Másvilág [Kuroo X Reader] ✔️

26.fejezet: Szeretlek, Tudod?

/Ugh emberek, hamarosan elérünk a végéhez a sztorinak. :o Mindenesetre köszönöm az eddigi voteokat és kommenteket, remélem tetszik a sztori~/

[Reader]

-Holnap korán reggel indulunk a boszorkányokhoz. Takero belehalt a mellkasába ért nyíltól, nem tudom hogy ki lőtte le, de büszke vagyok rá.-Mosolyodtam el halványan miközben végignéztem társaimon.-Már csak fél napnyira vagyunk a varázslók földjétől, szóval utunk hamarosan befejeződik.

Az utolsó mondaton kissé keserűbb hangsúllyal eresztettem ki számon, mint ahogy azt akartam, s ezt Kuroo is észrevette, és felemelte egyik szemöldökét, kérdő tekintettel. Nem figyeltem rá, hiszen nem igazán szerettem volna most erről beszélni, ezért inkább elmentem a kis sátramba, amit időközben felszereltem. De a tervem,hogy ezt a témát elhagyom a mai napra, sikertelennek bizonyult, a barna szemek újból megtaláltak rövid idővel azután, hogy leültem ágyamra. 

-Mi a baj?-Tért egyből a tárgyra, s leült mellém. Megingattam fejemet jelezve, hogy nincs semmi sem, de nem adta fel.-Ne hazudj nekem, mondd el.

Sóhajtottam, hiszen gondoltam hogy észre fogja venni, hogy hazudtam. 

-Hamarosan eljutunk hozzájuk.-Motyogtam mire közelebb hajolt hozzám.

-És?

-El kell majd búcsúznunk...-S ahogy ezt kimondtam, könnyeim újból beleptém szemeimet, mire Kuroo arcomra helyezte kezét, és összeillesztette homlokunkat.-Nem...Szeretném ezt. Olyan kevés ideje jöttem rá, hogy...Szeretlek..

Elmosolyodott, s puszit adott arcomra-Én is szeretlek. 

-Tudom önző kérés lenne,de...-Mélyen a szemeibe néztem, könyörgően-Nem tudnátok valahogyan itt maradni?

-Te is tudod jól, hogy ez lehetetlen.-Suttogta ajkaimra, majd lágy csókot hintett rájuk, melyet azonnal viszonoztam, miközben könnyeim megeredtek. A fiú ujjaival törölte le sós cseppjeimet.-Előbb kellett volna elmondanom neked, de nem mertem. Élvezzük ki a megmaradt időnket, rendben?

Szomorúan elmosolyodtam, s bólintottam egyet. Kuroo felállt az ágyról, és egyik kezét kinyújtotta, hogy sajátomat az ő tenyerébe csúsztassam, ami meg is történt. Kiosontunk a sátorból, és mentem arra,amerre húzott maga után, mégha kicsit sötét is volt, hiszen bíztam benne.

-Hova megyünk?-Vontam kérdőre mikor már bő tíz perce járhattuk az erdőket, s pont miután megkérdeztem, megálltunk. Egy gyönyörű vízeséshez értünk, melynek vize egy gyönyörű tóba folyik össze, a körülvevő bokroktól és kövektől pedig aligha látni valamit, mintha csak egy titok lenne. -Wow...

-Tegnap este találtam. Rögtön arra gondoltam, hogy mikor visszaszerezlek, megmutatom neked.-Vakargatta meg vigyorogva tarkóját, mire arcon pusziltam.

-Tudod, nem gondoltam volna, hogy romantikus alkat vagy. Az ábrázatod inkább hasonlít egy rosszfiúéhoz.

-Hah, milyen kemény szavak egy farkaslánytól.-Kacsintott egyet, majd kissé félrenézett. A kicsinyke fénytől még éppen el tudtam kapni a halvány pírt az arcán-Na meg, eddig nem is akartam romantikus lenni. De ezt váltod ki belőlem.

Szavaitól legalább annyira elpirultam, mint ő. Percek múlva már mindketten egy-egy kényelmesebb kövön helyezkedtünk el, és a lassan felkelő holdat pásztáztuk. Legalábbis Kuroo, mivel én a nyugalmas vizet fedeztem fel épp tekintetemmel. 

-Ülj ide.-Paskolta meg egyik combját, mire eltátottam a számat.

-Mi? Mégis miért kéne nekem o-oda ülnöm,hmm?-Dadogtam s zavartan eltűrtem egy tincset szemeim elől.

-Mert én szeretném, és tudom,hogy te is.-Vigyorodott el perverzen, mire mosolyogva megforgattam a szemeimet, és végül tényleg elhelyezkedtem egyik lábán. Derekamra csúsztatta kezeit, s szinte éreztem a nyakamnál azt, ahogyan kifújja a levegőt. Kellemes érzéssel töltött el, melytől hevesebben kezdett dobogni a szívem. Egyszercsak, nemcsak egy kis fújást kezdtem érezni a nyakamnál, hanem halvány puszikat is, mi miatt bizsergés futott át az egész testemen. 

-M-mit csinálsz---Vontam volna kérdőre, de ő csak lefogta egyik kezemet, és ujjával kicsi köröket rajzolgatott tenyeremre, közben ajkaival még mindig nyakamon hagyott kisebb csókokat.

-Jól esik, igaz?-Szólt mély,kissé rekedtes hangon. Bólintottam, amit észrevett, és szinte biztos voltam benne, hogy jót mosolygott zavaromon. Sóhajtott egyet, majd fejemet maga felé fordította.-Nagyon szeretlek, tudod?

-Tudom. -Mosolyogtam halvány pírral-Én is nagyon szeretlek.

Megvárta, míg végigmondom, közben vagy szemeimbe, vagy ajkaimra nézett. Mikor befejeztem, lassan hajolt oda hozzám, mire én is közelebb hajoltam hozzá, és egyszerre értek egymáshoz ajkaink. Lágy,gyengéd,érzelmes csók volt, melybe beleremegett az egész lényem, s éreztem, hogy Kurooé is. Beleeresztettem ujjaimat éjfekete tincseibe, míg ő derekamnál kezdett köröket írni kezeivel. 

-Szeretnéd,hogy folytassam az előbbit?-Hajolt fülemhez. Félénken bólintottam egyet, mire újból nyakamhoz tért.

Azt hiszem, ez az este mindkettőnk életében emlékezetes maradt. De egy biztos volt: Akkor sem, s még most sem akartam, hogy Kuroo elmenjen mellőlem...