-Nagyon sajnálom...-hangját elnyeli a sötétség.
-M...mit?-kérdem megrökönyödve, alig-alig kiejtve a szavakat.
-Olyan piszok jól állt rajtad az a kávé foltos kötény...-válaszolja hatalmas vigyorral.
A helységben hirtelen vakító fény gyúl, összeszorít...
Sietős léptekkel szelem át a város utcáit. A sárga színben pompázó, kicsit régi, csukámnak nyoma veszett, helyette az utcai portól fénylő egyed néz vissza rám. Hajam csapzott fonásba bonyolítva lengedezik ide meg oda. Még szerencse, hogy a kissé szomorkás idő ellenére, egyeltalán nem szakad az ég.
Márcsak egy kicsit kell szaladnom, így sebességet váltók. A kávézó barátságos ajtaján egy férfi sétál ki, aki látva engem elmosolyodik, majd megtartja az ajtót, hogy egyensen célba érjek.
Egy mosollyal köszönöm meg segítségét, berohanok. A pultnál egy idősebb pár töpreng, mégis mit válasszanak. Amint látom mindenki elvan foglalva így hátra settenkedve leteszem cuccaim, majd magamra kapom a köntösöm.
- MAZE!- hallom meg felharsogva nevem- Késtél!- mered rám szigorúan Hyuna a pultra támaszkodva.
Fejem behúzom, mint egy teknősbéka, így próbálok védekezni.
- Sajnálom...- dörmögöm.
- Mindig sajnálod....- vonja fel a szemöldökét frusztráltan.
- Mert mindig tényleg sajnálom....-mosolyodom el félénken.
Hyuna továbbra is tartja a szigorú szemkontaktust, de látva, hogy mennyire hatással van rám fenevet.
- Köszönöm...- engedem le vállaim, kibújva páncélomból- Többet nem fordul elő!-hizelgek.
- Ohh...- legyint - Dehogy nem! - kacsint rám egy széles mosollyal.Megfordulva, megpaskolja vállam és egyenesen a pulthoz igyekszik kiszolgálni néhány vásárlót.
Elmosolyodom.
Hyuna igazán kedves. Ő volt az aki betanított még annak idején.Türelmes és elnéző volt. Iszonyatosan sokat bénáztam.Egy szinte, mondhatni, egyszerű lány, aki nagyon sok mindenen ment keresztül. Barna haja, finoman terül el vékonyka hátán. Szemei, az élet adta nehézségek ellenére is mindig ragyognak. Jeollaban tanult és élt egy kiválló életet, boldog párkapcsolattal együtt.Modellkedni szerett volna.Aztán élete szerelme csak egyik napról a másikra, kisétált az életéből. Most meg itt van. Szöulban.Egy kávézó tulajdonosa.Kávékat készít és szolgál fel. Szinte belengi az egész helységet.Látszólag túltette magát.
Látszólag.
Felkapom a tálcát majd megindulok az asztalkák felé. Összeszedem a csészéket, eldobom a papírokat, tálcára helyezem a sütis tányérokat. Letörlöm az asztalt és megfordulok. Háttal nekem, Jiwoo áll aki ma haját szoros copfban hordja. Nem vagyunk a legjobb barátnők, sőt, gyakran balhét csapunk a csendes kis kávézóban. Valakivel hevesen beszélget. Jobbik esetben ez az egész nem is érdekelne, viszont a hang ami tömören válaszolgat Jiwoo kérdéseire nagyon ismerős.A tálcát magam előtt tartva, próbálok láthatatlan módba váltani. Amint a pult felé sétáltok, meg-meg állok egy asztalkánál, teszem megam, hogy tényleg dolgozom.
Átfordulok a harmadik asztalhoz is tökéletesen látom,hogy Jiwoo kivel is beszélget.
Testemen hirtelen melegség fut át és úgy érezem majd felfő az agyvízem.
"Mit keres itt ez a piperkőc?Hát nincs jobb dolga?
Idegesen szedem fel az asztalról a szalvetát.A tálcára dobom.
"Jiwoonak dolgoznia kellene....mégis mért pont vele beszélget?"
Fejem oldalra biccentve sandítok a beszélgető emberkék felé.
"Mért állna egyeltalán szóba Jiwooval?"
Szemöldököm felvonva, egyre jobban motoszkálok az asztalon, noha fogalmam sincs mi után.Nem bánnam, ha olyan akadna már a kezembe amit könnyedén Jiwoo fejéhez tudok vágni.
-Hmmm.....-mormolom továbbra is rájuk figyelve.
A következő percben egy tárgyat érzek a kezeim alatt és tapogatni kezdem azt.Mire rájönnék arra mi is az a bizonyos tárgy, a heves tapogatozásommal és figyelmetlenségemmel egyenesen a padlóra számüzőm az ismeretlen testet.
Ijedten kapom fejem oda, a hangos csörömpölésre. Jaj ne, már megint egy csésze.
- Maze?- hallom meg nevem mire felkapom a fejem.
Jiwoo és a drága beszélgető partnere rám mered. Természetesen az illető önelégült mosolyt küld felém, miközben pajkosan felfonja a szemöldökét amolyan "Na most mi lesz?" stílusban.Legszívesebben a falra másznék tőle.Nem hord szájmaszkot se szemüveget. Fekete sapka díszeleg fején mint mindig, ma kissé világosabb színű ruhákat hord a megszokotthoz képest.Pimasz magatartásától és izzó, határozott szemeitől kiráz a hideg.
Idegességemben csak tágra nyilt szemekkel bámulom őket, majd amikor arcomat elkezdi belepni a vörös köd, lebukom az asztal alá, egyenesen a darbokra tört csésze fölé.
Egy időben megírt, gyors rész. Későre jár már. Huha...talán aludnom kellene.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
