Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel még Soma előtt ébredtem. Édesen aludt. Csak néztem és hallgattam nyugodt szuszogását. Az ébresztő első csipogására azonnal felébredt. Nyöszörögve dörzsölte a szemét.
- Te már ébren vagy?
- Épp az előbb ébredtem fel. - bújtam hozzá.
- Akkor jó, hozok kávét. Megisszuk aztán készülünk.
- Te vagy a legjobb. - pusziltam a mellkasára.
Míg ő lement elkészíteni a kávét én kihalásztam a felvenni kívánt ruhám.
- Meg is vagyok, parancsolj. - nyújtotta a bögrét.
- Van már ébren valaki?
Rágta a száját, biztos voltam benne, hogy valami történt lent.
- Anyám. - ült le - Beszélgetni akart.
- És? Beszéltetek?
- Nem, kihűlt volna a kávéd. - nézett rám azzal a mosollyal - Nee nézz így.
- Hogy?
- Ezzel a könyörgőssel. - tudtam miről van szó.
Beszélniük kell, nem mehetnek el úgy, hogy haragban vannak.
- Szeretlek. - mosolyogtam.
- Baby...nem akarom.
- Ne menjenek el haraggal. - ültem közelebb - Jót akartak, rossz megvalósítás volt, ez tény. A szándék viszont ...
- Igen, igazad van. - sóhajtott.
- Na menj. Addig felöltözöm.
Örültem, hogy sikerült meggyőzni. Hamar elkészültem majd a kávét szürcsölgetve vártam míg vissza ér.
- Egy perc és indulhatunk. - rongyolt be.
A kocsiban ülve kérdeztem csak rá, hogy mi volt az anyukájával.
- Megbeszéltük. Igazad volt, csak hirtelen reagáltam.
- Örülök, hogy ráébredtél.
- Mi lenne, ha ma mégsem mennénk be? Üssük el az időt a lakásban. - talán mégsem ment minden olyan jól.
- Nehezedre esik elfogadni, hogy elmennek igaz?
- Igen... - állt be a suli parkolóba - Túl jól ismersz. De ez így akkor sem tetszik. Elmennek egyik napról a másikra és adnak egy lakást, hogy eltűnjek az útból. - dühös volt - Hagyjanak csak itt egyedül.
Teljesen kiakadt.
- Én itt vagyok... Ha ez számít bármit is. - szálltam ki.
A fejemben zakatol az egyedül szó. A csengetés kizökkentett. Bementem Vanessa szinte a nyakamba ugrott.
- Úristen de jó, hogy újra itt vagy. - ölelt szorosan ami azért még eléggé fájt.
- Jó jó csak ne ilyen szorosan. - próbáltam szabadulni.
- Uu. Bocsi. - eresztett el.
Soma csak a második órára érkezett be. Azonnal beszélni akart velem, de a tanár bejött én pedig kerültem a nap nagy részében.
- Megint összevesztetek? - kérdezte Vanessa.
- Nem olyan vészes a dolog. Csak rosszul esett, hogy azt mondta egyedül van.
- Egyedül? Nem értem.
- A szülei elköltöznek.
- Mrs. Zeinsah jöjjön felelni ha ennyire beszélgetős kedvében van. - hívott ki Mr. Bunkó angol tanár.
- Ohh hogyne.
A felaladat fordítás volt. Simán le zavartam. Azt hitte kifog rajtam. Még szerencse, hogy angolból perfekt vagyok.
- Üljön le és ne kelljen szólnom a beszélgetés miatt! - véste be az ötöst.
Vanessa büszkén mosolygott rám.
- Ezt megmutattad csajszi.
Igyekeztem figyelni az órán de Soma tekintete égette a hátam.
