Vörös és Zöld: Headcannons

Az esküvő

- Hermione, ülj már le, kikészítesz a járkálásoddal!

Hermione nagy nehezen leült, de pár pillanattal később megint felpattant és idegesen tördelve a kezeit még egyszer átnézte az esküvői menetrendet, ami előtte lebegett. Nem mintha nem tudta volna kívülről, de amikor ideges vagy izgatott volt, valamit muszáj volt olvasnia.

- Hermione - szólt rá a nőre még egyszer Lucy, aki a sminktükör előtt ült, és többnyire azt figyelte, hogy Fleur csodát művel a hajával.

- Jó, tudom, de... - kezdte Hermione, de az izgalom megint átvette felette az irányítást. - Istenem, férjhez mész! Tényleg férjhez mész!

- Úgy viselkedsz, mintha az elmúlt egy évben nem tudtad volna - nézett Lucy legjobb barátnőjére a tükörből.

- Akkor is, Lucy! Ez lesz az évszázad esküvője! Mindenki rád és Dracora kíváncsi!

- Én azt hittem, Harry és Ginny esküvője kapta meg ezt a címet. Tudod, Harry volt az, aki legyőzte Voldemortot...

- De ti vagytok a legendás szerelmespár! A varázsvilág...

- Ki ne mondd, különben kizavarlak és Ginny lesz az esküvői tanúm - fenyegetőzött Lucy, de közben mosolyogva figyelte Hermionét.

- Jó, rendben, nem mondom. - Hermione összetekerte a pergament és most az ujjai között kezdte gyűrögetni. - De attól még mindenki így ismer titeket.

- Kellett neked egy csapatnyi újságíró előtt kijelentened.

- Kész ish van - tett bele egy utolsó hajtűt Fleur Lucy elegánsan kusza kontyába, majd hátralépett és elégedetten szemlélte meg a művét. - Szerhintem ez a frhizurha tökéleteshen illik 'ozzád, Lucy. Épp olyan kaotikush, de mégish összeszedett, mint te.

- Köszi, Fleur. - Lucy megszokta már, hogy Fleur mindent kommentál, hiszen az évek alatt sem szokott le a csacsogásról, de hát így szerették.

- Most pedig megcsinálom a sminked - csapta össze a tenyerét Hermione.

- Maman! - rohant be hirtelen a két éves Victoire a sátorba és átölelte Fleur lábát. Kék szemei könnyektől csillogtak. - Teddy meghúzta a hajamat!

- Nem is igaz! - érkezett meg azonnal az említett, aki szokásos türkizkék hajával mindenhol kitűnt a tömegből. - Vicky előbb vette el a játékseprűmet!

- Legalább ezen a napon viselkedjetek, Teddy! - fordult meg Lucy a székkel. - Vagy szeretnéd, hogy szóljak a nagyinak?

- Nem, nem, jó leszek! - vágott riadt képet Teddy, de azért nem bírta ki, hogy ne szúrjon oda a durcás Victoire-nak: - Akkor is te kezdted.

- Teddy Remus Lupin! - állt meg a sátorajtóban karba tett kézzel egy eléggé haragos Ginny. - Mit mondtam neked arról, hogy hogyan bánunk a lányokkal?

- Nem bántjuk őket, akkor sem, ha ők kezdték - ismételte Teddy unottan.

- Akkor ezentúl ehhez tartsd magad. - Ginny ezután cinkosan elmosolyodott. - Ne aggódj, fedeztelek a nagyi előtt. Ha jól viselkedsz, elviszlek a nap végén egy körre a kviddicspályán, rendben?

- Imádlak, Ginny néni! - tört ki boldogan Teddy és Ginny nyakába vetette magát, aki felvette a négy éves fiút a karjaiba.

- Jól nézel ki, Lucy - kacsintott Ginny Lucyra. - A srácok nemsokára megérkeznek, anya meg odakint mindent kézben tart, szóval te csak készülődj, innentől mi intézzük.

- Köszönöm - bólintott hálásan Lucy, aztán hagyta, hogy Hermione kezelésbe vegye az arcát, míg Fleur kivitte a még mindig durcás kislányát.