Metanoia //Min Yoongi FF//

I DO what I want

Gőzölgő menta és zöld tea keverékembe kortyolok. Kissé igencsak forró a folyadék, ezért a következő kortyom már egy alaposabb fújogatás után történik.
Jungkook és Taehyung a nappaliban nagy lármát csapva videójátékoznak. Jimin a mellettem lévő bárszéken üldögél, kezében egy tablettel, ő is teát kortyolgat, miközben ráérősen keresgél valamit az okos készüléken. Jin mint álltalában vacsorát készíti, azon panaszkodik, hogy már megint elfogyott a soja szósz. Yoongi velem szemben, a pultra könyököl, miközben Sojut kortyolgat és a többiekkel beszélget.

-Maze...-szólít meg Jimin kedvesen- Mondd csak, nem tartasz attól, hogy 7 sráccal élsz egy lakásban?

-Úgyan már...-fordul Jin felénk, kezében egy fakanállal-Nem mintha olyan veszélyes emberek lennénk!

-Márpedig azok vagyunk!-húzza meg üvegét Yoongi-Félned kellene!-biccent felém mutatóujjával.

-Dehogy!-nevet fel Jimin jobb kezével játékosan megpaskolja combomat.

-Sosem engedném, hogy ezek az idióták bántsanak!-teszi hozzá Jin majd odateszi a tésztát főni.

-Ohh igen...-horkant fel Yoongi- Egy ujjal sem érnék hozzád!

Szavai vízhangként csengenek le újra és újra vágytól és érzelmektől lepel alá borított fejemben, miközben a hatalmas, kivilágíttótt tükrök előtt lévő sminkes asztalra ültet. Ajkaink táncot járnak, egy percre sem vállnak el egymástól, az elfojtott vágyaink fékezhetetlenek. Kezei derekamról combomra siklanak, majd ajkai is követik az, egyenesen a nyakamra tévedve. Ajkai puhák és édesek, ugyanakkor úgy érzem ahol hozzám ér égető nyomot hagy testemen. Hátra biccentve fejem engedem, hogy alaposan felfedezze az érzékeny pontjaimat. Duzzadt ajkaim szétnyílnak s hazudnék ha azt mondanám, nem élvezem minden egyes pillanatát. Kezei egyre csak fennebb és fennebb vándorolnak, mígnem a ruhám alá nem férkőznek. Amikor végre fogai közé veszi vékony bőröm, s nyomot hagy maga után felszisszenek. A fiú kihasználva gyenge pillanatom, teljesen ruhám alá kerekedik.

Hideg kezei visszarángatnak a valóságába. Jeges vízként hatnak rám, beindítják vészcsengőm.Hirtelen gondolattól vezérelve, kezeimet a mellkasára helyezve, egy határozott mozdulattal, teljes erőmből, ami megmaradt, eltolom magamtól.

Hátra tántorodik .Mellkasa hevesen emelkedik. Haja szanaszét áll, ajkai vörösek és duzzadtak.

Egek mennyire vonzó.

Legelőször vágytól ködös szemek néznek rám majd azok kérdő, aztán dühtől ittas szemekre váltanak.

Tekintetétől a hideg futkos a hátamon.

Lehúzom ruhám majd összezárom lábaim, karjaimmal átölelve felhevült testem.

Érintései hiányától, üresnek érzem magam, fázom és kissé elveszetnek is érzem magam.

Yoongi mély levegő után kap és frusztráltan hajába túr. Ráerőss léptekkel indul el a helységben.

Dühös.

Hát persze, hogy az. Én is dühös vagyok magamra. Mégis miért tettem ezt? Erre vágyom már azóta, hogy besétált a kávézóba. Titkon minden egyes alkalomkor amikor lekezelően, undorítóan bánt velem, akkor is ezt akartam. Mi ütött belém!?

Yoongi léptei egyre durvábbak lesznek. Már úgy érzem, ha nem hagyja abba felrobban.

Egy adott ponton egy nagy fordulatot vesz, egyenesen felém lépdelve, majd két keze közé fogva, megtámaszkodik az asztalon amin ülök, hajszálnyi távolságra tőlem. Kissé meghajolva, szemeink egy magasságba szituálodnak, ezért kénytelen vagyok eltekinteni, mielőtt arcom még ennél is jobban eltorzulna.