𝐓𝐡𝐞 𝐔𝐧𝐭𝐨𝐮𝐜𝐡𝐚𝐛𝐥𝐞 |✅

35.rész✴️

Jimin szemszöge :

Már egy ideje gondolkodtam a munkakeresésen, mivel nem szeretnék csak Jungkooktól függeni. Persze hogy jó érzés mikor megvesz nekem bármit amit csak szeretnék, emellett ő biztosítja a lakhatásom. Ez mind pénz. Méghozzá eléggé sok hogyha abba is belegondolok, hogy a  gyűrűm mennyibe is fájt neki. Ezért szeretnék és fogok is dolgozni, hogy ha legalább egy kicsit is, de megszabadítsam egy kevés fölösleges tehertől.

- Hát nem. - és ezzel a lendülettel meztelen szerelmem vissza is caplat szobánkba. Én csak egy gondterhelt sóhajtás kíséretében veszem vissza ölembe a gépet, majd újabb keresgélésbe kezdek. Találtam egy pár érdekeset. Az egyik egy egész közeli kis kávézóban van, van egy óvodai kisegítő, egy könyvtáros és egy vegyesboltba eladót kereső ajánlat. Azért lett volna jó, ja Kook nem viharzik el és egyet értett volna velem, mert akkor segithetett volna választani. Akkor megkérdezem Taet.

- Igen tessék? - hallom meg Suga mély hangját a vonal túlsó feléről. Már lassan másfél hete vannak együtt, egy lakásban és még nem halottam hogy meg akarja ölni barátomat, úgyhogy egész jól haladnak. Azt hiszem.
- Szia! Jimin vagyok, Tae otthon van? - olyan érzésem támad, mintha egy kisfiu lennék aki a barátját szeretné elkérni a szüleitől.
- Miért? - imádom, hogy ennyire megbízik bennem.
- Mert szeretnék neki mutatni valamit.
- Aha. Mégis mit?
- Az nem rád tartozik.
- Valóban? Nem is tudom, hogy...
- Szia Jimiiiiiiin! - hallom meg végre Tae hangját, a kínos beszélgetést végre megszakitva. Már azt hittem, hogy Suga a telefonon keresztül fog megverni.

- Hova készülsz? - rögtön hátra fordulok, ahogy meghallom az ismerős hangot. Jungkook egy fehér pólót és egy szürke melegítő nadrágot vett magára, úgy támaszkodott a falhoz. Szemöldökét össze ráncolta és szemeiben egy kis dühöt véltem felfedezni. Még gyorsan bekötöttem a bal cipőmet, majd felegyenesedve fordultam felé.

- Taehyunghoz megyek megmutatni neki azokat az állásokat amiket találtam, mivel te képtelen vagy erre. - gyorsan magamra kaptam még a farmerdzsekimet, majd válaszra sem méltatva mentem ki a bejárati ajtón.

Mivel nem laktak túl messze, nem kellett senkinek sem szólnom hogy vigyen el. Mivel nem nagyon vagyok még tisztában azzal, hogy itt fent mik is pontosan a szabályok, gyalog megyek. Jungkook beszélt nekem buszról meg valami villamosról, de mivel még beszélgetni is alig volt időnk nemrégiben, nem tudta megmutatni ezeket.

Meg álltam a zebránál és vártam, hogy a kis piros kéz végre zöldre váltson. Addig lassan végig járattam szemem az utcán. Most, így augusztus végén ahhoz képest elég hűvös az idő. Ezért is vettem fel kabátomat. Kíváncsi vagyok hogy Jungkook mégis mit csinál most. Biztos örül hogy végre megint a munkájával foglalkozhat helyettem.

Mikor oda érek a nagy emeletes ház elé, megcsörgetem Taet, hogy hogyan kell bemenni. Szerencsére nem kell sokat szenvednem, mivel drága barátom lejön elém. Egy hatalmas öleléssel akar üdvözölni amit kissé feszengve, de viszonzok. Hiába hogy már egyre jobban viselem el a testi kontaktusokat, lehetne még gyakorolni. Erről eszembe jut Namjoon hyung ölelése, amikor bemutatkozott nekem. Annyira le voltam akkor sokkolódva, hogy időm sem volt felfogni a történéseket. De nem bánom, mivel így nem üldöztem el egy nagyon kedves embert az életemből.

- Add csak ide a kabátot, felakasztom. - hallom meg Tae hangját, majd azt ahogy elkezdi rólam lefeszegetni az anyagot. Én csak egy mosoly kíséretében vettem le magamról majd adtam a házigazda kezébe. Egy nagy fekete koponyás póló takarja nyurga testét és egy cicás mamusz van lábán. Legalább ez megmaradt.

- Halihó! - lépek be egy nagy mosollyal kis nappalijukba, de szinte azonnal le is hervad arcomról. Jungkook és Suga egymás mellett ülve néznek engem. Suga egy aprót biccent üdvözlés gyanánt, de Jungkook már más tészta. Idegesen pattan fel helyéről, majd csuklómat megfogva kezd el húzni valamerre. Én csak idegesen szólitgatom, hogy eresszen el és hogy hagyjon békén, de nem nagyon érdekli álláspontom.

Belök egy szobába, majd maga után kulcsra zárja az ajtót is. Én csak állok ott mint egy darab szerencsétlenség és várom, hogy mégis mit akar kihozni a helyzetből.
- Ez mégis mi volt? - tette fel nagyonis értelmes mondatát. Én pedig ebben a percben döntöttem úgy, hogy néma leszek.
- Jimin, azt kérdeztem hogy mégis mi a jó büdös lófaszt csináltál? - lett egyre ingerültebb. Láttam rajta hogy nagyon türtőztetnie kell magát, így csak ártatlan tekintettel néztem sötét iriszeibe, melyekben érdekes csillogást véltem felfedezni.

- Oh szóval nem beszélsz? - jött hozzám közelebb - Akkor lehet, el kéne érnem hogy megszólalj, cicus? - rántott magához derekamnál fogva. Én csak meglepetten figyeltem arcát, amely már egyáltalán nem dühöt sugárzott. Hanem valami teljesen mást.

Addig addig lépkedtünk hátra, míg fenekem egy kemény tárgyhoz nem ért. Közben Kook nyakamra hajolt és puha ajkaival próbált "szóra bírni". Egy darabig még úgy ahogy tűrtem, de egy erősebb szívásánál egy akkorát nyögtem, hogy szerintem még a két utcányira lévő házakban is hallhatták.

- Nem is telt olyan sok időbe. - kuncogott hallójáratom mellett. Én csak vöröslő fejjel ütöttem mellkasába. Egy darabig mozdulatlanul álltunk, ő a kezeit derekamra vezetve. Mikor felemeltem fejem, azonnal találkoztam fürkésző tekintetével. Lábujjhegyre állva pusziltam szájára, ami mosolygásra késztette.

Csókunk egy idő után eléggé szenvedélyesre váltott, így Jungkook még jobban hozzám simult. Én pedig a mögöttem lévő ismeretlen tárgyhoz.

Szerintem nem fogunk mi olyan hamar kimenni innen...

~dark0997 💜