"VALAKI RÁÍRT A FOTÓKÁRTYÁMRA! "
Minden egy képpel kezdődött, vagy ha még visszább megyünk az időben, Hobival.
"Te voltál az az idióta, aki ráírta a számát az RM képemre?!"
Namjoon azt hitte senki sem fogja zaklatni, miután a Her album megjelenése...
Namjoon fáradtan vetette le magát a stúdió egyik kanapéjára. Fejét Hoseok vállára hajtotta és mélyen felsóhajtott.
- Hosszú nap? – pillantott fel a telefonjából Hoseok és féloldalasan elmosolyodott, miközben végig nézett a kimerült Namjoonon. Már teljesen megszokott látvány volt számára a sötét félholdak a másik szemei alatt és a kusza haja, aminek töveiben már ott volt az emlékeztető Namjoon eredeti hajszínére.
- Hosszú nap és éjszaka – nyögött fel Namjoon.
- Pihenned is kellene két dal között – Hoseok szíve összeszorult, vezetőjük annyi időt tölt egy album elkészítésekor, hogy még magáról is megfeledkezik közben.
- Néha egyszerűen elfelejtem, hogy alvásra is szükségem van.
Namjoon kényelmesebb pozícióba helyezte magát és Hoseok lábait párnaként használta. Szemeit lehunyta és halványan elmosolyodott.
- Elképesztő dalokat készítettünk ehhez az albumhoz – motyogta fáradtan.
- Minden albumkor ezt mondod – nevetett fel Hoseok és letette a telefonját maga mellé. Ujjaival végig simított Namjoon félig világos barna, félig fekete haján. Ez már egy megszokott mozdulat volt számára, az évek alatt az összes bandatagot úgy kezelte, mintha a testvérei lennének. Azok is voltak. A zene összekötötte őket.
- Újra kellene már festened a hajad – mondta halkan Hoseok, nem akarta felébreszteni Namjoont, ha talán elaludt volna.
- Tudom – sóhajtott fel újra Namjoon. – Forgatás előtt majd befestetem barackszínűre.
- Talán én is befestem erre a comeback-re – gondolkodott hangosan Hoseok.
- Tényleg?! – Namjoon szemei kipattantak és izgalommal nézett fel Hoseokra. – Fesd pirosra! Illenek hozzád az élénk színek.
- Köszönöm a tanácsot, Namjoon-ah – nevetett Hoseok és a másik is vele nevetett. Namjoon tudta jól, hogy ha fáradt, Hoseok többet ér, mint öt kávé. A banda legvidámabb tagja mindenkit képes volt felvidítani egyetlen szív alakú mosollyal.
De ha már így eszébe jutott a kávé...
- Hobiiii – nyújtotta el gyerekesen a becenevet. – Lennél olyan kedves és hoznál nekem egy kávét? – még a gödröcskéit is megvillantotta, hogy még meggyőzőbb legyen.
Most Hoseokon volt a sóhajtás sora.
- Először ellátsz divattanáccsal, hogy jó kedvem legyen, aztán parancsolgatsz! Ravasz, Kim Namjoon, ravasz.
- Nem parancs volt, csak szépen megkértelek – biggyesztette le az ajkait Namjoon. Terve szerint, ha aranyosan viselkedik, akkor biztosan megtudja győzni Hoseokot.
Hoseok hosszasan elgondolkodott, mintha az élet legfontosabb kérdéseit akarná megfejteni, majd arcán széles mosoly terült szét.
- Két hónapig akkor viszek a stúdiódba kávét, amikor csak akarsz – és én állom mindet -, ha felírod a telefonszámod az egyik fotókártyádra, ami ebben az albumban lesz! És nem változtathatod meg utána a számod!
Namjoon olyan villámsebességgel ült fel, hogy még a feje is belefájdult.
- Megőrültél?! Tudod jól, hogy nem adhatunk ki semmilyen személyes adatot.
Hoseok csak legyintett ezen.
- Nem kell elmondanod senkinek sem, hogy igazából te vagy az, ha talán felhívnak vagy írnak neked.
- Akkor mégis mi hasznod van ebből? – ráncolta össze értetlenül a szemöldökét Namjoon.
- Hátha a lelkitársadra fogsz így rátalálni és később nem győződ majd meghálálni ezt nekem – ujjaival kis szíveket formázott és Namjoon felé „küldte" őket.
Namjoon az égnek emelte a tekintetét. - Reménytelen romantikus vagy, Hobi. Ilyenek csak a drámákban történnek.
- A remény benne van a nevemben, minden szavam reménnyel teli – utalt a művésznevére Hoseok. – Szóval megcsinálod?
- Miért ne? – vonta meg a vállait Namjoon. Majd az összes ismeretlen számot kinyomom.
Hosszas kérlelés és magyarázkodás után Hoseok és Namjoon megtudta a kiadó címét a menedzserüktől, ahol az albumokat csomagolják.
- Tessék, ezen aranyos vagy – nyomott egy fotókártyát Namjoon kezébe Hoseok.
Namjoon emlékezett, amikor ezt a képet készítette. Az L verzió fotózásán volt, amikor valaki egy telefont nyomott a kezébe és azt mondták, hogy fotókártyához kellene képet csinálnia. Felemelte a telefont és az ikonikus gödröcskéi mellé még kacsintott is. Ezután többféle beállítással is készített képeket, de végül mégis az elsőnél maradtak.
Felsóhajtott, amikor Hoseok egy fekete filcet is a kezébe adott. Azt hitte hamar elfogja felejteni a most már élénk vöröshajú fiú a bugyuta fogadásukat, de Hoseok olyan izgalommal várta ezt a pillanatot, mint a gyerekek a karácsonyt.
Namjoon gyorsan felfirkantotta a számokat a legcsúnyább írásával, azt remélve, hogy senki se fogja tudni kiolvasni.
- Kérem ezt tegye bele az egyik albumba – adta át a kártyát Hoseok az egyik ott dolgozónak.
- Remélhetőleg a legutolsóba – tette hozzá Namjoon.
A megjelenés után hetek, hónapok teltek el, de senki sem hívta fel Namjoont. Ő maga örült ennek és pár hónap után el is feledkezett róla, de Hoseok csalódott az igaz szerelem erejében.
- Valószínűleg nem én vagyok a kedvence, hogy ennyire érdekelje, ki írt rá a fotókártyájára – próbálta vigasztalni Namjoon.
- Vagy csak még nem vette meg senki azt az albumot! – próbálta tartani magában a reményt Hoseok.
- Több ezer példányt adtak már el, biztos benne volt valamelyikben.
- Nem adhatod fel ilyen hamar, Namjoon! Tudom, hogy egy olyan személyhez fog kerülni, aki biztosan kapcsolatba akar majd lépni veled.
Namjoon csak legyintett egyet és hagyta, hogy Hoseok a hamis ábrándjaiban éljen.
Egyedül azt nem tudták, hogy Seokjin képes lett volna ölni is, a tönkre tett kártyájáért.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
