Metanoia //Min Yoongi FF//

I can take you places you ain't never been before

  Szemeim kipattanak.

Az első amit felfogok a környezetemből az a szoba. Még mindig ugyan abban a szobában ébredem. Kopogtatás üti meg újra fülem, s ekkor beugrik, egy álom kép. Az imént történteket mind csakis álmodtam. Nincs Jimin aki vacsorával és meleg öleléssel vár haza. Yoongi nem a főnököm aki megpróbál elcsábítani és megfektetni. Mindez csak egy álom volt. Vagy mondhatnánk úgy is, hogy szívem mélyén szunnyadó titkos vágyam?
Az újabb kopogás kiráz az álomvilág küszöbéből és összeköt a valósággal. Felülök és megmozgatom elernyedt végtagjaimat. Mire mondanám, hogy "Tessék" , egy fej máris bekukucskál. A fiú széles mosollyal üdvözöl és udvariasan bejövetelt kér magának, amit persze egy biccentéssel meg is adok. Belép a szobába, becsukja maga után az ajtót majd az ágyamhoz lépdel és leül velem szembe.
- Hogy vagy?- kérdi kissé félénken.
- Megvagyok...- préselem össze ajkaim, egyfajta köztes érzést sugallva. Mindazok után ami történt, talán megengedhetem magamnak, hogy ne legyek a legjobban. Nem a világ vége jött el, csupán csak minden szétesésnek és bomlásnak indult körülöttem az a bizonyos játék est óta.
Jimin teljes mértékben ignorál s mondhatni már undorodik is tőlem. Sosem tartózkodik egy helységben velem, messziről elkerül, létezésemről sem vesz tudomást. Sokszor megpróbáltam már legalább egy pár, kosza szót váltani vele, de mind hiába.
Yoonginál viszont fordul a kocka. Folyton a társaságom keresi, közeledni próbál, beszélgetni, egy pár szót váltani velem vagy legalább csak a közelemben lenni. Természetesen mindezt Yoongi módra teszi, óvatosan és titokzatosan, ridegen és szinte már érzéstelenül. Mindez annyira felidegesít és taszít, hogy ez estben én vagyok az aki nem vesz tudomást a fiú létezéséről és ignorálja a próbálkozásait.
A két fiú pedig folytonos harcban áll egymással, megállíthatatlanok. Ez a szerelmi háromszög pedig egyre csak rosszabb lesz akkor, amikor valahogy, véletlenül mind a hárman összefutunk. Teljes káosz, ami már lassan 3 hete folyik.
- Hogy aludtál?- teszi fel az újabb kérdést.
- Ammm...- köszörülöm meg torkom, az álmomra gondolva - Jól...- tűrök egy kosza hajtincset fülem mögé.
Taehyung igazán rendes, hogy bejött megnézni ha minden rendben van-e velem. Az utóbbi hetekben gyakran tette ezt, de nem csak ő. A többi fiú is próbált minél nagyonb támaszt nyújtani mind a hármunk számára, kisebb nagyobb sikerekkel.
Taehyung-al néma csendben, egymás kezét szorongatjuk, egy idő után pedig kialakul egyfajta játék ujjaink között. Mindennek terapeutikus hatása van, teljesen megnyugszom, ez idő alatt nem is azon agyalok ami történt és ami jelenleg van.
- Maze...-szólít meg végül, megtörve a csendet-Figyelj, tudom, hogy az elmúlt hetekben nem voltál a legjobb formában. Biztosan nagyon sok minden zajlik most le benned. Nem lehet egyszerű ez neked, ráadásul még el sem mehetsz tőlünk...- simít  zavartan tarkójára - A lényeg...- rázza meg fejét - Hogy szerintem itt az ideje véget vetni ennek az egésznek! Nem bírom már a búskomor kis szép arcod bámulni.- kezeim után nyúl, megfogja azokat majd felpillant - Elviszlek valahova!- jelenti ki egy hatalmas mosoly kiséretében.
Szemeim tágra nyílnak, állam szinte a földet verdesi.
- Hogy mi?- hűlledezem - Elviszel innen?-kérdem nagyokat pislogva.
- El!- jelenti ki határozottan- Elviszlek egy olyan helyre, ahol még sosem jártál!-húzza pimasz mosolyra ajkait.
- Taehyung...ez komoly?- kuncogok-Ahol még sosem jártam? Yoongi hálószobája?- cukkolom hitetlenül, hisz eddig csak egyszer tehettem ki a lábam a lakásból, a klubba.
- Nem!- veti hátra fejét, kosza haja követve azt- Ott még én is ritkán járok!- nevet előre hajolva - Maze, ez komoly. Nem szeretnéd?- biccenti oldalra kivancsian fejét, mitől egészen gyerekesnek tűnik. Édes egy teremtmény.
- Dehogy nem!- rázom fejem szaporán-Már hogyne szeretném!-nevetek fel.
-Uha...-fujja ki a levegőt-Már azt hittem ezzel csak rontok a helyzeten...-kuncog.
-Köszönöm!-szorítom meg kezeit-Ajjj, Taehyung!Nagyon köszönöm!-borulok végül karjaiba, amint a boldogságom szintje a plafont verdesi.
Már több mint egy hónapja nem jártam a rezidencián kívűl, s akkor is egy iszonyatosan kellemetlen élmény volt, hála Yoonginak. A hír miszerint elhagyhatom végre ezt a házat, ami az aranyozott kalitkámat jelenti, teljesen feltölt boldogsággal.
- Oké, oké.-kapkod levegő után a fiú, de azért derekam átkarolva ő is megszorongat.
- Hova megyünk?-kérdem elhajolva tőle, teljesen felpörögve- Mikor megyünk?Mit fogunk csinálni? A többiek tudnak erről?-záporozom kérdések sokaságával.
- Egyszerre csak egy kérdést!-nevet-Összezavarsz.- simít halántékára.
- Bocsánat...-húzom el ajkaim- Én csak...
- Nem kell bocsánatot kérned.-simít combomra- Mindezt érted teszem. Nagyon örülök annak, hogy ennyire díjazod az ötletet!-paskolja meg említett testrészem.- A kérdéseidre válaszolva pedig; Egy másik városba megyünk, a biztonságunk érdekében; holnap hajnalban indulunk még mielőtt a srácok felébrednének; Azt csinálunk amihez csak kedved támad és végül ezekből következtethetsz, hogy  nem...a fiúk erről nem tudnak!-húzza el ajkát.
- Ohh...-hangom egy oktávnyit esik.
- De ez egyetalán nem baj!-nyugtat meg azonnal- Ők ezt úgy sem értenék és így legalább egy teljes nyugodt napunk lesz, távol ezektől a féleszűektől!
Taehyungnak sikerül újra megnevetettni, lelket öltenie belém, felpezsdítenie az életem. Fogalmam sincs mivel érdemeltem ezt ki tőle, de nagyon hálás vagyok érte.
- Már alig várom!-jelentem ki lelkesen a fiúnak, egy fülig érő mosollyal.
-Na és még én!-csatlakozik Taehyung is a mosolygos énemhez- Úgy érzem, egy feledhetetlen napban lesz részünk!
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
•
Hello mindenkinek! Lassan 2 hete nem volt rész, most meg egy ilyen rövid, akció nélküli valamivel szúrom ki a szemetek! :((
Sajnálom, hogy eltűntem de nagyon sok dolgom volt; többek között meglett a jogsim (fele 😂🔫) most már nincs sok hátra és meglesz egészében!(reménykedem). A következő részben viszont felpezsdülnek a dolgok!Legyetek készenlétben!😏🥳
Csoport: hollyavovadoo🥑