Másvilág [Kuroo X Reader] ✔️

13.fejezet: Barát Szava

[Reader]

-Mm...

A hajnali órákban nyithattam ki a szemeimet. Még elég sötét volt, így nem sokat láthattam abból, ami körülvett, de azt még enélkül is tudtam, hogy nem teljesen az ágyamon fekszem.
Tekintetemet lassan feljebb emeltem fejemmel együtt, mire egy alvó Kurooval találkoztam.
Teljesen nyugodt volt az arca, s talán meg mertem volna esküdni rá, hogy most még nyugodtabb, mint múltkor.
Arcomat ellepte a pír, a tudattól pedig, hogy konkrétan rajta feküdtem egész végig, hevesen kezdett verni a szívem, s hogy leállítsam ezt inkább gyorsan leszálltam róla.

"Úristenúristenúristen..."-Temettem arcomat kezeim közé és éreztem, hogy az egész fejem lángol. "Ezt... Ezt mégegyyzer soha..."

Kilestem az ablakon, s úgy döntöttem, elmegyek sétálni egyet. Pontosabban nem is akárhová megyek, hanem Irishez, akivel mindig meg tudom beszélni az ilyen dolgokat.
Kevesebb, mint harminc perc alatt eljutottam hozzá, s nem gondolva arra, hogy ő még ilyenkor javában alszik, mint az emberek legnagyobb százaléka, bekopogtam a házába.

-Ki a.... Az?!-Hallottam meg bentről foszlányokat, majd fél perc múlva már ki is nyitotta az ajtót. Meglepetten húzta fel szemöldökeit, álmos tekintete pedig mintha felélénkült volna-[Név]? Te mit keresel itt?

-B... Beszélnünk kellene.-Dadogtam pírrak az arcomon, mire mindent tudóan elvigyorodott, megfogta az egyik karomat és behúzott magához. Leültetett a nappalijában levő székre, és az azzal nemben állóba elhelyezkedve várta szavaimat.

-Ki vele! Lefeküdtetek?!-Vigyorgott mint a vadalma. "Ennek mi baja van?"

-MI?! NEM! Csak...-Sóhajtottam paprika fejjel-Tegnap elmondtam neki mindent. Aztán... Átölelt, és...

-És??

-Többször is... Homlokon puszilt..-Rögtön,miután ezt kimondtam Iris ujjongva ugrott fel a székből, és csillogó szemekkel kiáltozni kezdett, amíg meg nem dobtam egy közelben levő párnával-HÉ! Ne kiabálj már, vannak akik aludnak!

-Jó, de végre történt valami köztetek! Én azóta szurkolok nektek, mióta megláttuk és összenéztetek.

-Nagyon unatkozhatsz.-Forgattam szemeimet-De te is tudod jól, hogy ilyet nem szabad többször engednem neki.

-Haaa? Miért?

-Ne játszd a hülyét, légyszí...-Mosolyodtam el picit szomorkásan-Ő is és én is másik világba lettünk teremtve. Ha lenne ebből valami, a vége úgyis csak katasztrófa lenne.

-De addig miért ne élveznéd ki, amíg vele lehetsz?-Tette csípőre kezeit, majd bólogatni kezdett-De legalább belátod magadnak. Azt hittem már, hogy nekem kell rávilágítanom téged.

-Hmm? Mármint mire?

-Hogy szerelmes vagy belé.

-...-Elfordítottam a fejemet. Ujjaimmal erősen kezdtem gyűrni a pólóm szélét, miközben gondolataimban kerestem a válaszom, erre az igen csak "egyszerű" mondatra.

-Figyelj [Név], kevés ideje ismered, de amióta csak megláttad, sokkal boldogabb vagy, mint azelőtt. Hidd el nekem, hogy ezt a fiút a sors hozta ide! Ne szalaszd el, különben életed végéig bánni fogod. Biztos vagyok benne, hogy róla álmodsz nap mint nap.

Lassan felálltam a székről, és még egyszer Iris felé fordultam.

-Nem mintha olyan érdekesek lennének azok az álmok. Majd még.. Gondolkodok azon, amit mondtál. Egyébként tegnap találkoztunk egy Manegurral.

A lány szeme egy pillanat alatt lesz kétszer akkora, és idegesen túr a hajába.-Picsába...Elmerészkedtek idáig? Mit akartak? Ki sérült meg?

-Azt mondta, hogyha nem adjuk át Kurooékat nekik, holnap eljönnek ide mészárolni. A mai gyűlésen fog eldöni minden. Az egyik újonc sérült meg kissé, de nem vészes.

-Hál' istennek...Jókor mondod. Akkor ott találkozunk.

Bólintottam, majd odaléptem hozzá, és rövid ideig megöleltem őt, amit rögtön viszonzott.
Kiléptem az ajtóján, és ottohonon felé vettem az irányt.