Part 29

260 27 8
                                    

Hatalmas vigyorral ébredtem az arcomon. Tyler a karjaiban, semmi sem lehet ennél tökéletesebb. Ty elkezdett mocorogni ezért csókokkal hintettem be az arcát.
- Hmmm... Joshie - mosolygott rám álmosan. De a mosolya nem tartott sokáig.
- Jézusom... én nem... - húzódott el tőlem - a tegnap este... én nem, nem úgy gondoltam.
- Hé Ty nyugi...
- Ne nyugtatgass engem, amit tettünk az rossz... te fiú vagy és én is... te jó ég... - kezdett el pánikolni.
- Ebben nincs semmi rossz, abban nincs semmi rossz ha valakit szeretsz, a szerelem nem választás kérdése - mosolyogtam rá.
- De ez igen is rossz, nem lett volna szabad, ez nagyon nagy hiba volt - pattant ki az ágyamból - el kell mennem... kérlek ne gyere utánam.
És ezzel le is sietett a létrán, otthagyva engem tátongó mellkhassal. Nem hiszem el, mikor már minden olyan tökéletesnek tűnt. De számíthattam volna rá, hisz ilyen az élet, mikor minden jóra fordulna akkor valaminek mindig közbe kell jönnie.

————

Hétfőn lehajtott fejjel kullogtam be az iskolába. Brendon egyből mellém csapódott.
- Josh, mi történt? - én válaszként csak megráztám a fejem, tudatván vele, hogy most nincs kedvem válaszolni.
Kiszedtem a szekrényemből a cuccaimat, Tyler pedig akkor sétált be az ajtón, fejét felszegve, mintha semmi sem történt volna. Egy pillanatra a szemünk találkozott, az övében, szomorúság, megbánás és egy kis szánalom vegyült. Életem végéig emlékezni fogok erre a pillanatra, mikor a fiú akit szeretek, egy szó nélkül, kőbe vésett érzelem mentes  arccal sétált el előttem. Úgy érzem soha többé nem fogunk beszélni. Életem szerelme, csak úgy kisétált az életemből.

(So sad, nem bírom abba hagyni... sajnálom srácok, de majd minden jobbra fog fordulni, azt hiszem.... 😶)

(Egyébként egy szívemhez közel álló egyén @northwitch1 egy storyn dolgozik, ha gondoljátok csekkoljátok le 🥰)

Just Friends!?Where stories live. Discover now