért és bántalmazásáért- mondta komoran ez egyik, a másik pedig Danielt és Corbynt faggatta ki az eseményekről, látva, hogy én nem lennék válaszképes.

Fél órával később mind a kanapén ültünk, és csak gondolkoztunk az előbbi eseményeken.

Jack ölébe hajtottam a fejem, miközben még mindig szipogtam. Barátom a karomat simogatta, de tenyere néha ökölbe szorult.

- Még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt tette- motyogta maga elé Daniel.
- Annyi időn keresztül mindent megosztottunk vele és most.... - kereste Jonah a megfelelő szavakat.

- Most ő hajít bele a legnagyobb kupac szarba- fejezte be a mondatot Corbyn.
- Megölöm, esküszöm megölöm- zárta ökölbe a kezét a szerelmem.

Nyugtatásként összekulcsoltam az ujjainkat, mire magához húzott egy csókra. Felszisszentem a hátamba nyilaló fájdalomtól, mire Jack eltolt magától.

- Mid fáj? - nézett rám aggódóan.
- A hátam, de nem vészes- mondtam elhaló hangon, majd óvatosan felültem.

Mindegyik fiú kételkedve nézett rám, egy bólintással jeleztem, hogy "igen, biztosan jól vagyok".

- Asszem' ideje új menedzsert keresni- törte meg a csöndet Daniel hangja.
- De most hagyjuk, hogy a stúdió válasszon nekünk, nem mi keresünk az interneten- adtam meg a feltételeket, mert még mindig rettegtem, pedig Johnt már eltávolították a környezetünkből.

*Fél évvel később*

- Srácok! - kiáltotta el magát az új menedzserünk, Nick.
- Mondjad Nickelodeon- fordult felé Daniel.

- Jaj, de kis vicci micci ma valaki- forgatta meg a szemét, majd elnevette magát. - Egyébként, kéne menni, mert hát, eh hagyjuk már megszokták, hogy amióta én vagyok a menedzseretek folyton késtek.

- Amúgy ma nem is lenne interjú- nézett rá furán Jack.
- Micsoda? Nem péntek van? - érdeklődött meglepetten.

- Nem, mert szerda- mondta Jo.
- Hehe, jó tudni. Hát, akkor csövülök itt nálatok- dobálta le a cuccait.

Fél éve, hogy történt az az eset, amiről azóta szót sem ejtettünk. Mindegyikőnk próbálja azóta is felejteni, ami Nicknek hála, jól megy.

Nagyon bánjuk, hogy előbb nem találtuk meg őt. Egy 30-as éveiben járó férfi, mégis gyerekesebben viselkedik néha, mint mi.

Hat hónappal ezelőtt egy új szakasz kezdődött a mi, és a banda életében is.

Backstage /Jachary ff. / BEFEJEZETT /Where stories live. Discover now