Photocard (Namjin AU)

4.

Az elkövetkezendő napokban Jin akarva, akaratlanul minden félórában megnézte a telefonját, hátha a rongáló írt neki. Maga sem tudta pontosan mit is várt, egy bocsánatkérő üzenetet vagy egy beismerő üzenetet, amiben Namjoon elmondja neki az igazat, egymásba szeretnek és összeházasodnak.

Felnevetett az ábrándon és inkább elindult leszedni az üres asztalokat. Késő délutánra járt, a lemenő nap rózsaszínre festette az eget. Már csak pár vendég volt az étteremben, Jin már várta, hogy hazamehessen és a puha ágyában feküdve lapozgassa a fotókönyvet, miközben az albumot hallgatja. Kortársai az estét szórakozással töltik, de neki ez is egyfajta szórakozás volt, pihenés.

A dalok mindig egy olyan témáról beszéltek, amik egyszer már megjelentek Jin életében. Mikor a dalokat hallgatta mindig úgy érezte, hogy jó barátokkal van körülvéve, akik megértik. Ilyenkor elmerülhetett a gondolataiban, olyan gondolatokban, amiket a sötétség elkerül, mert a dal ereje megvédi őt attól, hogy belesüllyedjen elméje sötét oldalába.

Főleg mikor Namjoon mono.-ját hallgatta, akkor érezte magát a legnyugodtabbnak. A rapper mély hangja képes bármikor lenyugtatni.

Hangos csattanás rázta ki a gondolatai közül, ahogy Jungkook beviharzott az étterembe.

- Jin hyung! – kiáltotta, amint belépett.

- Halkabb nem tudnál lenni? Még vannak vendégeink – mondta kicsit mérgesebben Jin.

- Bocsánat – Jungkook leült a pulthoz Jin elé és elővette a telefonját. – De ezt látnod kell.

- Már megint mi...

- Szereztem két jegyet a következő fansignra! – vágott közbe Jungkook.

Jin szemei elkerekedtek, ahogy a fiatalabbik telefonjára bámult, amin ott állt a két digitális jegy.

„Jeon Jungkook"volt írva az egyik jegyre.

„Kim Seokjin" állt a másikon.

Jin nem akarta elhinni, amit látott.

- Mondd, hogy ez csak egy vicc.

- Ilyen dologgal nem viccelnék! – Jungkook szélesen mosolygott, nyuszi fogait megvillantva.

- De...mikor...hogyan...?

- Mondtam, hogy egyre közelebb vagyok Kim Taehyung meghódításához! – mondta izgatottan Jungkook, aki tényleg hitt tinédzser ábrándjaiban. – Ez az első lépés. Készítettem róla egy rajzot, aminek a legaljára felírtam a telefonszámom. Később biztos meg akarja köszönni az ajándékot és rám fog írni.

Jin meglepetten nézett a fiúra. Nem tudta, hogy ennyire kidolgozott terve van.

- De Jungkook, én ezt nem tudom megengedni magamnak – sóhajtott fel Jin.

- Ne foglalkozz ezzel, hyung. Tégy úgy, hogy ez egy elő szülinapi ajándék.

- Még mindig csak három hónap múlva lesz a születésnapom.

- Elő, elő, elő szülinapi ajándék! Meglepetés! – emelte fel a magasba a karjait Jungkook. Majd hirtelen megváltozott az arckifejezése, szemei egy kiskutyáéra hasonlítottak, ajkait lebiggyesztette és összekulcsolta az ujjait maga előtt. – Kérlek hyung, gyere el velem. Nem akarok egyedül menni, kell valaki, aki mellettem van és ismerek. Ha nem leszel ott, egy idegroncs leszek, és csak dadogni fogok Tae előtt.