Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután Mila elrohant percekig álltam még a tornaterem kellős közepén. Fel kellett fognom mindazt, ami történt és amit mondott.
- Szeret! – üvöltöttem ki hangosan.
Össze szedtem magam aztán haza mentem, természetesen otthon kiszúrták, hogy repülök a boldogságtól.
- Szóval tényleg együtt vagytok. – jelentette ki anyám boldogan.
A telefonom csipogása szakította meg a beszélgetést. Feltételeztem, hogy ő írt, felmentem.
Vanessa írt a kis csoportunkba, ami arra van, hogy a Milával kapcsolatos infók eljussanak tőle nekem és fordítva. Egy képet küldött. Mila egy nagyon ismerős fehér ruhában volt. Nem tudtam hova tenni. „ Ebben ment a rendezvényre." Írta hozzá. Ezután egész hétvégén nem hallottam felőle, írtam nem válaszolt, hívtam nem vette fel. Vanessa sem érte el. Aggódtam miatta,úgy éreztem baj van. Vasárnapig bírtam a tudatlanságot, oda mentem.
Csengettem, kopogtam de senki nem nyitott ajtót.Órákig csak ültem az autóban,vártam, hátha lesz valami mozgás, esetleg az apja jön megy.
--- Vanessa videó hívást kezdeményezett ---
- Szia.
- Shhh. Ne szólalj meg! Bármit látsz maradj csendben!
- Miii? Miért?
- Hallgass! – ezután megfordította a kamerát.
Annyira nem értettem mi történik, miért mutatja nekem a szobáját?! Mikor megláttam Milát, két pohárral a kezében. Rögtön észrevettem a lényeget. Ezért nem keresett. Az ajtóhoz érve folyamatosan nyomtam a csengőt.
- Vanessa ne! – hallottam bentről, de a zár már kattant is.
Azonnal nyitottam az ajtót. A lépcsőn álló lányhoz rohantam. Felszisszent, ahogy megöleltem.
- Rohadtul aggódtam miattad!
- Én most elmegyek. – motyogott Vanessa mögülem.
- Köszönöm, hogy szóltál!
- Nem kéne itt lenned, menj kérlek. Ha apám itt talál...
- Apádat megfojtom.
- Könyörgöm ne csinálj balhét! – tolt az ajtó felé.
- Nézz magadra! Tele vagy zúzódással! Hagyni fogom szerinted?! – őrült düh van bennem.
Csak kerüljön a szemem elé...nem teszi zsebre amit kapni fog.
- Ha szólsz neki szerinted jobb lesz? Majd abba hagyja gondolod?! – emelte fel a hangját – Ennél is jobban össze ver! Nem érsz vele mást.
- A mamádék?
- Több mint ezer kilométerre élnek...nem tudnak semmit. Ha tudnák már elvittek volna. Amit nem akarok. Itt akarok lenni a közeledben. Ha ennek ez is az ára!
Sírva ölelt át. Nem fogom hagyni, hogy tovább bántsa, ki kell találnom valamit. Sürgősen.
- Ezek ők. Menj fel! – lökött az emelet felé, ahogy meghallotta az autó hangját.
- Nem. Most mindenért megfizet.
- Könyörgöm menj fel! Nem tehetsz semmit! – a szemeiben láttam a félelmet.
Egyenesen a szobájáig taszigált.
- A szekrénybe. Buj be! Ne gyere ki bármit hallasz!
